Az Amnesty „apartheid”-jelentését, gondolom, nem kell bemutatnom senkinek. Sokan és sok szögből reagáltak rá, de van egy alapvető dolog, ami elkerülte a legtöbb elemző figyelmét – írja Facebook-bejegyzésében lapunk szerzője.
A palesztin-izraeli konfliktus átalakult. Ami eddig egy tágabb értelemben vett arab-izraeli konfliktus része volt, az az Ábrahám-egyezmények óta egy ideológiai háborúvá változott.
Dzsiháddá – hogy a térség arab nyelvű terminológiáját használjuk – és ezt a dzsihádot nem a közel-keleti muzulmán fanatikusok viselik Izrael ellen, hanem európai, amerikai stb. progresszív szélsőségesek.
Nem ez az első dzsihád, amivel a zsidó államnak szembe kell néznie.
A sort Hadzs Amin el-Husszeini iszlamista dzsihádja nyitotta meg, még az ország megalakulása előtt. A második a világkommunizmus dzsihádja volt, ami a csúcspontját az 1967-1973-as, titkos szovjet-izraeli háborúban érte el.
A harmadik ideológiai háború a progresszívizmus dzsihádja a zsidó nép önrendelkezése ellen, az Amnesty International „jelentése” csupán egy elkésett hadüzenet.
Mindhárom dzsihád, az iszlamista, a kommunista és a progresszív, csupán, mint előretolt helyőrségre tekintett Izraelre.
A végső célpont a Szabad Világ volt és maradt.
Csak rajtunk múlik, hogy a harmadik dzsihád végül diadalmaskodik-e, vagy pedig az elődei után kullogva elfogadja az őt megillető helyet a történelem szemétdombján.
