1859. augusztus 25-én az olasz régész és mérnök, Ermette Pierotti néhány muszlim barátja segítségével megpróbált leereszkedni a hevroni Máchpéla-barlangba. Ám alig néhány lépést tett csak meg az ősi lépcsőkön, amikor az őrök rajtakapták, kirángatták és ütlegelni kezdték. Később feljegyezte a naplójába, hogy fehér kőből készített tárolókat látott csontok számára és egy sziklafalat, mely elválasztja egymástól a kettős barlang alsó és felső részét – írja a Zsido.com
Richard Meinertzhagen, a brit haderők egyik parancsnoka valamivel szerencsésebb próbálkozására akkor került sor, amikor a britek 1917-ben ellenőrzésük alá vonták Hevront. Ő az épület délnyugati részén található nyíláson keresztül ereszkedett le a föld alá, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem rejtőzik egyetlen ellenséges katona sem a barlangban. Ávráhám ősapa sírköve mellett Meinertzhagen egy ajtót talált, mely keskeny folyosóra nyílt.
Utóbbi egy „föld alatti rejtekhelyhez vezetett, ahol egy hatalmas sziklát négy lapos tetejű, barázdált oszlop vett körül” – írta később.
Pierotti és Meinertzhagen csupán kettő volt azok közül, akik nemcsak megpróbálták az ősi barlangba való bejutást, hanem többé-kevésbé sikerrel is jártak.
A Heródes király által épített felépítmény alatt húzódó kettős barlangot Ávráhám ősapa vásárolta meg Efrontól négyszáz ezüstért temetkezőhelyül családja számára. A helyszín számtalan titkot rejt mind a mai napig.
Dr. Noám Árnon, a Máchpéla-barlang és Hevron egyik legnagyobb szakértője, aki majdnem öt évtizede kutatja a területet, most 600 oldalas doktori tézisében számol be a behatolási kísérletekről és bemutatja az ősapák barlangjának történelmét 2500 évre visszamenőleg, figyelembe véve a földrajzi, régészeti, geológiai, zsidó és egyéb történelmi forrásokat és tudást, amelyek a korábbi kutatóknak még nem, vagy nem teljes mértékben álltak rendelkezésére.
Ezzel kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy amióta a mamelukok 1267-ben elfoglalták Izraelt, zsidóknak és más, nem-muszlimoknak tilos volt belépniük az épületbe. Ők csak a bejárathoz vezető hetedik lépcsőig juthattak el.
Árnon, aki maga is Hevron zsidó közösségének tagja és a nagyközönség elsősorban a hevroni zsidó közösség szóvivőjeként ismeri, ezt a témát is érinti és beszámol azokról a titkos vagy engedélyezett látogatásokról, melyeket ő és mások tettek a barlangban.
Az egyik legkorábbi dokumentált látogatásról a Talmud számol be: a polgári időszámítás szerinti II. században Bánáá rabbi azzal foglalatoskodott, hogy megjelölte a temetkezésre szolgáló barlangokat annak érdekében, hogy a halottal való érintkezés miatt létrejött rituális tisztátalanságot elkerülhessék az arra járók. A XII. században szerzetesek leírásaiból tudjuk, hogy leereszkedvén különféle alakú és méretű termeket találtak, bennük számos csonttároló urnát. Ugyanebben az évszázadban a híres középkori utazók, Tudelai Binjámin, a regensburgi Ptáchjá és Jáákov ben Netánel Hákohen rabbik is ellátogattak ide.
Pierotti és Meinertzhagen fent említett látogatása után a következő egy fiatal angliai zsidó, Jack Seklan 1933-as leereszkedése volt a következő dokumentált esemény. Lánya, Judit ma az izraeli Ofrában él. Ő volt az, aki 2012-ben megszervezte a találkozót az akkor már 97 éves apja és Árnon között, hogy megoszthassa vele 80 éve tartogatott titkát a barlangba való leereszkedésről. Seklan egy brit tiszt segítségével vágott neki a felfedezésnek. Három lépcsősoron át mélyen a föld alatt meghúzódó terembe értek, ahol egy ajtót találtak.
A cikk folytatása itt olvasható.
