Egy új parlamenti jelentés, amely egy zsidó nő 2017-es, muszlim támadó által elkövetett meggyilkolásáról szól, a francia zsidóknak az ország rendőrségi és igazságszolgáltatási rendszerébe vetett hitét hivatott helyreállítani. Ehelyett a múlt héten közzétett jelentés olaj volt a tűzre, és feldühítette a francia zsidó vezetőket – írja a JTA.
Tavaly egy bíró úgy döntött, hogy Sarah Halimi gyilkosa nem felelős tetteiért, mivel marihuánafogyasztása pszichotikus hatásokat idézett elő nála. Mindez annak ellenére történt, hogy a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a férfit az motiválta Halimi megölésére, hogy zsidó volt.
Az ítéletet követően a francia zsidók tiltakozáshullámot indítottak.
2021 szeptemberében egy parlamenti bizottság Meyer Habib francia zsidó törvényhozó vezetésével elkezdte vizsgálni – az ő szavaival élve – a francia rendőrség „esetleges működési zavarát” az ügyben. A bizottság új jelentése megállapította, hogy a rendőrök már a gyilkosság előtt a helyszínre érkeztek, de nem akadályozták meg a gyilkosságot.
Ennek a megállapításnak és más, a bűncselekmény napjáról zavaros képet festő megállapítások ellenére a bizottság azt írta, hogy az ügyben érintett rendőrök, bírák, pszichiáterek vagy bárki más nem tett semmi rosszat.
Habib és a bizottság más, nem zsidó származású tagjai a végső megállapítások ellen tiltakoztak, de a bizottság 7-5 arányban elfogadta azokat.
A megállapítások
A jelentés összefoglalta az eddig ismert dolgok egy részét, de számos új részletet is feltárt a nyilvánosság számára:
– Kobili Traore, egy 31 éves, mali származású francia-muszlim férfi behatolt a 65 éves Halimi párizsi lakásába, és megölte őt – brutális módon, ahogyan az korábban is ismert volt, megverte és kidobta az ablakon -, mert zsidó volt. Az ügyészek azt is tudták már, hogy Traore a gyilkosság során a Koránból szavalt verseket és antiszemita kijelentéseket kiabált.
– A rendőrség Halimi szomszédainak hívására érkezett a helyszínre, akik hallották a nő kiáltásait. A jelentés hozzáteszi, hogy a rendőrök már jóval Halimi halála előtt kulcsot kaptak Halimi lakásához, amikor megérkeztek. De kint vártak, miközben Traore megverte a nőt – a jelentés szerint „nem tudták megakadályozni” a halálát. A jelentés szerint minden ilyenkor esedékes vonatkozó eljárást szigorúan betartottak.
– Az események láncolatában, amely ahhoz a döntéshez vezetett, hogy Traore-t nem állítják bíróság elé, „az igazságszolgáltatás tökéletesen követte a törvény által meghatározott eljárást” – olvasható a jelentésben. Az ügy rendőrségi kezelése „nem jelent kudarcot”.
A bírálat
Habib és a bizottság két másik tagja – Constance Le Grip és François Pupponi törvényhozók, akik nem zsidók – határozottan kifogásolták a legfontosabb megállapítások mindegyikét, azzal érvelve, hogy azok szembemennek a józan ésszel.
Habib, aki a centrista UDI párt tagja, éles kritikát írt, amely bekerült a jelentés végleges változatába. Megemlítette a szomszédos Diarra család által a bizottság előtt nemrégiben tett vallomást, amely szerint ők adták a rendőrségnek a kulcsokat az épülethez és Halimi lakásához, és azt állították, hogy a rendőrség nem avatkozott be, amikor Halimi még megmenthető lett volna.
Egy rádióinterjúban Habib a megpróbáltatásokat a hírhedt 19. századi Dreyfus-ügyhöz hasonlította, amely a francia zsidóság egyik legtraumatikusabb eseménye volt, és amelynek során egy francia zsidó katonát tévesen elítéltek kémkedésért.
„Ez egy tragikus eset. Ez egy második Dreyfus-ügy. Ez egy szégyen. Nem volt tárgyalás, a gyilkos pedig úton van a szabadság felé” – tette hozzá Habib, a zsidó közösségeket tömörítő CRIF ernyőszervezet korábbi vezetője.
