Amikor Sénakhérib, Asszíria királya i. e. 701-ben Júda királyságára küldte seregét, és elpusztíttatta a Jeruzsálemtől 43 km-re délnyugatra fekvő Lákis városát, a tudományért is tett valamit. Mint Yoav Vaknin, a Tel Aviv-i Egyetem munkatársa elmondta az Amerikai Geofizikai Unió idei, New Orleansban tartott ülésén a leégett épületekben található maradék mágnesesség segít a régészeknek a térségben talált egyéb leletek datálásában. A geofizikusoknak abban is segít, hogy feltérképezzék a földi mágnesesség hullámzását – írja az Economist.
Vaknin Lákisban végzett munkája a legutóbbi az általa végzett tanulmányok sorában, amelyeket a gyújtogató ókori királyok tettek lehetővé. Az első egy olyan épületet vizsgált, amely akkor semmisült meg, amikor Jeruzsálemet i. e. 586-ban a babilóniai csapatok felgyújtották. A bibliai Királyok könyve szerint ez „az ötödik hónapban, a hónap hetedik napján történt, ami Nabukodonozor babiloni királynak a tizenkilencedik éve volt”.
Vaknin szerint ezt a dátumot a bibliatudósok megbízhatónak tartják. Így ő és kollégái pontosan meg tudták határozni azt a pillanatot, amikor ez az épület, amelynek maradványait egy parkoló alatt találták meg, elpusztult. A maradványok között voltak a csiszolt felső emelet darabjai és az egykor azt tartó égett fagerendák.
A tűz hője minden mágnesességet eltüntetett a padló ásványi anyagaiban. A Föld mágneses mezeje aztán nyomot hagyott, ahogy az ásványok lehűltek, és újból mágnesessé váltak. Feltételezve, hogy a töredékek azóta nem mozdultak el, mágneses mezejük igazodása a Föld mezejének irányába mutat, ahogy az azon a végzetes napon volt.
Amikor Vaknin elkezdte a vizsgálatot, már jól ismerték a mágneses együttállások ilyen módon történő keresését. Ő és kollégái azonban kísérletet is végeztek. Laboratóriumukban felmelegítették a lezuhant padlóból vett mintákat, majd kihűlés közben mágneses mezőnek tették ki őket, így megismételve azt, ami az épület pusztulásakor történt. Az így kapott mágnesezettséget összehasonlítva az eredetivel, és ismerve a saját maguk által alkalmazott mező erősségét, meg tudták becsülni a Föld mágneses terének erősségét a pusztítás napján.
Ezt a megközelítést most más helyszíneken is megismételték, és így jól datált mágneses mezők rekonstrukcióit készítették el Gát, Kinneret, Betszaida és Ekronin, valamint Lákis és Jeruzsálem kifosztásához kapcsolódóan, az arámi, asszír és babilóniai királyok hadjáratai jóvoltából. A dátumok i. e. 830-tól pontosan i. e. 586-ig terjednek.
Ez nagyjából a maximális időtartam, amelyre ez a megközelítés megvalósítható. A babilóniaiak után pedig a perzsák következtek, akik, ahogy Vaknin megjegyzi, „elég kedvesek voltak ahhoz, hogy ne pusztítsanak el városokat”.
Ez azonban egy rendkívül hasznos időszak, mivel egybeesik a régészeti feljegyzésekben a Hallstatt-fennsíknak nevezett szünettel. Ez a „fennsík” egy lapos szakasza a radiokarbonos kormeghatározási technikához használt kalibrációs görbének. Ez az i.e. 400-800 közötti időszak, amikor – nem teljesen világos okokból – a radiokarbonos kormeghatározás megszakad.
A fennsík idejéből származó minták eddig nem voltak meghatározhatók ezen a négy évszázadon belül. Ez most megváltozhat. A radiokarbonos kormeghatározás a szerves anyagokban, például a fában lévő 14C, a szén instabil izotópjának mennyiségét méri. Vaknin és kollégái leleményességének és az ősi királyok kegyetlenségének köszönhetően a hőnek kitett szervetlen anyagok – például a főzőedényekből származó cserépdarabok – mágnesezése alternatívát kínál.
Vaknin adatai a geofizikusok számára is értékesek, akik azt szeretnék megérteni, hogy a Föld magjában zajló mozgások hogyan változtatják meg a bolygó mágneses mezejét. A Vaknin által vizsgált időszakban ez a mező általában 50%-kal erősebb volt, mint ma, és rövid időszakokban a mai erősség kétszerese volt.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
