80 évvel ezelőtt támadták meg a japánok Pearl Harbort

Nyolcvan éve, 1941. december 7-én reggel 7 óra 49 perckor 183 japán repülőgép intézett bombatámadást a csendes-óceáni amerikai flotta Pearl Harbor-i támaszpontja ellen. Az elsőt nem sokkal később egy második hullám követte, alig két órával később 21 amerikai hajó, köztük mind a nyolc a bázison horgonyzó csatahajó megrongálódott, vagy elsüllyedt, az amerikai haditengerészet hosszabb időre akcióképtelenné vált. A „gyalázat napja” után Franklin D. Roosevelt elnök hadat üzent Japánnak, az Egyesült Államok belépése után megnyílt a második világháború új frontja a Csendes-óceánon.

A támadás ugyan meglepetésszerű volt, de a két nagyhatalom egyre romló viszonya miatt a háborút nehezen lehetett volna elkerülni. A nyersanyagokban szűkölködő, de dinamikusan fejlődő Japán vezetése a gazdasági és népesedési gondok megoldásának egyetlen eszközét a terjeszkedésben, új piacok akár erőszakos meghódításában látta. 1931-ben lerohanták Mandzsúriát, 1937-ben Kínát, majd Délkelet-Ázsia felé fordultak. Tokió 1940-ben a náci Berlinnel és a fasiszta Rómával háromhatalmi szövetségre lépett, 1941-ben a Szovjetunióval kötött semlegességi megállapodást. Az Egyesült Államokat módfelett aggasztotta az erőegyensúly felborulása a térségben, ezért 1941 elején elrettentő célzattal Hawaiira helyezte át a csendes-óceáni flotta fő bázisát, majd a japán ipar és haditengerészet működését alapjában fenyegető olajembargót léptetett életbe.

A diplomáciai tárgyalások kilátástalan huzakodásba torkollása miatt Tokió választási lehetősége a megegyezésre vagy támadásra egyszerűsödött, s december elején az utóbbi mellett döntött. Az amerikaiak számoltak is ezzel, de hírszerzőik úgy gondolták, hogy a japán szigetekhez közelebbi európai gyarmatok (Szingapúr, Indonézia vagy Indokína) vannak veszélyben, és nem a csaknem hatezer kilométerre fekvő Hawaii. A viszonylag védtelen Pearl Harborban összevont amerikai hadihajók és repülőgépek azonban túlságosan csábító célpontnak számítottak a japán stratégák szemében. Tokióban azzal számoltak, hogy az amerikai flotta kiiktatásával időt nyerhetnek pozícióik megerősítésére, s egyben súlyosan gyengíthetik az amerikai morált.

A támadást végrehajtó, Nagumo tengernagy parancsnoksága alatt álló hat repülőgép-anyahajó, 17 csatahajó és 23 tengeralattjáró hónapokig tartó tervezés és gyakorlatozás után futott ki a Kuril-szigeteken található bázisról. Annak érdekében, hogy ne fedezzék fel őket, az egyes egységek különböző útvonalakon, rádiócsend mellett tették meg az utat a találkozási pontig. A hadműveletet a legapróbb részletekig kidolgozták, figyelembe véve az amerikai riasztórendszer működését, az amerikai hajók elhelyezkedését is, s azért időzítették hétvégére, mert ilyenkor lazul a fegyelem, ráadásul minden hajó visszatér a bázisra.

A „japán Schindler”, Higuchi Kiichirō altábornagy története

A Higuchi által megmentett 20 000 zsidó közül sokan később nagykövetek és tudósok lettek az Egyesült Államokban és Izraelben.

Az amerikai hadvezetés az egyre sokasodó figyelmeztető jelek ellenére sem rendelt el készültséget a támaszponton. A flotta főparancsnoka a támadás idején éppen golfozott, a radarképernyőn a bázis felé tartó azonosítatlan jeleket észlelő tiszt nem hitte el, hogy azok japán repülők lehetnek. Az elbizakodottságért nagy árat kellett fizetni, a merész és kockázatos tokiói terv sikerrel járt.

A Pearl Harbor fölötti égen 7 óra 49 perckor japán repülők tömege jelent meg, amelyek bombákat szórtak az öbölben horgonyzó hajókra, nem sokkal később megérkezett a támadók második hulláma is. Nyolc óra tíz perckor egy bomba az Arizona csatahajó lőszerraktárában robbant fel, a hajó ezer tengerésszel a fedélzetén süllyedt el. Nem sokkal később egy torpedó az Oklahoma csatahajót találta telibe, amely négyszáz emberrel merült el percek alatt.

Mire a füstfelhők eloszlottak, 2400 amerikai halottat és 1300 sebesültet számoltak össze, minden csatahajót találat ért, kettő el is süllyedt, és elpusztult 300 repülőgép. Az amerikaiak a zűrzavarban öt saját repülőgépüket is lelőtték, a támadók csak 29 repülőgépet, négy tengeralattjárót és 64 embert vesztettek. Nagumo nem aknázta ki a sikert, nem indította el a támadás harmadik hullámát, így a kikötő infrastruktúrája és üzemanyag-tárolói épen maradtak.

Meghalt „Az elit alakulat” utolsó tisztje, aki Hitler konyakjával koccintott a fia bár micváján

99 éves korában elhunyt Edward Shames, Steven Ambrose könyvéből, és az HBO sorozatából ismert „elit alakulat” utolsó túlélő tisztje. A tiszt ott volt Normadiában rajtaütött Hitler „sasfészkén” és részt vett a dachaui koncentrációs tábor felszabadításában. 

Döntése japán szempontból később végzetesnek bizonyult, amiként az is, hogy az amerikai flotta kulcsfontosságú egységei, a repülőgép-hordozók éppen nem horgonyoztak a kikötőben, s sértetlenül vészelték át a végzetes napot. Az amerikaiak azonnal hozzáláttak a megrongálódott hajók kijavításához, de ez hónapokba tellett. A japán hadműveletek hosszabb ideig zavartalanul folyhattak a térségben, az amerikaiak csak 1942 nyarán, a Midway-szigeteknél tudták megfordítani a háború menetét.

Franklin D. Roosevelt elnök a támadás másnapján a sokkolt amerikai nemzethez intézett beszédében „a gyalázat napjának” nevezte december 7-ét, az Egyesült Államok hadat üzent Japánnak.

Újabban előkerült iratok szerint Hirohito japán császár tudott a támadásról és jóvá is hagyta azt Todzso Hideki miniszterelnökkel órákkal a légicsapás előtt tartott találkozóján. A császárt így akár háborús bűnösnek is minősíthették volna a háború után, de mivel a japán nép élő istennek tekintette, a megszálló amerikai hatóságoktól mentességet kapott és az új, demokratikus Japán jelképének tették meg. Todzsót viszont háborús bűnösként halálra ítélték és kivégezték. A mai napig folyik a vita arról, hogy Roosevelt elnök tudott-e a rajtaütés tervéről, sokan vélik úgy, hogy igen, de nem tett semmit, hogy egységes országot vihessen a háborúba. Az igazság vélhetően soha nem fog kiderülni.

A Pearl Harbor-i támadást túlélő legidősebb amerikai veterán 2018 novemberében, 106 évesen halt meg.

Miért nem szállta meg Hitler Svájcot?

A nácik kidolgozták a a Tannenbaum hadműveletet („Fenyőfa”), a Svájc elleni tervezett német inváziót, azonban mégsem valósították meg. De vajon mi volt ennek az oka?