Egy német herceg, akinek nagyapja megpróbálta megölni Hitlert, most ellopott örökségét követeli

III. Friedrich zu Solms-Baruth herceget megkínozták és börtönbe vetették, miután részt vett a Valkűr-hadműveletben. Örökösei harminc éve próbálják visszaszerezni a vagyont, amit a nácik vettek el tőlük. 

A”júliusi összeesküvésben” részt vevő német arisztokrata unokája ezen a héten megkezdte családja 30 éve tartó jogi csatározásának következő szakaszát, hogy visszaszerezze azokat az ingatlanokat, amelyeket állítása szerint a nácik a második világháború utolsó szakaszában elkoboztak a nagyapjától – írja a Times of Israel.

Friedrich zu Solms-Baruth III. herceget a Gestapo kilenc hónapig börtönben tartotta és kínozta a Valkűr-műveletben való részvétel miatt majd 1944 júliusában Heinrich Himmler arra kényszerítette, hogy átadja ősei földjeit, hogy megmentse az életét és családját.

A családnak a birtokai visszaszerzéséért folytatott harca – amely a német újraegyesítést követően, az 1990-es évek elején indult – többször is jogi kudarcot vallott.

“Igazságtalan, hogy a családom vagyonát továbbra is lefoglalja a német állam, amely inkább támogatja a kínzást, a gyilkosságot és a lopást egy olyan rezsim által elkövetett kínzást, gyilkosságot és lopást, amelyet széles körben a modern történelem egyik leggonoszabb és legkorruptabb rezsimjeként tartanak számon” – mondta Friedrich zu Solms-Baruth herceg a The Times of Israel-nek.

A német bíróságok korábban kimondták, hogy III. Friedrich szabad akaratából adta át a kelet-németországi Brandenburgban lévő 17 500 hektáros földjeit az SS vezetőinek.

Elutasították azokat a brit hírszerzési jelentéseket is, amelyeket a fiatalabb Friedrich egy évtizeddel ezelőtt Dél-Afrikában tárt fel, és amelyek szerint nagyapja letartóztatása és birtokainak elkobzása a híres összeesküvés után történt.

Náci múlt akadályozza, hogy visszaszerezze az elkobzott vagyont a porosz Hohenzollern-dinasztia örököse

A második világháború után 100 hektár feletti birtokokat elkobozták és újraosztották, ami a Hohenzollerneket különösen súlyosan érintette.

Bár a hagyaték egy kis részét az állam egy 2003-as egyezség keretében visszaadta a családnak, annak nagy része továbbra is a német kormány birtokában van.

A német kormány azt is állítja, hogy a földet a háború utáni kelet német földreformprogram részeként vették el Friedrich- től, és a kelet német kommunista rezsim megsemmisítette a földnyilvántartási aktákat. A németországi restitúciós törvények nem vonatkoznak a nácik veresége után történt eseményekre.

A család ügyének középpontjában az az erőfeszítés állt, hogy bebizonyítsák, III. Friedrich a júliusi összeesküvésben játszott szerepe miatt vesztette el birtokait.

Az ifjabb Friedrich a Times of Israelnek elmondta, hogy nagyapja Hitler-ellenessége korán kezdődött.

III. Friedrich többször ellenállt az SS nyomásának, hogy lépjen be a náci pártba, és nem foglalkoztatott a birtokán olyanokat, akik tagok voltak. A náci tisztelgést is megtagadta, és megtiltotta a neki dolgozóknak, hogy azt megtegyék. A náci sajtó természetesen nem rajongott a hercegért, azzal vádolva őt, hogy “nem mutatott kellő örömöt a Führer születésnapja alkalmából”, és hatalmas birtokain “államot próbált kialakítani az államban”.

