Magyarországon választási év van. A választópolgárok április 3-án, vasárnap járulnak az urnákhoz, hogy új Országgyűlést válasszanak — írja Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár a The Jerusalem Postban megjelent cikkében.
Ez — folytatja a szerző –, természetesen azt jelenti, hogy a szokásosnál is többet olvashatunk majd Magyarországról a sajtóban, és mint azt tapasztalatból tudjuk, a kritikák között óhatatlanul ott lesz az antiszemitizmus vádja is. A vádak azonban gyengén megalapozottak, és mélyen gyökerező elfogultságot tükröznek. Valószínűleg politikai indíttatásúak is, de erről mindjárt bővebben.
A Jerusalem Postban nemrégiben megjelent véleménycikk például azt állította, hogy
a magyar kormány az Izraelnek nyújtott támogatását az antiszemitizmus „leplezésére” használja fel. Semmi sem állhatna távolabb az igazságtól.
Nyilvánvalóan másképp gondolkodunk arról, hogy mit jelent Izrael-pártinak lenni, és mit jelent szembeszállni az antiszemitizmussal. A mi gondolkodásunkban — írja Kovács –, a szavakat tetteknek kell alátámasztaniuk.
Kezdjük az antiszemitizmus elleni küzdelemmel. Egyszerű tény, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök vezette kormányok minden korábbinál többet tettek az ilyen gyűlölködő előítéletekkel szemben, és számottevő támogatást nyújtottak a magyarországi zsidó közösségnek. Íme néhány példa:
- 2012-ben a Fidesz vezette parlament kihirdette az Alaptörvényt, az új alkotmányunkat, amely a magyar zsidóságot a magyar nemzet elválaszthatatlan részének ismerte el.
- Az első Orbán-kormány volt az, amely 2001-ben létrehozta a Holokauszt Múzeumot, valamint a magyarországi holokauszt áldozatainak nemzeti emléknapját. Bevezettük a holokausztoktatást a nemzeti tantervbe, és emeltük a holokauszt-túlélők nyugdíját.
- A jelenlegi kormány Európában az egyik legmesszebbmenő rendelkezéseket fogadta el a holokauszttagadás, a gyűlöletbeszéd és a gyűlöletszimbólumok megjelenítésének büntetésére. A miniszterelnök zéró tolerancia politikát vezetett be az antiszemitizmussal szemben, és hatékonyan betiltotta a zsidó és roma állampolgárokat megfélemlítő félkatonai csoportokat.
- A kóser vágás betiltására irányuló, egyre erősödő európai törekvésekkel szemben Magyarország egyedül emelte fel szavát a vallásszabadság, és a kontinens zsidó életének jövőjétől elválaszthatatlan vallásgyakorlás védelmében.
- Jelentős forrásokat fordítottunk zsinagógák, zsidó temetők rekonstrukciójára, és egy nagyszabású zsidó intézményfejlesztés részeként felépítettük Budapesten az első új zsinagógát 80 év óta. Ebben a légkörben sokan a magyarországi zsidó élet „reneszánszáról” beszéltek.
- Orbán Viktor miniszterelnök volt az első magyar miniszterelnök, aki nyilvánosan elismerte Magyarország bűnösségét a holokausztban, mondván, hogy Magyarország vétkezett, amikor nem védtük meg zsidó polgárainkat.
- Amikor Izrael támogatásáról van szó, kormányunk kijelentéseit ismét tettek támasztják alá. Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével Magyarország Izrael szuverenitásának és függetlenségének leghatározottabb támogatói között van olyan nemzetközi testületekben, mint az Európai Unió, és az Egyesült Nemzetek Szervezete.
A szerző [Hanna Luden], aki azt állította, hogy Magyarország csak az antiszemitizmus leplezésére használja az Izraelnek nyújtott támogatást, valóban másképp gondolkodik. Amikor ugyanis erre a csúnya előítéletre hivatkozik, akkor valójában Soros György kritikájára utal. Az egyik azonban nem azonos a másikkal.
Furcsa, hogy éppen ilyen véleményekben olvashatunk Soros György zsidó származásáról. Miért van ez így?
Orbán Viktor miniszterelnök és kormányai soha nem hivatkoznak zsidó gyökereire.
Érdekes módon maga Soros is keveset beszél erről, helyette amerikai identitását hangsúlyozza. A Soros-apologéták a zsidó kártyát azért játsszák ki, hogy befeketítsék azokat, akik szembe mernek szállni Soros bevándorláspárti, radikális, nyitott társadalomra törekvő programjával. Ez azonban egy megfáradt, kiüresedett érv, amely szándékosan figyelmen kívül hagyja – vagy megpróbálja elterelni a figyelmet – a valódi kérdésről.
Ez a valódi kérdés pedig az emberek akaratának tiszteletben tartása. A Soros-apologéták szeretnek úgy hivatkozni rá, mint egy filantrópra, aki rengeteg pénzt osztogat, de következetesen figyelmen kívül hagyják, hogy Soros – saját nagyon őszinte beismerése szerint – politikai szereplő, radikális politikai agendával.
„Mindenkivel aktívan együttműködünk, különösen a szülőföldemen, Magyarországon”
– mondta Soros egy interjúban –
„ahol a mi megközelítésünk szöges ellentétben áll azzal, amit a jelenlegi miniszterelnök, Orbán Viktor képvisel”.
Mindenkinek joga van a saját nézeteihez, de neki és a finanszírozásától függő civil szervezetek hálózatának nincs demokratikus legitimációja arra, hogy ideológiailag vezérelt programját Magyarországon keresztülvigye, különösen, ha olyan nagy, nemzetbiztonsági kérdésekről van szó, mint a bevándorlás.
Orbán Viktor miniszterelnök azért volt ilyen nyíltan Soros György kritikusa és határozott ellenfele, mert Soros és hálózata agresszívan lépett be a politikai színtérre, hogy egy olyan nyitott határokat és bevándorláspárti programot terjesszen, amely durván ellentétes a magyar polgárok akaratával.
És csak a jegyzőkönyv kedvéért:
soha nem voltak olyan, a kormány által finanszírozott plakátok, amelyek „Soros és az általa szimbolizált hatalom kiirtására” szólítottak fel.
Ez az állítás egyszerűen hamis.
Ami számomra furcsa ebben az egész, magyarországi antiszemitizmusról vitában az az, hogy a nemzetközi médiában süket fülekre talál az ellenzéki összefogás szövetsége a Jobbikkal, egy szélsőjobboldali, antiszemita párttal és a koalíció miniszterelnök-jelöltjéről.
Többször írtam már a Jobbik gyökereiről, és vezetőségének aggasztó tetteiről. Ez nem nevetséges dolog. Mindeközben az ellenzék miniszterelnök-jelöltje a múlt héten egy videót tett ki a Facebook-oldalára, amelyben lazán kitér arra, hogy a Fideszben, a kormánypártban hány zsidó van. Ő a szélsőjobboldali Jobbik leghírhedtebb jelöltjeit is támogatja.
A magyarországi zsidó szervezetek megszólaltak. Feltételezhetném, hogy a média, és a nemzetközi, zsidó szervezetek, a tényekről kellőképpen tájékozódva, szintén beszámolhatnának az ügyről, és aggodalmukat fejezhetnék ki.
Csodálkozhatnék, hogy miért nem tették, de talán azért, mert itt most egy másik agenda van napirenden. Elvégre választási év van Magyarországon — zárja sorait Kovács Zoltán.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.