Izrael azon kevés országok egyike, amely jó kapcsolatokat ápol Ukrajnával, Oroszországgal és az Egyesült Államokkal is – írja Anna Ahronheim, a Jerusalem Post haditudósítója cikkében.
Az Oroszország és a Nyugat közötti ukrajnai patthelyzet egy második hidegháború kezdete, és Izrael a pálya szélén áll – mondta a Jerusalem Postnak egy orosz ügyekkel foglalkozó szakértő.
„Ez a második hidegháború három szereplővel – Oroszországgal, Kínával és az Egyesült Államokkal. A kérdés az, hogy milyen rosszra fordulhat”
– mondta Dr. Ofer Fridman, a londoni King’s College hadtudományi előadója.
„Az oroszok voltak azok, akik az arabok támogatása mellett döntöttek. Mivel Ben Gurion nem választott oldalt, a Szovjetunió választott helyette neki. Most Izraelen múlik, hogy választ-e vagy sem”
– folytatta Fridman.
„A mi regionális környezetünkben az a kérdés, hogy semlegesek tudunk-e maradni? Akarunk-e semlegesek maradni?”
– tette fel a kérdést Fridman.
Bár Izrael tisztában van azzal, hogy a legerősebb szövetségese továbbra is az Egyesült Államok, mégis Oroszország az, aki a Közel-Keleten a legfontosabb befolyásoló tényező. Moszkva az, akivel Jeruzsálem beszél annak érdekében, hogy folytathatja-e az Irán és a Hezbollah elleni háborúját Szíriában.
Nemrégiben, mintegy emlékeztetőül Jeruzsálemnek, orosz vadászgépek közös járőrözést hajtottak végre a szíriai légierővel a Golán-fennsík felett. Az orosz külügyminisztérium bírálta a Szíriára mért izraeli légicsapások intenzitását, amelyek állításuk szerint „meredeken” megnövekedtek.
„Izrael eddig jelentősen előnyt kovácsolt abból, ami Oroszország és az USA között történik”
– mondta Fridman.
„Hány más magas rangú katonatiszt mondhatja el magáról, hogy kedden az orosz Védelmi Minisztériumban, szerdán pedig a Pentagonban járt?”
– kérdi Fridman.
Izrael azon kevés országok közé tartozik, amelyek jó kapcsolatokat ápolnak Ukrajnával, Oroszországgal és az Egyesült Államokkal is. Jeruzsálem a közelmúltban fokozta együttműködését a NATO-val, katonai gyakorlatokat tart annak tagországaival, és vendégül látja a NATO-hajókat.
Fridman szerint Oroszország az elmúlt 20 évben megpróbálta tönkretenni a NATO-t, amely tovább terjeszkedett kelet felé.
„Az oroszok számára ez a konfliktus 1991-ben kezdődött, amikor a Nyugat szétszakította a Szovjetuniót. Azt mondani, hogy 2014-ben kezdődött a Krím annektálásával, nagyon nyugati szemléletű”
– mondta Fridman.
A szakértő szerint Oroszország nem fogja teljesen lerohanni Ukrajnát.
„Putyin az elmúlt 15 évben mindenekelőtt a NATO-t próbálja szétzúzni és aláásni. A kérdés most az, hogy mi morzsolná és ásná alá hatékonyabban és gyorsabban a NATO-t? Egy korlátozott katonai vagy légi hadművelet a katonai infrastruktúra és a NATO célpontok ellen Ukrajnán belül, vagy az [orosz] csapatok állomásoztatása a határ mentén?”
– osztotta meg gondolatait Fridman.
Jeruzsálem azzal is igyekszik kiegyensúlyozni a Moszkvával való kapcsolatát, hogy nem ad el fegyvereket és más katonai felszereléseket olyan posztszovjet államoknak, mint Grúzia és Ukrajna.
Egy lehetséges második hidegháborúban, amely nemcsak a Közel-Keleten, hanem egész Kelet-Európában és Ázsiában zajlik, Izraelnek továbbra is nagyon vékony kötélen kell majd egyensúlyoznia, ha meg akarja őrizni katonai előnyét a régióban.
Ha nem így tesz, Izrael műveleti szabadsága veszélybe kerülhet a legveszélyesebb frontokon.
