Megmentett egy kisfiút a náciktól, aki 13 évvel később feleségül vette a lányát

„Mindössze 15-20 percig láthattam őt, de sose felejtettem el az arcát” – mondta megmentőjéről a ma 91 esztendős rabbi. 

1942. április 30-án a 11 éves Philip Lazowskit a nácik kiszúrták a lengyelországi Zhetel zsidó gettóban lévő családi rejtekhelye előtt. Egy piactérre vezényelték, ahol több ezer másik zsidóhoz csatlakozott.

Egy pódiumon egy náci tiszt állt, aki két csoportra osztotta az embereket. Vagy balra mutatott az ujjával – az életben maradásra kiválasztott emberekre, köztük ápolónőkre, orvosokra, szabókra, „akik hasznosak lehettek” -, vagy jobbra, „azokra, akiket le akartak lőni” – magyarázta Lazowski a People magazinnak. „Láttam az összes idős embert és az összes kisgyereket abba az irányba menni”.

Pusztán percek választották el Lazowskit az élet-haláltól, amikor meglátott egy nőt, aki kezében ápolónői igazolvánnyal, két kislányával állt. Megkérdezte, hogy elfogadná-e őt a fiának.

„Olyan kedvesen nézett rám, és azt mondta: ‘Ha két gyerekkel elengednek, talán hárommal is elengednek. Fogd meg a ruhámat”. És elmentünk az élők oldalára” – mondta. „Csak 15-18 percig láttam a hölgyet, de soha nem felejtettem el”.

Lazowski biztonságban visszatérhetett a családjához, de 1942 augusztusában a nácik visszatértek, hogy lemészárolják a gettóban maradt zsidókat. Miközben édesanyja kilökte őt az ablakon, hogy segítsen neki megmenekülni a halál elől, azt mondta a fiának: „Mondd el a világnak, mi történt”.

Míg Lazowski édesanyját, két testvérét és egy nővérét tragikus módon megölték a nácik, ő csodával határos módon túlélte apjával és egy másik testvérével együtt, akikkel két évig egy erdőben bujkáltak, mielőtt 1947-ben Amerikába vándoroltak.

Évekkel később érte élete legnagyobb meglepetése. Miután Brooklynban letelepedett, Lazowski 1953-ban vonakodva részt vett egy főiskolai osztálytársa esküvőjén.

„Nem volt megfelelő ruhám, nem tudtam, hogyan kell táncolni” – mondja.

De elment, és végül egy Gloria nevű fiatal nővel sodorta össze az este.

„Amikor meghallotta, hogy Bielicából [a családja városából, mielőtt a gettóba száműzték] származom, azt mondta: ‘Ó, Istenem! A legjobb barátnőm, Ruth édesanyja megmentett egy fiút Bielicából” – emlékszik vissza. „És amikor befejezte a történet elmesélését, azt mondtam: „Én vagyok az a fiú!”.

Megtudta, hogy az őt megmentő nő, Mirian Rabinowitz a connecticuti Hartfordban él, és felhívta őt. „Annyira örülök, hogy életben vagy!” – mondta neki a telefonban.

Lazowski másnap írt neki: „Nem tudtalak és nem is akartalak elfelejteni… Mindenhol kerestelek, hogy megtaláljalak, de ahogy a Talmud mondja: „Eljön majd a nap”, és a nap eljött”.

Hamarosan meglátogatta Mirjámot, és meglátogatta a lányait. A két kislány, akik a holokauszt idején velük álltak sorban, most már felnőtt nők voltak, 18 és 19 évesek. Egyiküket, Ruthot hamar megkedvelte. Az érzés kölcsönös volt.

„Tetszett a külseje, nagyon barátságos volt” – mesélte Ruth a PEOPLE-nek – „és beleszerettem”.

Lazowski azt mondta: „A szívem mélyén éreztem, hogy ő az igazi számomra, mert annyi mindenen ment keresztül, amin én is”.

Az 1955-ös házasságkötésük óta eltelt években Lazowski egy hartfordi zsinagóga hosszú távú rabbija lett; egy katolikus pappal együttműködve mentális egészségügyi kezdeményezést indított a Hartfordi Kórházban; és Connecticut állam szenátusának lelkésze lett – ahol ma is szolgál.

Ruth-tal három fia született, és hét unokájuk van.