„Az ünnepünk gyásznappá változott. A Dzielna utcában álló börtön udvara ma mészárszékké lett.”

Arról, hogy a náci korszakban hogyan éltek a zsidók, a kicsempészett naplók szolgáltatják a legértékesebb szemtanú-vallomásokat. Egy ilyen naplóban írtakról számol be a Jewish Journal cikke – amelyet most közölt a Zsido.com

Chaim A. Kaplan a nagy hírű Mir jesiva diákja volt, hebraista és egy általános iskola igazgatója. Befelé forduló természetű ember lévén semmi másra nem vágyott, mint csöndes életre, melyben a tanulást a tanítással ötvözheti.

Ehelyett azonban egészen más életút várt rá, és visszavonultság helyett a zsidó élet krónikásaként ismerik a náci megszállás alatt álló varsói gettóban.

Kaplan többek között írt az 1940-es és 1941-es hanukai ünnepségekről a gettóban. A kettő között csupán egyetlen év telt el, ám éles és sokatmondó kontraszt rajzolódik ki a leírásokból. 1940-ben nem sokkal a gettó falainak megépítését követően volt hanuka, még azt megelőzően, hogy a nácik bevezették volna mindent elnyomó rendelkezéseiket.

„Soha még nem volt Varsóban ennyi hanukai ünnepség, mint a fal [megépítésének] évében”

– írta Kaplan.

„Bár az ünnepségeket „a fölöttünk lebegő kard miatt” nem lehetett nyilvánosan előtt megtartani, szinte minden udvarban voltak ünnepségek, még az utcára néző szobákban is. Felhúzták a redőnyöket és ez már elegendő volt. Mennyi öröm, mennyi nemzeti összetartozás-érzés volt ezekben a hanukai ünnepségekben! 16 hónapnyi náci elnyomás után [Lengyelország 1939 szeptemberében bekövetkezett német inváziójától számítva], ismét életre keltünk”

– írta.

Zsidó orvosok állították meg a járványt a náci megszállás alatt lévő Lengyelországban

A második világháború idején tífuszjárvány tört ki a varsói gettóban. Zsidó orvosok csírájában fojtották el a fertőző betegséget és ezzel több tízezer ember életét mentették meg.

A következő évben már más képet festett a naplóíró. Borzalmas túlzsúfoltság, éhezés, rettenetes betegségek és náci atrocitások közepette köszöntött a hanuka a gettóba zártakra 1941-ben. A zsidók annyi ételt kaphattak naponta, melyben csupán 181 kalória volt. 1941 közepére havonta ötezren haltak meg a gettó falain belül.

Kaplan arról írt, hogy nemrég még gazdag vagy tehetős emberek töltötték meg az ingyenkonyhákat, „sorukra várva, hogy kaphassanak egy tányérnyi felvizezett levest… Családok rongyokba burkolva, szívet tépő hangon üvöltve.”

A krónikást sokszor annyira megrendítették a látottak, hogy már írni sem tudott róluk:

„A tintatartóm belefáradt a siralmakba”

– írta.

Az 1941-es hanukáról szóló leírásból nyilvánvalóan kitűnik, mennyit romlott a helyzet az egy évvel korábbihoz képest:

„Idén csak nagyon kevés hanukagyertyát gyújtottak meg”

– jegyezte fel.

„Az ünnepünk gyásznappá változott. A Dzielna utcában álló börtön udvara ma mészárszékké lett.”

Azon a napon 15 zsidót fogtak el a gettó falain kívül és a börtön udvarán végezték ki őket.

A Zsido.com cikkének folytatása itt olvasható.

Le Pen megkoszorúzta a Varsói Gettó Hőseinek emlékművét

Lépésével bizonyosan azt kívánta mutatni, hogy a Nemzeti Tömörülés milyen messzire került az elődszervezet, a mostani pártvezető apja által alapított Nemzeti Front antiszemitizmusától – írja a Hvg.