„Ahogy sok nyugati országban, a holland társadalomban is mély polarizáció zajlik, és a politikusokba vetett bizalom is csökken” – véli Senay Boztas, az Unherd újságírója.
Amikor múlt péntek este több száz randalírozó gyűlt össze Rotterdam központjában, megtámadták a rendőröket, téglákat dobáltak, tűzijátékot gyújtottak és tomboltak az utcán, nem kis irónia volt, hogy égve hagytak egy rendőrautót az Erasmushuis előtt – véli az újságíró. Majd emlékeztet: az épület napjainkban is fontos kulturális örökségre emlékeztet: a humanista, reneszánsz tudós, Erasmus munkásságára, amit ma a tolerancia és szabadság fáklyájaként is emlegetnek.
„Az egész világon megosztott erőszakos fotókról nem lehetett sokat látni a híres holland mértékletességből, nyitottságból és ésszerűségből”
– írja az Amszterdamban élő brit újságíró. Majd hozzáteszi, több politikus is elítélte a tömeges randalírozást. Rotterdam polgármestere, Ahmed Aboutaleb az „erőszak orgiájának” nevezte a történteket, Marion Koopmans holland virológus pedig a koronavírus elleni intézkedéseket elutasító tüntetéseket egyenesen a második világháború bombázásaihoz hasonlította. Ferd Grapperhaus igazságügyi miniszter úgy kommentálta az eseményeket, hogy egy csoport futball huligán és alacsony életszínvonalú bűnöző próbálta meghekkelni az újabb intézkedéseket bevezetését.
„Ám ez a magyarázat túlságosan egyszerű” – vallja Boztas, aki egyúttal leszögezi, a holland rendőrség korábban is figyelmeztetett a tüntetők megnövekedett erőszakosságára.
A felszín alatt forrnak az indulatok
Az újságíró szerint az elmúlt események mély szociális problémákra mutatnak. „Ahogy sok nyugati országban, a holland társadalomban is mély polarizáció zajlik, és a politikusokba vetett bizalom is csökken”.
Januárban pedig a helyzeten rontott az a kormányzati kommunikáció is, amivel több tízezer – többségében kettős állampolgárságú – szülőt vádoltak meg csalással a családtámogatások körül. A támogatásokat az utolsó centig visszafizetették, majd a holland legfelsőbb bíróság mégis a szülők oldalára állt. A kompenzáció megtörtént, de a rasszizmus gyanúja rajtamaradt az apparátuson.
Ráadásul a holland belpolitikai helyzet is meglehetősen bizonytalan, hiszen a márciusi választások óta még mindig nem sikerült felállítani az új kormányt, és sokak számára csalódást okoz, hogy továbbra is a liberális Mark Rutte vezette társaság ül a legfelsőbb székben.
A koronavírus pedig további kártya a politikusok kezeiben, amivel egymást zsarolják, ha számukra nem tetsző intézkedéseket terveznek bevezetni.
„A kormány az egyik leglassabb volt Európában az oltások megkezdésével, és csak most kezdték el kínálgatni az emlékeztető oltásokat, mikor európai viszonylatban már az egyik legmagasabb fertőzési arány mutatkozik”.
A pandémia holland áldozatainak száma legkevesebb 31 ezer, de a hivatalos statisztikák nem tűnnek megbízhatónak az újságíró szerint. Miközben a szakemberek teljes lezárást sürgetnek és a kórházi intenzív osztályok megteltek, a kormány hektikus intézkedései tovább csökkentik a lakosság bizalmát.
Szkepticizmus és individualizmus
Boztas szerint nehéz lenne megmondani, hogy a hollandokon kívül bárhol él-e több vírus szkeptikus ember. „Bárki, aki próbált már sorban állni Hollandiában, rá fog döbbenni, hogy itt széles körben elterjedt az asszertív individualizmus” – osztja meg helyi tapasztalatait az újságíró, aki hozzáteszi, rendkívül sok polgári per indult az országban a koronavírus körüli intézkedések miatt.
„Hollandiában élő britként meglepett, hogy milyen nagy ellenállás alakult ki a viszonylag enyhe szabályokat követően, például az arcmaszk viselésének bevezetése után bizonyos helyeken. A koronavírus-igazolvány felmutatásának pusztán kilátásba helyezése a bejáratoknál a legtöbb társadalmi csoportban heves vitákat vált ki”.
A szigor hiánya
Boztas úgy véli, még egy tényező is az elégedetlenség mögött állhat, és ez nem más, mint Hollandia könnyed jogrendszere, és a börtönbüntetés alternatív megoldásai – például a mediáció hangsúlyozása. Noha a vezetés komoly következményeket ígért a rendbontókkal szemben, a szervezett bűnözés számára Hollandia egyfajta „alacsony küszöbű” belépési ponttá vált Európában.
A szervezett bűnözéssel szembeni harcban nagy hiányok mutatkoznak, és a fű fogyasztásával szembeni liberális, ám „logikátlan” politika sem segít a helyzeten. A politikusok közül is többen rádöbbentek már, hogy a fiataloknak túl vonzó a drogkereskedelem, amivel szemben sürgető lenne más lehetőségeket kínálni számukra.
„A legutóbbi rotterdami erőszakra tehát nem tekinthetünk mindössze egyszerű huliganizmusként” – összegzi a tanulságokat az újságíró, aki szerint itt volna az idő levonni a holland társadalom problémáit.
