„Egy ütközőállam egy olyan távoli hatalomra tette fel a jövőjét, amely egyszerűen csak eszközként tekintett rá, hogy bosszantsa erős szomszédját” – írja véleménycikkében Lee Smith a Tablet magazin hasábjain.
Joe Biden csütörtöki beszédében kijelentette, hogy Vlagyimir Putyin választotta ezt a háborút. Ez a szerző szerint valóban így van, azonban szerinte az amerikai elit is hozzásegítette ehhez a döntéshez. Lee szerint az ebben játszott szerepüket mind a republikánusok, mind a demokraták azzal takarják el, hogy nemesen hangzó retorikával dicsőítik Ukrajna hadseregét.
„Igen, az ukrán katonák nagyon bátrak, amiért szembeszállnak Putyinnal, de az amerikaiak azok, akik bajba sodorták őket azáltal, hogy az országukat fegyverként használták; először Oroszország, majd egymás ellen, és nem vették egy kicsit sem figyelembe, hogy az ukrán emberek lesznek azok, akik megfizetik az amerikai ostobaság árát”
– jelenti ki Lee Smith.
A szerző kijelenti, hogy fontos megpróbálni megérteni, hogy mi vezetett Putyin groteszk akciójához, aki eddig egy megfontolt ex-KGB ügynök imázsát építgette.
„Igen, Putyin valóban meg akarja akadályozni, hogy a NATO elérje Oroszország határát. De a nagyobb válasz az, hogy valóban fenyegetőnek találja az amerikai kormányzat kapcsolatát Ukrajnával. Az elmúlt két évtizedben ugyanis az amerikai biztonságpolitikai vezetés, mind demokrata, mind republikánus kormányzatok alatt arra használta Ukrajnát, hogy destabilizálja Oroszországot és célba vegye Putyint” – állítja a szerző.
Az időzítésbe Lee szerint sok minden belejátszat: az amerikai belpolitikai helyzet, Kína preferenciái stb. A szerző szerint nem paranoia, hogy Ukrajna valóban veszélyt jelent Oroszország számára.
„Az, hogy Ukrajna engedte, hogy eszközül használják hatalmas szomszédjával szemben, az részben Kijev korrupt politikai osztályának a hibája. De Ukrajna nem egy nagyhatalom, amely saját szövetségesekkel és kliens-országok vezetéseivel rendelkezhet – ez az Egyesült Államok szerepe. S ebben a szerepben Amerikai cserben hagyta Ukrajnát. Ukrajna felhasználása a hazai és külföldi ellenségekkel szemben meggondolatlanul rombolja a gyenge, de szükséges európai biztonsági architektúrát, amit Amerika az elmúlt 75 évben felépített és fenntartott”
– írja Lee Smith.
A szerző szerint semmi esély nincs arra, hogy Amerika felelősséget vállaljon saját szerepéért.
Egy ütközőállam sorsa
Smith emlékezteti az olvasókat arra, hogy Ukrajna két nagyobb hatalom, Oroszország és az Európai Unió között helyezkedik el. Ez teszi Ukrajnát ütközőállammá.
„A geopolitikai logika azt diktálja, hogy az ütközőállamok szívélyes kapcsolatokat ápoljanak és tartsanak fenn az őket körülvevő nagyobb hatalmakkal, hacsak nem akarják, hogy valamelyik hatalom elnyelje őket. Ez azért van így, mert az egyik nagyhatalomnak a másik ellenében való szövetkezése gyakran katasztrófához vezet. Nem kisebb tekintély, mint Ézsaiás próféta mondja ezt nekünk. Ő figyelmeztette a zsidókat, hogy ne álljanak a fáraó – Egyiptomot törött nádszálnak nevezte, amely átszúrja annak a kezét, aki rá támaszkodik – oldalára a dinasztia és a babilóniaiak közötti konfliktusban. Ézsaiásnak igaza volt: A zsidók rossz lapra tettek, és száműzetésbe hurcolták őket”
– idézi fel a szerző.
Ma Izrael már nem ütközőállam, hanem regionális hatalom. De a földrajz nem változott, ami azt jelenti, hogy Izrael még mindig egy apró ország, amelyet nagyobb entitások vesznek körül, mint Törökország és Irán. Ami viszont a szerző szerint változott: Izrael hivatalosan el nem ismert, de mindenki által valóságként kezelt nukleáris arzenálja. Ukrajna 1994-ben lemondott a nála tárolt szovjet nukleáris fegyverekről – emlékezet a szerző ezt pedig azért tette, mert az Egyesült Államok cserébe biztonságot ajánlott neki.
„Milyen stratégia diktálja azt, hogy egy állam a helyi szereplőkkel szembeni biztonságát egy fél világgal arrébb lévő országnak adja át? Ez inkább a stratégia hiánya”
– írja Lee.
2014 február végén az oroszok az ukrajnai puccsra a Krím megszállásával és végül annektálásával válaszoltak, és káoszt teremtettek Kelet-Ukrajnában – idézi fel az eseményeket a szerző. Akkor az Obama-kormányzat elutasította az ukrán kormány felfegyverzését. Lee szerint ezt jól tette, mert így elkerülte a konfliktust Moszkvával, bár azzal, hogy Kijevet védtelenül hagyta, megmutatta, hogy a Fehér Ház soha nem játszotta ki teljesen azt a lehetséges forgatókönyvet, amelyek két nagyhatalom között kitörhet egy kliensállamért.
