Az „Anne Frank elárulása” című könyv Anne Frank kegyetlen haláláért egy ártatlan zsidót hibáztat. Maga a könyv egy bűncselekmény – foglalják össze a valódi kutatók a véleményüket egy most megjelent „nagy leleplezésről” – írja a Viszont.hu
A kislánykorában megölt Anne Frank esete a holokausztban meggyilkoltakról szóló történetek egyik legismertebbje, nemzedékek Anne Frank megmaradt naplóján keresztül érthették meg, mit jelentett a kitaszítottság, és majd mindaz, ami ebből következett.
A minap jelent meg nagy nemzetközi, jól szervezett reklámkampány közepette egy könyv, amelynek szerzői azt állítják, megfejtették a titkot, ki jelenhette föl a Frank családot, ki árulta el a rejtekhelyüket, hogy aztán deportálhassák őket a halálba. A kötetet több újságíró is megkapta előre, azzal a feltétellel, hogy amikor írnak róla, akkor más szakértőt nem kérdezhetnek meg.
Így aztán az első napokban kritika nélkül járta be a világsajtót a szerzők megállapítása: Anne Frankot és családját egy másik zsidó, egy zsidó jegyző jelentette fel saját családja védelmében.
Ám, ahogy hozzáértő történészek is átnézték a kötetet, szaporodtak a kétségek. A Neue Zürcher Zeitung összefoglalta a legfőbb kifogásokat a kötet megállapításával szemben.
Houwink ten Cate, aki a holokauszt történetének amszterdami professzora, így foglalta össze a véleményét:
„A nagy vádakhoz nagy bizonyítékokra lenne szükség. És itt nincs ilyen bizonyíték.”
Fussuk át a részleteket! Egy „nemzetközi kutatócsoport” Thij Bayenshlland filmrendező vezetésével állítólag öt évig kutatott a levéltárakban az után, hogy ki árulhatta el nyolc Amszterdamban bujkáló zsidó család rejtekhelyét a németeknek. Bár azt ők is elismerték, hogy abszolút meggyőző bizonyítékot nem sikerült találniuk, de valószínűleg – mondják ők – egy Arnold Van den Berg nevű zsidó jegyző árulta volna el, hol bujkálnak az üldözöttek, hogy így mentse meg saját családját.
A nagy leleplezés egy olyan névtelen levél másolatára hivatkozik, amelyet Anne a családból egyedül életben maradt apja, Otto kapott a háború után, s amelyben ez a név szerepel. A megvádolt jegyző tagja volt a németek által létrehozatott és a zsidók ügyeinek intézésére kárhoztatott Zsidó Tanácsnak.
A mostani „leleplezés” kritikusai – folytatja a NZZ – felhívják a figyelmet arra, hogy arra sincs semmi bizonyíték, hogy a Zsidó Tanácsnak lett volna listája arról, ki hol bujkál. Ten Cate professzor, aki évtizedek óta kutatja ezeket az iratokat, állítja, hogy sosem találkozott ilyen feljegyzéssel. Nem is lenne logikus, hogy ilyet készítettek volna. Ráadásul a most megvádolt férfi a családjával együtt szintén elrejtőzött már 1944-ben, s az esetleges feljelentéssel csak magát adta volna föl.
Bart Wallett, az Amszterdami Egyetem modern zsidó történelem professzora a Der Spiegelnek szintén azt felelte, hogy egy névtelen levél alapján megvádolni valakit Anne Frank családjának feljelentésével „több, mint megkérdőjelezhető”. Wallett professzor
„rágalmazó ostobaságnak”
nevezi az egészet.
Wallett arra is felhívja a figyelmet, hogy a háború után rengeteg pletyka, alaptalan vádaskodás terjedt el, különösen a Zsidó Tanács egykori tagjaival kapcsolatban.
A cikk folytatása itt olvasható.