III. Friedrich, aki azért hagyta el a német hadsereget, hogy ne kelljen Hitlernek hűségesküt tennie, szintén ellenállt a nácik azon próbálkozásainak, hogy katonai célokra földet vegyenek el tőle, és megpróbálta elhárítani a hatalmas mennyiségű fát és gyantát követelő követeléseiket. Rendkívüli módon ezeket az ügyeket a bíróság elé vitte. Végül a herceget hivatalosan és nyilvánosan megvádolták “a háborús erőfeszítések szabotálásával”, és 1943-ban náci adminisztrátort neveztek ki sziléziai birtokainak vezetésére. A herceget a távolmaradásra utasították, és gyakorlatilag száműzték brandenburgi birtokára.

Ez a brandenburgi birtok hamarosan fontos szerepet játszott a Valkűr hadműveletben. A Berlin külvárosában, a Wehrmacht zosseni főhadiszállásától mindössze 15 kilométerre fekvő birtok Friedrich szerint “tökéletes fedezéket” nyújtott az összeesküvők számára, akik itt úgymond közös lovaglásra gyűltek mindig össze. Az erdőbe lovagolva a náciellenes katonai felső vezetés biztos lehetett abban, hogy biztonságban lesznek a Gestapo lehallgatásától.

A család megbízásából Nigel West brit történész (Rupert Allason volt konzervatív képviselő írói álneve) által nemrégiben végzett kutatás “megerősítette, hogy ez lett aztán a július 20-i összeesküvés előkészületeinek főhadiszállása” – mondta Friedrich az izraeli lapnak.

A náci háborús bűnös, aki közel-keleti fegyverkereskedő és zsoldos lett (1.rész)

Egy izgalmas kémtörténet Adolf Eichmann jobbkezéről, a magát Damaszkuszban meghúzó náci háborús bűnösről, Alois Brunnerről.

Himmler a művelet meghiúsulása után azt követelte a hercegtől, hogy adja át birtokai feletti teljes ellenőrzést neki, egy olyan menedzser kinevezésével, aki miatt úgy fog látszódni, mintha nem is az SS ellenőrizné a földeket. Cserébe a herceg kiszabadul és veszélyeztetett családja megmenekül. Az “ajánlat” ráadásul nem volt tárgyalható, és a birtokot átruházó jogi dokumentumon egy szóval sem lehetett változtatni.

“Ez nagyon egyértelmű kényszerítés volt” – sugallja Friedrich, aki egy 1943 végén Himmler által kiadott titkos rendeletet is feltárt, amely – csoportja szerint – “lépésről lépésre bemutatja a magántulajdon SS/Gestapo általi elrablásának sablonját, és az eszközöket, amelyekkel ezt a konkurens náci csoportok elől el lehetett titkolni”. A rendelet “gyakorlatilag szabad kezet adott az SS/Gestapo számára, hogy bűncselekményeiket a törvényesség látszatával fedezzék”, és felvázolt egy “jogi struktúrát anélkül, hogy felfedné, hogy Himmler volt az új “tulajdonos”.

“Most a német állam azt mondja, hogy egyenlő feltételek mellett tárgyaltak a Gestapóval, és a nagyapámnak nem kellett volna aláírnia. Elvégre a dokumentum szövege akkor is törvényes volt, tehát most is az, és… közjegyzői okirat volt” – mondta Friedrich. “Ez rendkívül cinikus és abszurd.”

Friedrich követelésének alapja, hogy 2019-ben felfedeztek egy “visszaszolgáltatási aktát” a BADV, a megoldatlan tulajdonjogi ügyekért felelős állami szerv “visszaszolgáltatási archívumában”. A restitúciós akta olyan dokumentumokat tartalmazott, amelyek elrendelik a Friedrich III. birtokaira vonatkozó okirati könyvbejegyzések [28.50] megsemmisítését. Ezek – állítja Friedrich ügyvédje, Christian Linde – vitathatatlanul bizonyítják a nácik azon szándékát, hogy eltitkolják a nagyapja vagyonának elrablását.

A teljes cikk itt olvasható angolul.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

“Nagyapa, te megöltél valakit?” — Interjú Jennifer Teege-vel, egy náci táborparancsnok fekete unokájával

Mit kezdhet az ember az ősei bűneivel? Interjú Jennifer Teege-vel A nagyapám engem agyonlőtt volna című könyv szerzőjével.