III. Friedrich zu Solms-Baruth herceget megkínozták és börtönbe vetették, miután részt vett a Valkűr-hadműveletben. Örökösei harminc éve próbálják visszaszerezni a vagyont, amit a nácik vettek el tőlük.
A”júliusi összeesküvésben” részt vevő német arisztokrata unokája ezen a héten megkezdte családja 30 éve tartó jogi csatározásának következő szakaszát, hogy visszaszerezze azokat az ingatlanokat, amelyeket állítása szerint a nácik a második világháború utolsó szakaszában elkoboztak a nagyapjától – írja a Times of Israel.
Friedrich zu Solms-Baruth III. herceget a Gestapo kilenc hónapig börtönben tartotta és kínozta a Valkűr-műveletben való részvétel miatt majd 1944 júliusában Heinrich Himmler arra kényszerítette, hogy átadja ősei földjeit, hogy megmentse az életét és családját.
A családnak a birtokai visszaszerzéséért folytatott harca – amely a német újraegyesítést követően, az 1990-es évek elején indult – többször is jogi kudarcot vallott.
„Igazságtalan, hogy a családom vagyonát továbbra is lefoglalja a német állam, amely inkább támogatja a kínzást, a gyilkosságot és a lopást egy olyan rezsim által elkövetett kínzást, gyilkosságot és lopást, amelyet széles körben a modern történelem egyik leggonoszabb és legkorruptabb rezsimjeként tartanak számon” – mondta Friedrich zu Solms-Baruth herceg a The Times of Israel-nek.
A német bíróságok korábban kimondták, hogy III. Friedrich szabad akaratából adta át a kelet-németországi Brandenburgban lévő 17 500 hektáros földjeit az SS vezetőinek.
Elutasították azokat a brit hírszerzési jelentéseket is, amelyeket a fiatalabb Friedrich egy évtizeddel ezelőtt Dél-Afrikában tárt fel, és amelyek szerint nagyapja letartóztatása és birtokainak elkobzása a híres összeesküvés után történt.
Bár a hagyaték egy kis részét az állam egy 2003-as egyezség keretében visszaadta a családnak, annak nagy része továbbra is a német kormány birtokában van.
A német kormány azt is állítja, hogy a földet a háború utáni kelet német földreformprogram részeként vették el Friedrich- től, és a kelet német kommunista rezsim megsemmisítette a földnyilvántartási aktákat. A németországi restitúciós törvények nem vonatkoznak a nácik veresége után történt eseményekre.
A család ügyének középpontjában az az erőfeszítés állt, hogy bebizonyítsák, III. Friedrich a júliusi összeesküvésben játszott szerepe miatt vesztette el birtokait.
Az ifjabb Friedrich a Times of Israelnek elmondta, hogy nagyapja Hitler-ellenessége korán kezdődött.
III. Friedrich többször ellenállt az SS nyomásának, hogy lépjen be a náci pártba, és nem foglalkoztatott a birtokán olyanokat, akik tagok voltak. A náci tisztelgést is megtagadta, és megtiltotta a neki dolgozóknak, hogy azt megtegyék. A náci sajtó természetesen nem rajongott a hercegért, azzal vádolva őt, hogy „nem mutatott kellő örömöt a Führer születésnapja alkalmából”, és hatalmas birtokain „államot próbált kialakítani az államban”.
III. Friedrich, aki azért hagyta el a német hadsereget, hogy ne kelljen Hitlernek hűségesküt tennie, szintén ellenállt a nácik azon próbálkozásainak, hogy katonai célokra földet vegyenek el tőle, és megpróbálta elhárítani a hatalmas mennyiségű fát és gyantát követelő követeléseiket. Rendkívüli módon ezeket az ügyeket a bíróság elé vitte. Végül a herceget hivatalosan és nyilvánosan megvádolták „a háborús erőfeszítések szabotálásával”, és 1943-ban náci adminisztrátort neveztek ki sziléziai birtokainak vezetésére. A herceget a távolmaradásra utasították, és gyakorlatilag száműzték brandenburgi birtokára.
Ez a brandenburgi birtok hamarosan fontos szerepet játszott a Valkűr hadműveletben. A Berlin külvárosában, a Wehrmacht zosseni főhadiszállásától mindössze 15 kilométerre fekvő birtok Friedrich szerint „tökéletes fedezéket” nyújtott az összeesküvők számára, akik itt úgymond közös lovaglásra gyűltek mindig össze. Az erdőbe lovagolva a náciellenes katonai felső vezetés biztos lehetett abban, hogy biztonságban lesznek a Gestapo lehallgatásától.
A család megbízásából Nigel West brit történész (Rupert Allason volt konzervatív képviselő írói álneve) által nemrégiben végzett kutatás „megerősítette, hogy ez lett aztán a július 20-i összeesküvés előkészületeinek főhadiszállása” – mondta Friedrich az izraeli lapnak.
Himmler a művelet meghiúsulása után azt követelte a hercegtől, hogy adja át birtokai feletti teljes ellenőrzést neki, egy olyan menedzser kinevezésével, aki miatt úgy fog látszódni, mintha nem is az SS ellenőrizné a földeket. Cserébe a herceg kiszabadul és veszélyeztetett családja megmenekül. Az „ajánlat” ráadásul nem volt tárgyalható, és a birtokot átruházó jogi dokumentumon egy szóval sem lehetett változtatni.
„Ez nagyon egyértelmű kényszerítés volt” – sugallja Friedrich, aki egy 1943 végén Himmler által kiadott titkos rendeletet is feltárt, amely – csoportja szerint – „lépésről lépésre bemutatja a magántulajdon SS/Gestapo általi elrablásának sablonját, és az eszközöket, amelyekkel ezt a konkurens náci csoportok elől el lehetett titkolni”. A rendelet „gyakorlatilag szabad kezet adott az SS/Gestapo számára, hogy bűncselekményeiket a törvényesség látszatával fedezzék”, és felvázolt egy „jogi struktúrát anélkül, hogy felfedné, hogy Himmler volt az új „tulajdonos”.
„Most a német állam azt mondja, hogy egyenlő feltételek mellett tárgyaltak a Gestapóval, és a nagyapámnak nem kellett volna aláírnia. Elvégre a dokumentum szövege akkor is törvényes volt, tehát most is az, és… közjegyzői okirat volt” – mondta Friedrich. „Ez rendkívül cinikus és abszurd.”
Friedrich követelésének alapja, hogy 2019-ben felfedeztek egy „visszaszolgáltatási aktát” a BADV, a megoldatlan tulajdonjogi ügyekért felelős állami szerv „visszaszolgáltatási archívumában”. A restitúciós akta olyan dokumentumokat tartalmazott, amelyek elrendelik a Friedrich III. birtokaira vonatkozó okirati könyvbejegyzések [28.50] megsemmisítését. Ezek – állítja Friedrich ügyvédje, Christian Linde – vitathatatlanul bizonyítják a nácik azon szándékát, hogy eltitkolják a nagyapja vagyonának elrablását.
A teljes cikk itt olvasható angolul.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
