Isaac Newton, aki az emberiség történetének egyik legnagyobb tudományos elméje volt, izgalmas nézeteket fogalmazott meg a világvégéről. Látomása a zsidók ősi hazájukba való visszatéréséhez is kötötte az apokalipszist.
Így tehát a minden dolgok helyreállításának misztériuma megtalálható az összes prófétában: nagy csodálattal csodálkozom, hogy korunkban oly kevés keresztény találja meg benne. Mert nem értik, hogy a zsidók fogságának végleges visszatérése és a nemzetek (a négy királyság) meghódítása és egy békés, igazságos és virágzó Királyság felállítása az ítélet napján ez a titok.
-Isaac Newton, Az ítélet napjáról és az eljövendő világról.
Hogyan lehet áthidalni a tudomány és a hit közötti szakadékot? 1795-ben William Blake angol költő és művész megalkotta egyik legikonikusabb festményét. A kép témája Isaac Newton (1642-1727) angol fizikus és matematikus, a történelem egyik legnagyobb tudósa volt. Blake Newtont a racionális gondolkodás egyik atyjaként határozta meg. Félreértés ne essék azonban, a festmény nem dicsérte témáját. Blake az óceán fenekén festette Newtont, aki elmerült a mérésekben és számításokban, és nem törődött a körülötte lévő világgal – olvasható a Librariansen a The National Library of Israel oldalán.
Newton modern képe talán nem is áll olyan távol Blake kissé gúnyos ábrázolásától. Elvégre az első kép, ami általában eszünkbe jut, ha Newton nevét említjük, egy racionalista tudós képe, aki annyira el van foglalva elméleti elmélkedéseivel, hogy csak egy fejére hulló alma emlékeztette arra, hogy valóban létezik egy valóságos, kézzelfogható világ, amellyel meg kell küzdenie. A közkeletű képzelet szerint Newton almája volt a felelős azért, hogy elindult a világegyetem fizikai törvényeinek megfogalmazására irányuló küldetése.
E megbélyegzés ellenére úgy tűnik, hogy kevesen, köztük Blake is, ismerték Newton misztikus és ezoterikus írásait. Abraham Shalom Yahuda gyűjtő 1936-ban vásárolta meg ezeket a kéziratokat, amelyeket gyűjteménye többi részével együtt 1969-ben az Izraeli Nemzeti Könyvtárban helyeztek el. Az írások közül sok digitálisan hozzáférhető a könyvtár honlapján, és Newton világának egy teljesen más oldalát tárja fel.
A zsidó hagyományban a világvége általában nem tartozik a beszélgetések és tanulmányok gyakori témái közé. Valóban, az Ítélet Napját csak röviden említik néhány apokrif könyvben (olyan ősi szövegek, amelyek nem kerültek be a Bibliába), bár a zsidó történelem során a kérdés időnként felbukkant sötétebb időszakokban, amelyek a messiási megújulás epizódjait hozták magukkal. Mindazonáltal a létező világ elpusztulásába és helyette egy új világ megteremtésébe vetett hit nem foglal el központi helyet a judaizmusban. Éppen ellenkezőleg, a zsidóknak az a parancsuk, hogy őrizzék meg a meglévő világot. A kereszténységben ezzel szemben az Újszövetség apokaliptikus látomása dermesztő pontossággal írja le a világvégét. A Jelenések könyve (más néven János apokalipszise), az Újszövetség utolsó könyve, pontosan leírja azt a földrajzi helyet, ahol a történelem utolsó és döntő háborúja, az Armageddon néven ismert háború zajlik majd.
Newton hitt a Biblia egyértelmű, isteni eredetében. Nemcsak a természeti törvények tisztázásának szentelte idejét, hanem a mögöttük rejlő lényeg keresésének is. A világ megértésének és megmagyarázásának tudományos motivációja arra is késztette, hogy a valóság ezoterikusabb titkainak megértését keresse, valamint a mögöttük rejlő esetleges vallási jelentést.
Newton egyik fő törekvése e tekintetben a világvége pontos idejének és helyének kiszámítása volt. A héber Biblia és az Újszövetség homályosnak tűnő fejezetei között Newton pontos próféciákat keresett a világ jövőjére és a benne élő emberi lelkek megváltására vonatkozóan. Fontos megérteni, hogy amikor Newton megfogalmazta nagyszerű tudományos elméleteit, a modern tudomány még nem hagyta el teljesen azokat az ezoterikus és vallási forrásokat, amelyekből fejlődött.
