„Mi a fene volt ez?” Netanjahu annexiós bejelentése váratlanul érte Trumpot

2020 januárjában, Donald Trump régóta húzódó béketervének ünnepélyes fehér házi bemutatóján az akkori izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu könnyelműen bejelentette, hogy a terv égisze alatt Izrael azonnal jogfennhatósága alá vonja Ciszjordánia nagy részét.

Az izraeli jobboldal extázisban volt. Végre – hitték – Izrael teljes mértékben átveszi az irányítást olyan területek felett, amelyek a telepesek vezetőinek reményei szerint örökre izraeli területek maradnak – ráadásul egy amerikai elnök áldásával. A drámai napok eseményeiről szóló új jelentések szerint csak egy probléma volt: senki kérdezte erről az ügyről az amerikai elnököt.

A Times of Israel beszámol Barak Ravid, izraeli újságíró új könyvéről, mely szerint Trumpot és a béketerv tervezőjét, Jared Kushnert teljesen váratlanul érte Netanjahu nyilatkozata a Fehér Házban tartott rendezvényen.

Az új részletekről az Axios új sorozatának hétfőn megjelent két podcast epizódjában számoltak be: „Hogyan történt” címmel, amely Ravid új héber nyelvű, „Trump békéje” című könyvének riportjait használja fel, hogy elmesélje, hogyan alakult át Trump sikertelen béketerve az Ábrahámi Megállapodás sikeres közvetítésévé.

A podcast szerint Netanjahu azután döntött az jogfennhatóság kiterjesztésének bejelentése mellett, hogy az akkori izraeli amerikai nagykövet és a településeket régóta támogató David Friedman biztosította arról, hogy az USA támogatni fogja a lépést, bár a nagykövet soha nem futtatta meg az ötletet a Fehér Házban.

Az amerikai javaslat szerint Izrael a végleges státuszról szóló megállapodás részeként az összes települését a Jordán-völgyével együtt “annektálta” volna. De nem adott világos ütemtervet, azt végképp nem jelezte, hogy a költözésre azonnal sor kerülne.

„Izrael alkalmazni fogja törvényeit a Jordán-völgyre, Júdea és Szamária összes zsidó közösségére, valamint más olyan területekre, amelyeket az önök terve Izrael részeként jelöl meg, és amelyeket az Egyesült Államok hajlandó Izrael részeként elismerni” – mondta Netanjahu.

Trump közvetlenül mögötte állt, és a színpadról odapillantott valakire, hogy megbizonyosodjon arról, mit hallott – emlékezett vissza Ravid. Miután Netanjahu elhagyta a Fehér Házat, Trump találkozott a tanácsadóival, és megkérdezte tőlük: „Mi a fene volt ez?”.

Kushner eközben dühös volt.

A tökéletes platform

Visszatérve a béketerv korábbi szakaszaira, Ravid azzal kezdte, hogy elmesélte, hogyan bízták meg Kushnert az izraeli-palesztin béke ügyének kezelésével. Trump a beiktatása előtt tartott egy tájékoztatót a The New York Times-nak, amelynek során beszámolt a döntésről, annak ellenére, hogy Kushner nem kapott felvilágosítást.

Kushner ezután azzal viccelődött, hogy Trump azért adta neki a munkát, mert biztosan nem kedveli őt nagyon.

Kevesebb mint egy évvel a kormányzása után, miután Trump találkozott Netanjahuval és Mahmúd Abbásszal, a Palesztin Hatóság elnökével is, az elnök 2017-ben meghozta a döntést, hogy hivatalosan is elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosaként.

Kushner 2017 decemberében értesítette a néhai Szaeb Erekat palesztin tárgyaló vezette látogató palesztinai küldöttséget a döntésről. Erekat megdöbbent, és figyelmeztette őt, hogy a lépés diszkvalifikálja az Egyesült Államokat, mint békeközvetítőt, és azt kockáztatja, hogy a régiót erőszakba taszítja – mondta Ravid. Kushner nem fogadta jól a kritikát, és visszaüvöltött Erekatnak, hogy nem fogja fenyegetni.

Maga Trump később felhívta Abbászt, hogy személyesen tájékoztassa a döntésről, és a hívás során megpróbálta megnyugtatni őt, biztosítva a Palesztin Hatóság vezetőjét, hogy Rámalláh megkapja a saját gesztusát Washingtontól. De miután percekig fecsegett, Trump észrevette, hogy Abbász letette a telefont – mondta Ravid. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a két vezető beszélt egymással.