A Radio J zsidó közösségi műsorszolgáltatónak elmondta, hogy a törvényhozó kollégák „nem voltak hajlandók elmondani az igazságot, nem voltak hajlandók velünk jönni a helyszínre, hogy megnézzük a körülményeket, hogy lássuk, hazudott-e az a 10 rendőr, aki ott volt, amikor azt állították, hogy nem hallották egyetlen kiáltását sem egy nőnek, akinek 14 percen keresztül tartó halálsikolya felébresztette az egész épületet. És igen, hazudtak.”
A jelentés végső szövegét Florence Morlighem, Macron pártjának törvényhozója állította össze. A jelentésben bírálta Habibot, azt állítva, hogy az ő vezetése alatt a bizottság „olyan elfogadhatatlan megjegyzéseket hallott, amelyek a hatóságok és az igazságszolgáltatás részéről egy összeesküvés gondolatát táplálják az ügy elhallgatása érdekében”.
A francia zsidóság vezetői kritikusan reagáltak a jelentésre, és különösen Morlighem egyik bizottsági ülésen tett nyilatkozatára.
Az ülésről készült jegyzőkönyvek szerint Morlighem azt mondta, hogy a rendőrök valószínűleg nem hallották Halimi sikítozását, mert „Traore méreteit és Sarah Halimi holttestéről készült fotókat figyelembe véve úgy gondolom, hogy nem sokáig sikoltozott”.
A kritikusok érzéketlennek nevezték a nyelvezetét és az érvelését hibásnak.
A Le Monde Juif híroldal „mocskosnak” nevezte Morlighem megjegyzéseit egy szokatlanul kemény szerkesztőségi cikkben.
Morlighem szerint egyes megjegyzéseit „kiforgatták és kiragadták a szövegkörnyezetből”, azt a benyomást keltve, hogy lekicsinyelte Halimi szenvedéseit. A Twitteren hozzátette, hogy sajnálja ezt a hamis benyomást.
Miért fontos ez, és mi lesz a következő lépés
A múlt hónapban a francia szenátus törvényt fogadott el, amely megsemmisíti az önkéntes kábítószer-fogyasztással kapcsolatos ideiglenes beszámíthatatlansággal való védekezést, ami megfigyelők szerint közvetlen reakciója volt Emmanuel Macron elnöknek a Halimi-ügyre.
Ez azonban nem elégítette ki a francia zsidóságot, amelynek tavalyi tüntetései évtizedek óta a legnagyobbak voltak a kormány ellen. Úgy érzik, hogy elárulta és cserbenhagyta őket egy olyan állam, amelynek támogatását kulcsfontosságúnak tartják ahhoz, hogy eltudják viselni 2000-es évek eleje óta tartó antiszemita erőszak növekedését.
Az elmúlt évtizedben megugrott a franciaországi zsidók bevándorlása Izraelbe – 2010 óta mintegy 50 ezren költöztek Izraelbe, ami jelentős növekedés az előző évtizedhez képest.
Macron a francia zsidó választók körében is előretört, többek között azzal, hogy 2017-ben, nem sokkal megválasztása után egy holokauszt-megemlékezésen kijelentette, hogy az anticionizmus az antiszemitizmus egyik formája – ez példátlan kijelentés volt egy hivatalban lévő francia elnöktől. Sok zsidó és nem zsidó támogatja az általa radikalizálódott iszlamistákkal szembeni viszonylag kemény álláspontját.
A Halimi ügy azonban fontos politikai kérdéssé válhat, mivel Franciaországban áprilisban új elnökválasztások lesznek. Macron legfőbb kihívói a szélsőjobboldali Marine Le Pen és Éric Zemmour jelöltek, akik valószínűleg mindketten megragadják majd az alkalmat, hogy bírálják a hivatalban lévő elnököt.
Zemmour, aki maga is zsidó, még nem kommentálta a jelentést. De közelről követte az ügyet, és a kampánya közelmúltbeli elindítását megelőző hónapokban írt róla a Le Figaro egyik rovatában, amelynek címe: „Franciaországban vagy. Üdvözöljük az őrültek között!”
