December 26-án, kilencven éves korában elhunyt Desmond Tutu, dél-afrikai anglikán érsek, akit az apartheid rendszerrel való szembenállása miatt Nobel-békedíjjal tüntettek ki, később pedig megkapta az amerikai Szabadság Érdemrendet — írja a zsido.com.
A rendszer bukása után megbékélést és megbocsájtást hirdetett és egy új, igazságos társadalom felépítését tűzte ki célul. Mindemellett rendszereresen felszólalt a világ más tájait sújtó igazságtalanságok ellen. Tevékenysége miatt a világ szemében hős békeharcossá vált, ám személyiségének volt egy árnyoldala is: rendkívül ellenséges volt Izraellel szemben és számos antiszemita és antijudaista megjegyzést tett – olvasható a Ynet oldalán.
A zsidókra vonatkozó diszkriminatív álláspontját nem is igen titkolta:
„Akár tetszik a zsidóknak, akár nem, ők egy különös néphez tartoznak és sohasem reménykedhetnek abban, hogy ugyanazzal a mércével mérjék őket, mint más nemzeteket”
– jelentette ki.
Az érsek mindent megtett, hogy Dél-Afrika, illetve a világ akadémiai intézményei és vállalatai megszakítsák együttműködésüket a zsidó állammal és támogatta az izraeli áruk és intézmények elleni bojkottot. Első lépésként a Johannesburgi Egyetemet bírta rá, hogy szüntesse meg együttműködését a Beer Sevában működő Ben Gurion Egyetemmel.
Véleménye szerint a BDS-mozgalom éppen azt a szerepet tölti be manapság, mint a próféták a bibliai időkben, amikor ostorozniuk kellett a zsidó népet bűneik miatt. Ez a kijelentés erősen emlékeztet a keresztény egyházak középkori antijudaizmusára.
Bár saját maga is megtapasztalta a dél-afrikai apartheid rendszer brutalitását, mégsem átallotta apartheid államnak nevezni Izraelt, ahol az arab polgároknak egyébként ugyanazok a jogok járnak, mint a zsidóknak és még csak össze sem lehet hasonlítani a helyzetüket a dél-afrikai apartheid időszakában a fehérektől teljesen elkülönítve és jogfosztottságban élő feketékével és más színesbőrűekével.
Tutu mindössze egyszer járt Izraelben, 1989-ben. A Jád Vásem holokauszt emlékmúzeumban tett látogatása azonban emlékezetes maradt, nagy felháborodást keltő szavai miatt.
„Imádkozzunk azokért, akik ezt tették. Kérlek segíts megbocsájtani nekik, hogy ennek érdemében mi se okozzunk szenvedést másoknak” – monda a hatmillió áldozatra emlékezve. Marvin Hier rabbi, a Simon Wiesenthal Központ vezetője szerint Tutu „durván megsértette a nácizmus zsidó és minden más áldozatának emlékét”.
Tutut nem hatotta meg a széles körű felháborodás. „Ha találkoznék az izraeli miniszterelnökkel [amire nem volt hajlandó], ugyanezt mondanám el neki is. Azt is hozzátenném, hogy nem vagyok képes megérteni, hogy egy olyan nép, mint a zsidó, mely annyit szenvedett, hogy okozhat annyi szenvedést a palesztinoknak” – vont hamis párhuzamot a holokauszt és a palesztin arabok sorsa között.
Többek között Tutunak köszönhető, hogy a 2001-ben, az ENSZ által szervezett, durbani Rasszizmus Elleni Világkonferencia egy Izrael megszüntetését követelő, antiszemita felszólalásokkal tarkított rendezvénnyé silányodott, amelyet éppen emiatt a későbbiekben már bojkottált a kulturált világ nagyobbik része. Az érsek szerint a mindent behálózó zsidó lobbi tartja a kezében a washingtoni kormányt, hogy az továbbra is támogassa a „kolonialista” Izraelt, melynek azt is felrótta, hogy az öngyilkos merényletek ellen határkerítés építésével védte meg állampolgárait.
Tutu volt az, aki – Ahmadinedzsad iráni elnököt is megelőzve – azzal vádolta a zsidó államot, hogy a holokauszt miatti bűntudat kihasználásával tartja sakkban a nyugati világot és a holokausztra hivatkozva formál igényt a Szentföldre. Érdekes, hogy a Bibliában hívő egyházi vezetőként megfeledkezett a zsidó nép és Izrael földjének ősi kapcsolatáról, ahogy a jóval a soá előtt felvirágzó, szentföldi zsidó településekről is, vagy arról, hogy éppen az arabok utasították el a Szentföld felosztását, mert nem fogadták a zsidó állam létezéshez való jogát. Ahogy Tutu sem.
Tutu számára Izrael a rasszizmus szimbóluma volt, és a hitleri Németországgal és a sztálini Szovjetunióval hasonlította össze. Jóslata szerint, ahogy az előbbi birodalmak porba hullottak, úgy pusztul majd el a zsidó állam is. Tutu úgy vélte, hogy Isten a palesztin arabok oldalán áll, akik úgy szenvednek az izraeli elnyomástól, mint annak idején a zsidók az egyiptomi rabszolgaság alatt. Amikor Izraelt gázai rakéták tartották rettegésben és hadműveletet indított az övezetet uraló Hamász terrorszervezet ellen, Tutu úgy látta jónak, hogy a Hamász mellett álljon ki és Izrael-ellenes tömegtüntetést vezetett Fokvárosban.
Annyi bizonyos, hogy Izrael nem egy barátját veszítette el, az Izrael-ellenes tábort azonban igen nagy veszteség érte.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg hirdetéseket.