Trump ezután a maga módján bosszút állt azért, hogy a Palesztin Hatóság nem volt hajlandó részt venni az amerikai béketörekvésekben: gyakorlatilag minden támogatást leállított a palesztinoknak, bezárta a Palesztin Hatóság washingtoni diplomáciai képviseletét, és bezárta az Egyesült Államok jeruzsálemi konzulátusát, amely történelmileg a palesztinok de facto képviseleteként szolgált.

Netanjahu eközben összebújt Trumppal, igyekezve kihasználni Trump palesztinokkal szembeni haragját és az evangélikus bázisának kedvében járni. Ez kifizetődött az izraeli vezető számára az USA 2018 májusában történt kilépésével az iráni atomalkuból, az amerikai nagykövetség megnyitásával Jeruzsálemben még ugyanabban az évben, valamint azzal, hogy Trump 2019 márciusában, alig néhány héttel az izraeli választások előtt elismerte a Golán-fennsíkok feletti izraeli szuverenitást.

(Trump egy most megjelent interjúban Ravidnak azt mondta, hogy részben azért ismerte el a Golán-fennsíkot, mert segíteni akarta Netanjahut a szavazáson. Netanjahunak azonban nem sikerült kormánytöbbséget szereznie, és Izrael két évig tartó politikai káoszba és három újabb választásba süllyedt).

Netanjahu ezután fontolgatni kezdte, hogy Trump nyilvánvaló nagylelkűségét egy lépéssel tovább viszi, és amerikai támogatást kér Ciszjordánia nagy részeinek annektálására irányuló tervéhez. Ez a lépés a telepesmozgalomnak kedvezett, amelyre Netanjahu egyre inkább támaszkodott az ellene folyó korrupciós ügyek közepette.

Trump berágott Netanjahura

“Nem beszéltem vele mióta gratulált neki (Joe Bidennek). B*ssza meg!” – mondta Trump.

Amikor a Trump-kormányzat 2019-ben elkezdte összefogni a béketervét, Netanjahu ebben látta az annexiós bejelentésének platformját – árulta el Ravid az Axios podcastban. Netanjahut tovább bátorította Friedman, aki biztosította az izraelieket arról, hogy Trumpnak nem lesz gondja a vitatott lépéssel.

Ravid azonban elmondta, hogy a nagykövet soha nem futtatta meg az ötletet Trumpnál és Kushnernél, akik ellenezték azt, mivel aggódtak, hogy ez tönkretenné a tervüket.

Friedman vitatja Ravid beszámolóját. Vasárnap azt tweetelte, hogy „az elnök nem csak hogy tájékozott és tisztában volt a szuverenitási folyamattal, hanem ebben a beszédében vázolta is azt. Számos utólagos megbeszélésre is sor került, amelyekben én is részt vettem. Egy olyan könyvet erről a témáról, amelyről soha nem konzultáltak velem, némi averzióval kell fogadni”.

Netanjahu még mindig nem tudta, hogy Trump ellenzi az annexiót, ezért megérkezett Washingtonba az amerikai béketerv 2020. január 28-i bemutató ünnepségére, és megtette a nagy bejelentést.

Egy Trump-közeli tanácsadó azt mondta Ravidnak, hogy Netanjahu „cserepes növényt” csinált az amerikai vezetőből azon a „kampánybeszédén”, amikor az elnök azt hitte, hogy az izraeli miniszterelnök arra használja ki az alkalmat, hogy gesztust tegyen a palesztinok felé.

Röviddel a ceremónia után Netanjahu találkozott újságírókkal a Blair House-ban, ahol tartózkodott, és elmondta, hogy azt tervezi, hogy az annexiós lépést napokon belül a kabinet elé viszi jóváhagyásra.

De nagyjából ugyanekkor Kushner behívta Friedmant az irodájába, ahol lehordta, amiért meggyőzte az izraelieket arról, hogy az Egyesült Államok támogatni fogja az annexiós tervet. Ezután utasította Friedmant, hogy menjen át az utca túloldalára a Blair House-ba, és tájékoztassa a miniszterelnököt, hogy az USA nem fogad el egy ilyen lépést – mondta Ravid.

Netanjahu megértette, hogy az USA nem adott zöld utat az annexiónak, és nem volt más választása, minthogy az izraeli kormányban késleltesse a folyamatot – bár továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy a lépés hamarosan megtörténik.

Egy hónap telt el úgy, hogy az izraeliek és az amerikaiak között alig volt kapcsolat. Aztán egy nap Izrael akkori amerikai nagykövete, Netanjahu régi bizalmasa, Ron Dermer meglátogatta Kushnert, és a Fehér Házat hibáztatta, amiért az kínos helyzetbe hozta a miniszterelnököt az annexiós történet miatt – mesélte Ravid.

