Vlagyimir Putyinnak nem volt szüksége arra a zöld jelzésre, amelyet Joe Biden adott az orosz erőknek múlt csütörtöki maratoni sajtótájékoztatóján az ukrajnai „kisebb benyomuláshoz”. Az orosz elnök már tudta, hogy az amerikai főparancsnok akkor sem tudná megállítani, ha akarná. Persze Putyin látta a közvélemény-kutatásokat, és tudja, hogy a külföldi összefonódások nem segítenek egy olyan demokratán, aki a saját pártja támogatását veszti el.
De úgy tűnik, nem csak erről van szó. Nincs szükség ugyanis a titkos dossziéra, amelyet egy olyan felbérelt brit ex-kém, mint Christopher Steele írt, hogy megértsük a Russiagate lehetséges furcsa, valós világbeli tükörváltozatát. Ezúttal alapvetően minden a nyilvánosság előtt van – vagy legalábbis volt, amíg a sajtó és a közösségi média le nem söpörte az internetről a Hunter Biden laptopjáról szóló jelentéseket a 2020-as választások előtt. A laptop, amelynek származását és tartalmát azóta minden kétséget kizáróan ellenőrizték, bizonyítékot szolgáltat Hunter külföldi tisztségviselőkkel és vállalkozásokkal való pénzügyi kapcsolataira, például arra, hogy 2014 tavaszától kezdve havi több, mint 50 ezer dollárt kapott azért, mert egy ukrán energetikai cég, a Burisma igazgatótanácsában ült.
Az ok, amiért egy olyan cég, mint a Burisma, hajlandó volt ennyi pénzt fizetni az Egyesült Államok alelnöke drogfüggő fiának egy semmiség munkáért természetesen nem azért volt, hogy megvegye a földgázkutatással és -fúrással kapcsolatos szakértelmét. Hunter Biden tavaly megjelent Beautiful Things című mocskos memoárjából kiderül, hogy a kérdéses időszakban egy emberi roncs volt, aki pazarlóan költött crackre és metamfetaminra, amelyet drága hotelszobákban, prostituáltak társaságában fogyasztott.
Úgy tűnik, hogy Hunter Biden kifizetésének nyilvánvaló értelme az volt, hogy védelmet vásároljon az Ukrajna-politikáért felelős amerikai tisztviselőtől, Joe Bidentől.
Működött? Nos, a mostani elnök szerint igen. Mint Biden egy 2018-as közönségének elmondta, azzal fenyegetőzött, hogy visszatartja az Ukrajnának nyújtott 1 milliárd dolláros hitelgaranciát, ha a kijevi kormány nem rúgja ki azt az ügyészt, aki nyomozást folytat a fia számára fejedelmi előleget fizető, drogfüggőségét részben finanszírozó cég ellen.
Amikor Hunter Biden laptopja először felbukkant, az amerikai média és a kémszolgálatok azt állították, hogy „orosz dezinformáció”, hamisítvány, amelynek célja az volt, hogy apja választási esélyeit rontsa. Természetesen nem volt az, ahogyan azt Hunter későbbi memoárjai és korábbi üzlettársai is megerősítették. A laptop eredetének megkérdőjelezésére, a róla szóló jelentések cenzúrázására és/vagy a tartalmáról szóló tudósítások „dezinformációvá” minősítésére irányuló törekvés maga is egy „dezinformációs” művelet volt, amelyet az amerikai média és technológiai platformok a „választási beavatkozás” valós példájaként, valamint Joe Biden választási kampányához nyújtott masszív természetbeni hozzájárulásként hajtottak végre.
De Hunter Biden laptopja – és az azt követő „orosz dezinformáció” szlogenes – fontos kérdést vetnek fel: Milyen további információkkal rendelkezik Moszkva az elnöki családról?
Hunter Biden kábítószerrel, prostituáltakkal és pénzzel kapcsolatos problémái ideális célponttá tették volna az alelnök fiát a külföldi hírszerző szolgálatok számára. Ami még rosszabb, Joe Biden a jelek szerint buzgón támogatta fia zsarolási törekvéseit, sőt nyilvánosan azzal dicsekedett, hogy hivatalát arra használta fel, hogy beavatkozzon Ukrajna politikai és igazságszolgáltatási rendszerébe, ami közvetlenül a fia munkaadójának kedvezett.
