Putyin jobban sakkozik a geopolitikai játszmában, mint Biden

„Vlagyimir Putyinnak nem kell csapatokat küldenie Ukrajnába. Stratégiai céljait már elérte – egyelőre” – írja Dominic Green a Spectator World hasábjain. 

„Az Európai Unió vezető hatalmai, Franciaország és Németország egymással versengenek Putyin füléért, Nagy-Britannia pedig azzal versenyez velük, hogy fegyvereket szállít Ukrajnába. Az Egyesült Államok megbízhatatlan védelmezőnek bizonyul, aki képtelen megvédeni pozícióját Oroszország ukrajnai küszöbén. A NATO megosztott és erőtlen” – kezdi Green.

A szerző szerint ma is a birodalmi túlkapások idejét éljük és a korrupt vezetők képtelenek ezt befejezni. Szerinte a választás a következő: Amerika ma, vagy Oroszország tegnapelőtt?

„Vlagyimir Putyin szemtanúja volt a Szovjetunió bomlásának és összeomlásának, valamint a NATO ezt követő terjeszkedésének egészen Oroszország határaiig. Most viszonozza a szívességet. Kiszorítja az amerikai és az európai befolyást Ukrajnából, és felbontja a NATO és az EU már megkopott kötelékeit”

– írja a publicista.

„A geopolitika nem az erkölcsről szól. Hanem a hatalom hatékony alkalmazásáról” – szögezi le Dominic Green.

A cikk emlékeztet arra, hogy az amerikaiak harminc  éven át azt gondolták, hogy a posztszovjet Oroszország senkire sem jelent fenyegetést, mert Portugália méretű gazdasággal rendelkezik, és gazdasága a szénalapú üzemanyagexportból él. De Putyin ügyesen kavarta a kevés kártyáját és az Egyesült Államok pedig arrogáns volt – írja a szerző.

Green írásában idézi George Kennan, a hidegháborús elszigetelés kitalálóját, aki a következőt írta az 1890-es évek amerikai diplomáciájáról: „túlbecsülték a gazdaságot, a kereskedelmet, mint az emberi események tényezőit, és ennek megfelelően alábecsülték a pszichológiai és politikai reakciókat – olyan dolgokat, mint a félelem, a becsvágy, a bizonytalanság, a féltékenység és talán még az unalom is – mint az események fő mozgatórugóit”. A szerző leírja, hogy Kennan elítélte a wilsoni külpolitika keresztes lovagi idealizmusát. Az anyagi érdekek túlhangsúlyozására való hajlamot, amely akadályozza annak megértését, hogy mivel áll szemben az Egyesült Államok.

A cikk leírja, hogy Kennan úgy látta, hogy a Clinton-kormányzat NATO- és EU-bővítése egészen Oroszország küszöbéig olyan elszigetelési politika volt, amely már túlhaladta a szavatossági idejét – fejti ki a szerző, majd megint Kennant idézi: „Úgy gondolom, hogy az oroszok fokozatosan elég kedvezőtlenül fognak reagálni, és ez kihatással lesz a politikájukra. … Erre semmi okunk sincs”.

A szerző szerint azonban már nehezebb belátni, hogy Németország miért akarna belemenni Putyin játékába, vagy hogy Franciaország miért tesz meg – mint általában – mindent, hogy akadályozza az Egyesült Államokat.

„Miért engedték a németek, hogy Angela Merkel kikapcsolja atomerőműveiket, és az orosz gáztól tegye őket függővé? Mert a németek primitív természetimádattal rendelkeznek, mert úgy gondolják, hogy ez jobbá teszi őket, mint más embereket, és mert, mivel a földrajz olyan, amilyen, mindig Oroszország és Franciaország között kell választaniuk. Nem a II. világháború miatti bűntudatból teszik ezt. Azért csinálják, mert elvesztették a háborút, és még mindig azt hiszik, hogy különlegesek – ami, ha így nézzük, így vagy úgy, de igaz”

– írja Green

A franciákkal kapcsolatban is fejtegeti a cikk a motivációkat. A szerző szerint nem véletlen, hogy Macron a NATO és Amerika nélkül utazik Moszkvába tárgyalni. Green szerint a franciák megvetik az Egyesült Államokat.

„A francia külpolitika 1945 óta egy hosszú kampány a civilizáció igazi ellenségei, az angolszászok ellen, mert a németeknek már nincs szükségük a franciákra, hogy rehabilitálják őket, és mert a franciák valóban úgy vélik, hogy az Egyesült Államok alig több, mint Anglia szteroidokon, és ezért kulturális szempontból rosszabb befolyással bír, mint Oroszország, amelynek legalább lelke van, míg az angolszászoknak pénztárcája” – írja a szerző.

Dominic Green szerint a hivatásos diplomaták feladata az lenne, hogy megértsék a többi ország gondolkodását, függetlenül attól, hogy egyetértenek-e velük.

„De az Egyesült Államokat sok tekintetben azért alapították, hogy elutasítsa a tények és a történelem helyi eltéréseit, és egy jobb és egyetemes módot vezessen be. Ez az oka annak, hogy az amerikaiakból nem lesznek jó diplomaták – írja a publicista.

A szerző szerint azonban nem Oroszország az egyetlen birodalom, amelyet az USA megalázott a huszadik század során. Amikor Roosevelt elkötelezte az Egyesült Államokat a német birodalom szétzúzása mellett, elkötelezte az Egyesült Államokat a brit és a francia birodalom szétzúzása mellett is.

„Még jóval azután is, hogy az utolsó amerikai elhagyja az utolsó európai bázist, a britek, a franciák és a németek még mindig ott lesznek, és az oroszok is. Most, ahogy az amerikaiak hitelessége és koherenciája csökken, ők úgy reagálnak, hogy még inkább britek, franciák, németek és oroszok lesznek, mint valaha, ahogy az USA is felgyorsítja stratégiai hanyatlását azzal, hogy egyre jobban visszahúzódik az amerikai hitvalláshoz.

Az USA-nak most Kennan finom és cinikus politikájára van szüksége Oroszországgal szemben: tiszteld és értsd meg az ellenfeledet, ne feledd, hogy az orosz nép nem azonos a vezetőivel, építsd külpolitikádat a hazai erősségeidre, kerüld a szélsőségeket a politikában és a cselekvésben”

– zárja Dominc Green, aki szerint azonban nem sok esély van, hogy Joe Biden ezt a stratégiát fogja követni.

A teljes írást itt olvashatja.

„A baloldaliság lecserélte az igazi vallást” — Will Witt a Neokohnnak

A politikai kommentátor a Neokohnnak elmondta mit gondol indul-e Donald Trump a következő választáson, és miért vonz egyre több amerikait a baloldal. Hajdú Tímea interjúja.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.