Nem, ez a cécó nem arról szól, hogy kinek van igaza. Robert C. Castel jegyzete.
Arról szól, hogy hogyan tálalják nekünk a napi kényszer-etetett magánvéleményünket, és arról, hogy hogyan csámcsogunk rajta.
Tüntetőkről van szó mindkét esetben, akik a természetes szabadságjogukkal élve kommunikálni akarnak valamit. Valamit, ami nagyon fáj nekik.
Az egyik csoport fosztogatott, gyújtogatott, gyilkolt, békés polgárokat félemlített meg és arra kényszerítette őket, hogy letérdeljenek előtte.
Hosszú hónapokon át közel-keleti háborús zónává alakították azokat a városokat, amikre mi, mint a bőség és civilizáció bástyáira tekintettünk fel. Megpróbál egy szélsőséges ideológiát rákényszeríteni egy egyébként velük szimpatizáló – legrosszabb esetben közömbös – polgárságra.
A másik csoport napokon át megbénította néhány kanadai nagyváros életét, akadályozta a kereskedelmet és fennakadásokat okozott az amerikai autóiparban.
Nem láttunk házakat, üzletsorokat lángolni, nem láttunk bedeszkázott, kifosztott boltokat, nem láttunk polgárokat kávéházakban térdepelni a bunkósbotos-machetés tömeg előtt, nem láttunk áldozatokat. Ez a csoport nem próbál semmilyen ideológiát ránk kényszeríteni. Csupán annyit kérnek, hogy mindenki cselekedhessen oltásügyben úgy, ahogy ő maga jónak látja. Kényszer és szankciók nélkül.
Mindez csupa észlelhető jelenség, amihez nem szükséges magyarázat.
Mégis megpróbálják megmagyarázni nekünk.
Azt, hogy az utóbbi csoport az, akik a fasiszták, a totalitáriusok, a szélsőségesek, a terroristák, a rasszisták, mert azt akarják, hogy mindenki szabadon dönthessen a sorsa felől. Kb., mint a feministák. Az én testem az én jogom.
És a békés, jámbor csorda, amelyik mindig ugyanarra a vályúra jár a mérgezett vizet szürcsölni, továbbra is odaballag a ködösítés vályúihoz. Üresjáratba állítják a kritikai gondolkodásukat, bambán szürcsölik a hazugság vizét és közben arról álmodnak, hogy ha mindenben engedelmeskednek az agymosó Patyolatnak, akkor talán egy nap újra belülről szagolhatnak egy repülőgépet, ami aztán elrepíti őket a messzi szabadságba.
Az eredeti írás itt olvasható.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