Bizonyára nincs hiány ukrán és orosz oligarchákból, akik szívesen megosztják a Bidenékkel folytatott üzleteikről szóló információkat, hogy befolyást szerezzenek Putyinnál és visszavágjanak a rivális milliárdosoknak. Feltételezhető, hogy ezek az információk mostanra már mind eljutottak Putyin asztalára.
Annak valószínűsége, hogy Oroszország rengeteg kompromittáló, Ukrajnával kapcsolatos anyagon ül Joe Bidenről és családjáról, sokkolóan hathat a médiára, amely négy éven keresztül a Trump-Oroszország összejátszás narratívát erőltette. De a Biden-Oroszország kompromittáló történet több lehet, mint egy politikai görbetükör. Megmagyarázhatja az elnök furcsa passzivitását az orosz Északi Áramlat-2 gázvezetékkel szemben, és azt, hogy miért ragadta meg Putyin szinte azonnal, amint Biden hivatalba lépett, az alkalmat, hogy több mint 100 000 katonát vezényeljen Ukrajna határára.
Mi több, új betekintést nyújthat a Russiagate összeesküvés-elméletbe is, amely megmérgezte az amerikai közéletet, és az embereket teljesen felajzotta.
Tekintettel arra a nagy mennyiségű valóban kompromittáló anyagra, amely Joe Bident és fiát az ukrajnai és oroszországi kétes ügyletekhez köti, beleértve egy 3,5 millió dolláros kifizetést, amelyet Hunter 2014-ben kapott Moszkva volt polgármesterének özvegyétől, érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon az Egyesült Államok 46. elnöke volt-e a Hillary Clinton által finanszírozott Oroszország-dosszié eredeti célpontja? A Bidenék ukrajnai tevékenységéről szóló állítások ugyanis, amelyek – úgy tűnik – részben a Clinton-kampánynak köszönhetők, 2015-ben kerültek be a The New York Timesba, és arra ösztönözték Bident, hogy eloszlassa hezitálását a 2016-os versenybe való újbóli belépésről.
A Steele-dossziéról már régen kiderült, hogy nem más, mint teljes képtelenség, de mivel Trump helyett Bidenék a célpont, legalább könnyebb értelmet adni a tartalmának, különösen a hírhedt „pisilős szalagnak”. Trump köztudottan baktériumfóbiás; mindig is nehéz volt elképzelni, hogy beleegyezik abba, hogy egy moszkvai hotelágyon prostituáltak fetrengjenek. A republikánus választókat valószínűleg az sem érdekelné, hogy az éjszakai hölgyek összepiszkolnak egy olyan ágyat, amelyben egykor Barack Obama is aludt. A demokraták viszont szentségtörésnek tartanák. Hunter Biden pedig saját bevallása szerint úgy tűnik, rengeteg éjszakát töltött prostituáltakkal szállodai szobákban. Valóban nehéznek tűnik elképzelni, hogy Donald Trump besétál egy moszkvai szállodába, és Obama lakosztályát kéri, egy olyan forgatókönyvhöz képest, amelyben Hunter Biden ilyen szállást követel. Ehhez ugyanis egyáltalán nem kell nagy képzelőerő.
Most, hogy az orosz csapatok Ukrajna határainál tömörülnek, itt az ideje, hogy újra átnézzük a Tablet 2020. októberi jelentését a Biden-ukrán botrányokról: mind azért, amit a Biden-ukrán kapcsolatról mond, mind azért, amit a nyilvánosság szisztematikus torzításáról és cenzúrájáról mond a technológiai platformok és a médiaszereplők által, amelyek maguk is aktív dezinformációs ügynökökké váltak, és az amerikai nyilvánosságot célozzák meg.
| Lee Smith, amerikai oknyomozó újságíró véleménycikke a Tablet Magazine-ban jelent meg. A szerző az Állandó puccs: Ahogyan a külső és belső ellenségek támadták az amerikai elnököt című, 2020-ban megjelent könyv szerzője. |