2014 áprilisában John Brennan, a CIA igazgatója Kijevbe látogatott nem sokkal később Biden alelnök érkezett, aki saját győzelmi kört futott, és azt tanácsolta az ukránoknak, hogy gyomlálják ki a korrupciót. Természetesen a Burisma nevű prominens ukrán energetikai vállalat, amely ellen akkoriban korrupció miatt nyomozás folyt, Biden fiát, Huntert bérelte fel védelemre – idézi fel a szerző.
„Egy ütközőállam egy olyan távoli hatalomra tette fel a jövőjét, amely egyszerűen csak eszközként tekintett rá, hogy bosszantsa erős szomszédját, anélkül, hogy bármilyen nagyobb stratégiai koncepciót vázolt volna fel, amelyet hajlandó lett volna valóban támogatni. Oroszország ezután levágta a határán fekvő Donbász régió felét, és Ukrajnát egy nyolc éven át tartó őrlő háborúnak vetette alá, amelynek nagyrészt az volt a célja, hogy hangsúlyozza az orosz kapacitást, valamint az ukrán és az amerikai impotenciát”
– fejti ki Smith.
Ukrajna mint eszköz a belső ellenfelekkel szemben
2016-ban Hillary Clinton kampánya azzal a kéréssel fordult ukrán tisztviselőkhöz és aktivistákhoz, hogy adjanak némi szláv hitelességet a Donald Trumpot célba vevő orosz összejátszásról szóló narratívának – emlékeztet a szerző. Valóban, a Russiagate központi története Ukrajnáról szólt. Trumpot állítólag kompromittálta egy Moszkvában forgatott szexvideó, de Putyin állítólagos oka, hogy segített Trumpnak az elnökség megnyerésében, az volt, hogy rávegye őt az Ukrajnával kapcsolatos szankciók visszavonására. Itt volt egy újabb lehetőség Ukrajna számára, hogy Putyinnal szembeszálljon, és elnyerje annak kegyeit, akiről azt képzelte, hogy az amerikai választások győztese lesz – idézi fel a cikk.
Mivel a CIA-s Brennan és számos magas rangú FBI- és igazságügyi minisztériumi tisztviselő a sajtóba nyomta a Russiagate-et – és illegális kémkedési kampányt folytatott a Trump-csapat ellen -, az ukrán politikai szereplők örömmel csatlakoztak. A legfontosabb résztvevők között volt Kijev washingtoni nagykövete, aki egy Trump-Oroszország cikket írt az amerikai sajtónak, és az ukrán parlament egyik tagja, aki állítólag hozzájárult a hírhedt dossziéhoz. Az összejátszásról szóló narratívát olyan ukrán származású amerikai ügynökök is gyarapították, mint Alexandra Chalupa, aki a Demokrata Párt NGO-komplexumához kötődött. Az a gondolat, hogy ennek a játszmának következményei lehetnek Ukrajna és az erősebb szomszédja közötti kapcsolatokra, úgy tűnik, nem jutott eszébe sem az ukránoknak, sem az őket cinikusan kihasználó amerikai politikai ügynököknek.
Felidézi, hogy
nem Ukrajna az egyetlen, aki egy nagyhatalom belpolitikai harcaiban beáll egy adott oldal mellé. Izrael hasonlóan tett az iráni atomalkuval kapcsolatban. De a különbség hatalmas: Izraelnek létfontosságú volt az atomalku megakadályozása, míg Ukrajna nem nyert semmit a demokratáktól.
Smith emlékeztet, hogy mikor 2019 júliusában úgy tűnt, hogy a Russiagate a végéhez közeledik, az amerikai nemzetbiztonsági tisztviselők egy újabb Ukrajnával kapcsolatos narratívát oltottak be a nyilvánosságba, hogy az amerikai elnököt vegyék célba. Ezt a jelek szerint az ukrán származású amerikai Fehér Házi tisztviselő, Alexander Vindman és kollégája, Eric Ciaramella CIA-elemző kezdeményezte, aki az Obama-kormányzat idején Biden alelnök Ukrajna-ügyekben illetékes embere volt. Amikor Vindman beszámolt Ciaramellának egy telefonbeszélgetésről, amelyben Trump információt kért az ukrán elnöktől a Biden család kijevi korrupt tevékenységéről szóló állításokkal kapcsolatban, segítségül hívták az amerikai hírszerző szolgálatokat, a külügyminisztériumot, a Pentagont, a Demokrata Párt tisztségviselőit és a sajtót.
„Annak érdekében, hogy elfedjék, amit Bidenék és talán más magas rangú Obama-tisztviselők tettek Ukrajnában, a demokrata kongresszus felelősségre vonta Trumpot, amiért megpróbálta kideríteni, hogy mit csináltak az amerikai döntéshozók Ukrajnában az elmúlt évtizedben. Ami az ukránokat illeti, ismét belekeverték magukat, amikor otthon kellett volna maradniuk”
– írja a szerző.
„A végeredmény az lett, hogy az ukránok segítettek meggyengíteni egy amerikai elnököt, aki Obamával ellentétben fegyvert adott nekik, hogy megvédjék magukat az oroszok ellen. Valamint megerősítették Putyin azon nézetét, hogy Ukrajna – különösen a demokratákkal partnerségben – nem értette meg valódi helyét a világban, mint ütközőállam – és továbbra is hagyja, hogy olyan politikai döntéshozók eszközként használják fel, akiket a nárcizmus és a gyengeség kombinációja különösen hajlamossá tesz a veszélyes tévedésekre. Joe Biden 2020-as választási győzelme, egy olyan emberé, akinek a családját az ukránok fizették, hogy megvédje őket, nem sokat segíthetett Putyin azon érzésének csillapításában, hogy Ukrajnát a helyére kell tenni, mielőtt ismét fegyverként használnák ellene”
– fejti ki a publicista.
A teljes cikk itt olvasható.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.