Newton már korai teológiai írásaiban is sok értelmezői energiát fektetett János apokaliptikus kinyilatkoztatásának megfejtésébe. Többek között azt remélte, hogy felfedezi a pontos helyet, ahol a világvégéhez vezető események kezdetét veszik. A tudós nem elégedett meg az elméleti kutatással és az írásos értelmezéssel, sőt, a témáról szóló egyik esszéjéhez még egy térképet is csatolt, amely pontosan jelzi azt a területet, amely várhatóan az Ítélet Napjának középpontja lesz.
János Jelenések könyvében szó esik hét trombita megszólalásáról, amelyek mindegyike más-más apokaliptikus eseményt hirdet. Mivel Newton nem hitt abban, hogy a világvége még az ő életében bekövetkezik, nem határozta meg a hetedik és utolsó trombita megszólalásának helyét. Amit viszont megjelölt a térképen, azok az események, amelyek a világvégéhez vezetnek; vagyis az ötödik és a hatodik trombita megszólalása (Jelenések 9). Newton az ötödik trombitán az arab iszlám felemelkedését értette. A hatodik pedig az Oszmán Birodalom felemelkedését, amelyet Newton szerint Isten azért küldött, hogy megbüntesse a bűnös keresztényeket, és végül elpusztítsa a korrupt Római Birodalom, azaz a Bizánci Birodalom maradványait.
És hol zajlanak Newton szerint az utolsó idők eseményei? Hát ott amit ma Közel-Keletnek hívnak, hol máshol? Newton nagy pontossággal négy tartományt azonosított: Ázsia (Konya városa, a mai Törökországban), Szíria (Damaszkusz városa), Moszul (Irakban) és Mejafarikîn (a mai Szilvan városa, szintén a mai Törökországban).
Mindegyikhez hozzárendelte az apokalipszis négy angyalának egyikét, akiket az Eufrátesz folyóból szabadítottak ki a hatodik trombita eseménye során (Jelenések 9:14). János látomása szerint az apokalipszis négy angyalának elindulása, hogy pusztulást és pusztítást vessen az egész világon, megelőzi a titokzatos fenevad eljövetelét – amelyet a könyv a végítélet egyik elindítójaként említ -, és a végső csatát jelképezi.
Tekintettel az apokalipszis angyalainak Newton szerinti kiindulópontjára, egy terület kiemelkedik a térképéről való hiányával. Ez a Megiddó hegye, amely a görög fordításban Armageddon lett, és később magának az ítéletnapi eseménynek a neveként gyökerezett meg a keresztény hagyományban. Megiddót többször említi a Biblia, gyakran egy-egy fontos csata kapcsán. A Jelenések könyve szerint a Megiddó hegyénél lesz a végső csata a fenevad által vezetett gonosz erők és az Isten által parancsolt jó erők között. Ebben a csatában a gonoszok vereséget szenvednek, majd a mennyek országa uralkodik a földön.
Newton történelmi példával szolgál a gonosz erői és az isteni gondviselés közötti kapcsolatra. A térkép margójára firkált jegyzetében Newton a gonosz erőinek két katonai vezetőjét tárgyalja: az egyik Szaladin (1138-1193), aki kiűzte az utolsó keresztes lovagokat a Szentföldről, a másik pedig Dzsingisz kán (1162-1227), akinek mongol hordái keletről jelentek meg. Newton a két hódító felemelkedését az isteni gondviselés beavatkozásának érzékelte.
Newton kéziratai, amelyeket az Izraeli Nemzeti Könyvtárban őriznek bepillantást adnak a tudósnak abba a szisztematikus kísérletébe, hogy újraalkotja a bibliai idők óta elveszett isteni próféciákat; vagyis, hogy megértse a héber próféták által átadott jövendöléseket.
A feljegyzésekből világosan kiderül, hogy számos 17. századi protestáns kommentátorhoz hasonlóan Newton is úgy vélte, hogy a világvége a Biblia szövegében van kódolva. A több ezer gondosan, kézzel írt oldal tanúskodik arról, hogy az emberiség történelmének egyik legnagyobb elméje milyen odaadással foglalkozott e rejtély megfejtésével. A zsidók visszatérése Sionba központi része volt a newtoni víziónak.
Newton iratai online is megtekinthetőek itt.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
