Apartheid Izraelben? Tessék megnézni mit művel Libanon a palesztinokkal!

Nem túl gyakran adódik lehetőségünk arra, hogy a „palesztin problémát” más szemszögből lássuk. Van egy probléma. Sőt, egy nagyon komoly probléma. De ennek semmi köze Izraelhez.

Igen, a Nakba megtörtént. Az emberek elmenekültek. Mintegy 700 000 palesztinai arab lakos vált menekültté. Nem voltak egyedül. Több tízmillió ember vált menekültté ugyanezekben az években. Köztük volt nagyjából 850 000 zsidó, akiknek egy részét kiutasították, míg mások arab és muszlim országokból menekültek. Ez a zsidó Nakba — írja véleménycikkében Ben-Dror Yemini történész a ynet hasábjain.

Ez volt az eredménye annak a számtalan konfliktusnak, amely a 20. század első felében népességcserékhez vezetett, amelyek mind kényszerűek voltak. A libanoni Tyre-ben, a Burj Shamli menekülttáborban lévő Hamász fegyverraktárban történt hatalmas robbanás jól illusztrálja ezt a problémát. A raktárat, meg kell jegyezni, egy mecset alatt rejtették el. És a konfliktus nem Izraellel volt kapcsolatos.

Izrael csak ürügy a Hamász és a libanoni terrorcsoport, a Hezbollah számára. A konfliktus belső. A Hamász, a Fatah és más fegyveres csoportok között zajlik más menekülttáborokban is. Ez egy konfliktus a palesztinok és a libanoni lakosság többi része között is.

Miért van konfliktus? Mert a libanoni fejlemények egy sokkal szélesebb körű jelenséghez kapcsolódnak. A muszlim világban a konfliktusok több mint 90%-a nem a külvilággal szemben áll fenn. Minden iszlamista szervezetnek van egy deklarált ellensége: Amerika, Izrael, a Nyugat. De végső soron a konfliktusok muszlimok és más muszlimok között zajlanak.

A Boko Haram, az a-Shabab, a tálibok és a legtöbb dzsihadista szervezet szinte kizárólag muszlimokat gyilkol. Ez önelnyomás. A gyilkossági szándék befelé irányul.

A libanoni palesztin menekültek csupán egy újabb elnyomott csoport, mint sok más etnikai, törzsi vagy vallási csoport a muszlim világban.

Úgy tűnik, hogy a világot jobban foglalkoztatják a palesztinok, mint a világ bármely más szerencsétlen etnikai csoportja együttvéve. De ez csak illúzió. A világot valójában nem érdeklik a palesztinok.

A palesztinok csak akkor érdeklik a világot, ha vádló ujjal mutogathatnak Izraelre. Példának okáért a palesztinok legelnyomottabb csoportja a világon – az UNRWA szerint közel félmillió ember – a Libanonban élő palesztinoké.

A pontosság kedvéért: néhány palesztin kereszténynek sikerült az évtizedek során libanoni állampolgárságot szereznie. Nem világos, hogy egyáltalán palesztinokként azonosítják-e magukat. Ezzel csak árthatnak nekik. Maradnak a szunnita muszlimok, akik a palesztin menekültek túlnyomó többségét teszik ki. Mi lett a sorsuk?

Egy 2019 végén közzétett tanulmány szerint ötvenhat százalékuk munkanélküli, függetlenül a jelenlegi libanoni válságtól. Napi hat dollárból élnek. Ötven százalékuknak még minimális képzettsége sincs ahhoz, hogy munkát találjon. Mindez azért történt, mert az arab országok történelmi döntésekkel megtagadták a palesztinoktól az állampolgárságot.

A nyíltan kimondott cél az volt, hogy a menekültstátuszuk állandósuljon, hogy továbbra is fegyverként szolgálhassanak az Izrael elleni harcban, és hogy egyetlen pillanatra se hagyjanak fel a „visszatérési jogért” folytatott harcukkal, hogy elősegítsék Izrael elpusztítását.

Libanon még tovább ment, amikor ezt a döntést további drákói törvényekkel egészítette ki, amelyek megakadályozzák a palesztinokat abban, hogy a szakmák hosszú listáján szereplő munkákban keressenek megélhetést, menekülttáborokban való életvitelüket korlátozzák, és megtagadják tőlük az állami iskolarendszerhez való hozzáférést. Egyértelműbben fogalmazva: ez minden szempontból apartheid.

Azok az arabok, akik Palesztinából Libanonba jöttek, nem voltak külföldiek. Ugyanaz a nyelv, ugyanaz a kultúra és ugyanaz a vallás jellemzi őket. Ennek ellenére törvényben rögzített apartheidnek voltak kitéve. Az apartheid ellenére soha nem hallottunk és nem láttunk tiltakozást. Néha-néha egy-egy emberi jogi szervezet kiad egy-egy cikket, de itt a dolgok véget érnek.

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa soha nem ítélte el Libanont – még egyszer sem. A Human Rights Watch azt a rágalmazó állítást terjesztette, hogy Izrael egy apartheid állam, annak ellenére, hogy a palesztin arabok körülményei a zöld vonal mindkét oldalán sokkal jobbak, mint a libanoni palesztinoké. És a menekültek? Továbbra is fegyvereket fognak felhalmozni a libanoni mecsetek alatti raktárakban, akárcsak Gázában. Mindezt az Izrael elleni harc keretében teszik. És ki fizeti meg az árát? Maguk a menekültek. Gázában és Libanonban egyaránt.

Davkaszt: A Libanon-szindróma Európa jövője?

Milyen tanulságokat rejt az európai ember számára a „Közel-Kelet Svájcának” a teljes és kontrollálhatatlan anarchiába süllyedése?