Kushner visszavágott, ragaszkodva ahhoz, hogy egyetlen amerikai elnök sem tett többet Izraelért. Dermer ekkor közölte Kushnerrel, hogy Netanjahu nem tudja, bízhat-e még a Trump-kormányzatban. Ezen a ponton Kushner elvesztette a hidegvérét, és kidobta az izraeli nagykövetet az irodájából.

„Ha meg akarod tenni, hát tedd meg!”

Netanjahu továbbra is eltökélt az annexiós terv megvalósítása mellett, ezért a 2020. márciusi választások után Benny Ganz, kék-fehér elnökkel kötött koalíciós megállapodásában tárgyalt a kérdésről. A miniszterelnök még időzítést is meghatározott a lépésre, megfogadta, hogy az év július 1-jén megkezdi a végrehajtást.

Ekkor azonban az egyetlen, aki a Trump-kormányzaton belül a lépés mellett kardoskodott Friedman volt, aki úgy döntött, hogy egy héttel a július 1-jei határidő előtt Washingtonba repül, hogy lobbizzon az elnöknél – számolt be Ravid.

A találkozó azonban egyáltalán nem sikerült jól Friedman számára, Trump ugyanis kihasználta az alkalmat, hogy panaszkodjon Netanjahu beszédére, amelyet a béketerv bemutatásakor tartott. Friedman megpróbálta félbeszakítani, de Trump így válaszolt: „David, miért beszélünk egyáltalán erről” – olvasható az Axios podcastjában.

Az elnök ismét kitartott amellett, hogy már eddig is többet tett Izraelért, mint bármelyik elődje, mielőtt gyorsan elvesztette a türelmét, és azt mondta: „Ha meg akarod csinálni, csináld meg”, és hozzátette, hogy a külügyminisztere, Mike Pompeo lesz az, aki dönt.”

Mielőtt azonban Friedman távozott volna, Trump figyelmeztetett: „Tudnotok kell azonban, hogy ha bármi történik, az mindannyiótok fején szárad”. Ravid szerint ez utóbbi megjegyzés megrázta Friedmant, aki nem akart felelősséget vállalni azért, ami ezután következhet.

Kushner ezt követően Friedmant a Fehér Ház békeküldöttjével, Avi Berkowitzcal együtt Jeruzsálembe küldte, hogy meggyőzzék Netanjahut, ne hajtsa végre az annexiós tervet.

A találkozókra a koronavírus-járvány első hullámának csúcspontján került sor. A találkozójukon Netanjahu egy üvegfal mögött ült, amelyről Berkowitz azt mondta Ravidnak, hogy „olyan volt, mintha egy sci-fiből jött volna”.

Friedman egy ponton elhagyta a szobát, mire Berkowitz felhördült: „Nem tudom, mit mondott neked David, de az elnökkel az annexióval kapcsolatos megbeszélés nagyon rosszul sikerült”.

Berkowitz sürgette Netanjahut, hogy ne lépjen előre, és azt mondta, hogy ha a miniszterelnök ragaszkodik hozzá, akkor azt egy sor jelentős gesztussal együtt kell megtennie a palesztinoknak. Ez tovább dühítette Netanjahut, aki azzal fenyegetőzött, hogy egyoldalúan végrehajtja a lépést – jelentette Ravid.

Az amerikai megbízott azt mondta, hogy a miniszterelnök szabadon megteheti, de tisztában kell lennie azzal, hogy ez arra vezethet, hogy Trump Netanjahu ellen tweetel, és elveszítheti az elnök támogatását.

„Elveszíted a világ legjobb barátját, és ellenséggé teszed. Nem tudom megmondani, hogy mit tegyél, de erősen tanácsolom, hogy ne tedd” – idézte Ravid Berkowitzot, aki azt mondta Netanjahunak.

Trump: Azt hittem, hogy az izraeliek bármit megtennének a békéért, de kiderült, hogy ez nem igaz

Az exelnök szerint Netanjahu „soha” nem akart békét, Abbászt a Palesztin Hatóság elnökét pedig „apafigurának” nevezte.

A megoldás formát ölt

Netanjahu, Friedman és Berkowitz két találkozója után, amelyeken a felek nem jutottak előbbre, Berkowitz felhívta Kushnert, és ők ketten úgy döntöttek, hogy elhúzzák a mézesmadzagot Netanjahu orra előtt cserébe az annexió elhalasztásáért.

Még 2019 márciusában az Egyesült Arab Emírségek amerikai nagykövete, Yousef al-Otaiba látogatást tett Kushner washingtoni otthonában. Ott elmondta Trump főtanácsadójának, hogy az Egyesült Arab Emírségek normalizálni szeretné a kapcsolatokat Izraellel.

