Kína a Közel-Keleten hatalmas intelligens városfejlesztési projektekben vesz részt. Isten tudja, mennyi információt gyűjtenek ezeken a programokon keresztül, és mit lehet vele kezdeni — írja az Israel Hayomban megjelent véleménycikkében Ori Isaac, az izraeli 12-es hírcsatorna politikai elemzője.
Néhány napja elromlott a tűzhelyem egyik kapcsolója. A probléma megoldására tett kísérletem során a kínai AliExpress online kiskereskedelmi szolgáltatás weboldalán kötöttem ki. Három percen belül megtaláltam a kapcsolót. Még egy percet töltöttem a rendeléssel, és ennyi volt. A kapcsoló már úton volt, és a stressz-szintem érezhetően csökkent.
A kínaiak mindenhol ott vannak, nem csak az online kiskereskedelemben. A modern kínai birodalom megnőtt, és most már több tucat országban dollármilliárdokat fektet be az infrastruktúrába, méghozzá oly módon, hogy hamarosan új világrendet fog kialakítani. A Közel-Keleten Kína hatalmas intelligens városfejlesztési projektekben vesz részt. Isten tudja, mennyi információt gyűjtenek össze ezeken a programokon keresztül, és mit lehet vele kezdeni. Izraelben is vannak különböző városok, amelyek kétoldalú kezdeményezéseket írtak alá Kínával. Az izraeli hitelintézetek kínai technológiákat vásárolnak, és ez még csak a kezdet.
Az izraeli közvélemény hajlamos folyamatosan a bécsi iráni nukleáris tárgyalásokra összpontosítani. Egyik nap azt halljuk, hogy Irán elutasította a megegyezéseket, míg a következő héten amerikai jelentések érkeznek a tárgyalások előrehaladásáról. Eközben Kína a különböző előrejelzések szerint 2030-ban megelőzi az Egyesült Államokat, és a világ legnagyobb gazdaságává válik.
Nem kell okleveles Kína-szakértőnek lenni ahhoz, hogy megértsük, az erőviszonyok a szemünk előtt változnak. Olyan folyamatoknak vagyunk tanúi, amelyeket az ókori világból ismerünk. Egy birodalom, amely uralta a világot, lassan átadja helyét egy másik kultúrának és egy másik politikai erőnek. A figyelem középpontjában még mindig csak Bécs áll.
Alig három nappal ezelőtt az arab média arról számolt be, hogy Peking és Teherán elmélyíti együttműködését a két ország között tavaly aláírt 25 évre szóló stratégiai megállapodás részeként. Mindez akkor történik, amikor a két új jóbarát Washington szankcióival néz szembe.
Ezt a stratégiai megállapodást most hajtják végre, jelentősége, hogy Kína minden eddiginél aktívabb a térségünkben, és régi szövetségesünk, Amerika érdekeit fenyegeti.
Számunkra azonban ez a szokásos üzletmenet, miközben az atomalkuról beszélünk, majd még többet beszélünk az atomalkuról. Ez szinte a kollektív kognitív torzítás és a figyelemhiányos zavar esete. Az amerikai-iráni kapcsolatokra az atomalku hátterében történő összpontosítás a probléma része.
Nem lenne túlzás azt állítani, hogy az izraeli polgári és technológiai infrastruktúrára vonatkozó ilyen érzékeny információk kínai megközelítése nemzetbiztonsági fenyegetést jelent. Erre kellene figyelnünk, ahelyett, hogy mélyen beleássuk magunkat valami lényegtelen dologba. Az a vonat már elhagyta az állomást.
Tehát igen, megvettem a tűzhelykapcsolómat. Bár úgy tűnik, hogy nem vettem észre, hogy az nem különösebben biztonságos, ha a termékismertetőkből lehet következtetni. Talán figyelemzavarban is szenvedek. Szerencsére ez a döntés nem akkor horderejű, ami komoly veszélyt jelenthetne. Nem úgy, mint az erősödő kínai-iráni barátság.