Ezt a találkozót szem előtt tartva Kushner azt mondta Berkowitznak, hogy ajánlja fel az Egyesült Arab Emírségek ajánlatát, cserébe azért, hogy Netanjahu lemondjon az annexióról.

Netanjahu azt válaszolta, hogy megfontolja a javaslatot, de ragaszkodott ahhoz, hogy nem áll készen arra, hogy teljesen lemondjon az annexióról.

Berkowitz visszarepült Washingtonba, és egyenesen a Fehér Házba ment, hogy tájékoztassa Kushnert. Útközben a követet felhívta Otaiba, aki pontosan ugyanazt a cserét javasolta – normalizációt az annexió félretételéért cserébe.

Berkowitz a beszélgetést „isteni ajándéknak, életem egyik legjobb telefonbeszélgetésének” nevezte az Axios podcastban elhangzott interjúban.

Az amerikai küldött azt mondta Otaibának, hogy történetesen neki is ugyanez a javaslat jutott eszébe. Az izraeliek, az emírségek és az amerikaiak ezt követően maratoni tárgyalásokat kezdtek az ügyben. Ravid megjegyezte, hogy az emírségek soha nem tárgyaltak közvetlenül az izraeliekkel, mivel Abu Dhabi biztos akart lenni abban, hogy az izraeli kötelezettségvállalások az Egyesült Államoknak, nem pedig az Egyesült Arab Emírségeknek szólnak, nyilvánvalóan nem teljesen meggyőződve Netanjahu őszinteségéről.

A feleknek sikerült előrelépniük, de a tárgyalások többször is majdnem megszakadtak, többek között egyszer, amikor Dermer azt mondta Berkowitznak, hogy Netanjahu csak akkor mond le az annexióról, ha nem csak egy, de három arab ország is beleegyezik az Izraellel való kapcsolatok normalizálásába.

Berkowitz továbbította az üzenetet Kushnernek, aki dühös lett. „Csak egy országot fog kapni, és ha nem akarja, akkor [email protected]ódjon meg” – idézte Ravid Trump vejét.

Berkowitz visszament Dermerhez, és azt mondta: „Finoman szólok, hogy fogadd el, amit felajánlottak”.

Végül úgy tűnt, hogy a felek túllépnek minden nézeteltérésen, és 2020. augusztus 13-ra tűzték ki a nyilvános bejelentés időpontját.

Ravid elmondta, hogy az előző napon Netanjahu meghátrált, és Dermerrel felhívatta a Fehér Házat, hogy értesítse őket arról, hogy a miniszterelnök nem fogja aláírni a megállapodást.

Nem hagyta magát, Friedman – aki már Washingtonba repült a nagy napra – felhívta Netanjahut, és azt kiabálta: „Holnap megtörténik. Nincs más választásod”. Úgy tűnt, hogy a buzdító beszéd hatott, mivel Netanjahu újra a fedélzeten volt.

A bejelentés napján a Fehér Ház még mindig azon dolgozott, hogy nevet találjon a normalizációs megállapodásnak – mondta Ravid. Miguel Correa, a Nemzetbiztonsági Tanács munkatársa volt az, aki az „Ábrahámi Megállapodás” nevet találta ki, utalva a zsidóság és az iszlám bibliai atyjára. Az ötletet Trump elé vitték, aki azzal viccelődött, hogy a „Trump-megállapodások” jobb lenne, de az ő ötletükkel is egyetértene.

Órákkal később Trump, Netanjahu és Mohamed bin Zayed, az Egyesült Arab Emírségek trónörököse konferenciahívást tartott az esemény megünneplésére.

Az alkut ezután Trump fiókjából egy tweetben hozták nyilvánosságra, amelyet Berkowitz küldött ki.

Napokon belül Szalman bin Khalifa, bahreini pénzügyminiszter felhívta a Fehér Házat, és azt kérte, hogy ő legyen a következő ország, amely normalizálja a kapcsolatokat Izraellel, megjegyezve, hogy az Egyesült Arab Emírségek biztosította számára a politikai fedezetet a régóta tabunak számító lépéshez.

A három ország a következő hónapban részt vett a Fehér Házban tartott aláírási ceremónián, Marokkó pedig 2020 decemberében csatlakozott az Ábrahámi Megállapodáshoz.

Netanjahu reagált Trump vádjaira

Trump szerint nélküle “Izrael talán már elpusztult volna”. Netanjahu válaszolt Trump róla tett megjegyzéseire.