A vasárnapi chilei előválasztáson két ellentétes jelöltre szűkült a verseny: egy kilencgyermekes, katolikus, radikális jobboldali vezetőre, aki védelmébe vette Augusto Pinochet vaskalapos uralmát, és egy 35 éves, baloldali vezetőre, aki egy évek óta tartó, új chilei alkotmányt követelő tiltakozó mozgalom képviselője — írja a Jewish Telegraphic Agency.
Sok chilei zsidó számára a választás egyértelmű, bár merőben eltér attól, ahogyan a zsidók az Egyesült Államokban szavaznak: A legtöbben a jobboldali jelöltet, José Antonio Kastot támogatják, aki enyhe előnnyel indul a december 19-i előválasztáson a rivális Gabriel Boric előtt.
Mint a legtöbb latin-amerikai zsidó közösségben – Argentína kivételével – a chilei zsidók többsége meggyőződéses cionista, akik a konzervatívabb vezetők mögé állnak, mert azok Izraelt támogatják.
És ami az elmúlt két évtizedben meghatározta a mintegy 18 000 chilei zsidó közéletét – a közösség több tagja szerint -, az a baloldalról kiinduló erős Izrael-ellenes diskurzus, amely magában foglalja az ország 350 000 fős palesztin közösségét, amely a legnagyobb a Közel-Keleten kívül.
„Van egyfajta ostromérzet”
— mondta a Jewish Telegraphic Agency-nek Yonathan Nowogrodski, egy 43 éves mérnök és több évtizedes közösségi vezető, aki balközép cionistaként azonosítja magát.
A második intifáda óta az 1990-es évek végén az Izrael-párti baloldali aktivisták hangját háttérbe szorította az egyre jobban szervezett palesztin közösség, különösen az egyetemi kampuszokon, mondta Nowogrodski.
Ugyanakkor a chilei zsidó közösség visszahúzódott az alulról szerveződéstől és a nyilvános konfrontációtól. A fővárosban, Santiagóban a zsidók többnyire a Barrio Altóban élnek, egy luxus enklávéban, távol a városközpont bérházaitól, ahová az első zsidók a 20. század elején érkeztek.
Egyre inkább ortodoxok, egymás és zsinagógáik közvetlen közelében élnek. A fiatalabb zsidókat úgy tekintik, mint akik nincsenek kapcsolatban egy olyan ország politikai és gazdasági realitásaival, amelyet az elmúlt években a társadalmi felháborodás rázott meg, amelyet nagyrészt diákaktivisták vezettek. Többnyire zsidó magániskolákba járnak (főként a Maimonidész Iskolába és a Héber Intézetbe), és csak akkor kerülnek kapcsolatba nem zsidókkal, amikor egyetemre iratkoznak be.
A Chilei Zsidó Közösség ügyvezető elnöke, az 55 éves Marcelo Isaacson szerint ott ütköznek bele abba, amit ő a baloldal antiszemitizmusának nevez:
a Ciszjordániát és Izraelt elválasztó falat ábrázoló köztéri installációk, Izrael bojkottjára való felhívások, az „apartheid” és a „népirtás” szavak használata a palesztinokkal szembeni izraeli bánásmód leírására, valamint a chilei bankokat és médiát ellenőrző cionista összeesküvésről szóló viták.
Valójában a chilei baloldal egyik legnépszerűbb politikai vezetője, Daniel Jadue is egyetemi aktivistaként kezdte pályafutását. A palesztin-chilei, aki júniusig a Kommunista Párt elnökjelöltjeként indult az elnökválasztáson, és aki jelenleg is a recoletai község – egy Santiago metropolisz perifériáján fekvő, alacsony jövedelmű település – polgármestere, Jadue-t még a baloldaliként azonosított interjúalanyok is antiszemitának bélyegezték.
Bár Jadue már nem vezetője a Boric vezette baloldali koalíciónak, egyesek szerint kabineti pozíciót szerezhet, ha Boric győz decemberben.
A 42 éves Juan Pablo Iglesias, egy (spanyol, angol, héber és arab nyelven megjelent) gyermekkönyv szerzője, amely egy palesztin és egy zsidó fiúról szól, akik a foci révén kötnek barátságot, azt mondja, hogy mélyen zavarja a Jadue köréhez tartozók körében a cionista hatalomról szóló összeesküvés-elméletek elterjedtsége.
„Jadue-nak kifejezetten problémája van a zsidókkal, ez nem titok: kijelentette, hogy a cionista közösség mindenkit arra buzdít, hogy ellene szavazzon”
– mondta Iglesias.
Júniusban Jadue középiskolai évkönyvének oldala keringett az interneten. Ebben 1983-as osztálytársai azt írták, hogy a legjobb ajándék, amit adhatnának neki, az „egy zsidó, akit célba vehet”.
A leíró bekezdések „antiszemitának” nevezik, és azt írják, hogy a végzete szerint „a PLO [Palesztin Felszabadítási Szervezet] főnöke lesz, hogy megtisztítsa a várost a zsidóktól”.
Jadue kijelentette, hogy
nem lehet antiszemita, mert ő egy „szemita”, aki a Közel-Keletről származik, és egy maroknyi zsidó támogatja őt.
Sőt, az Instagramon megjelent egy „Zsidók Jadue-ért” fiók is.
Nem minden zsidó ért egyet azzal a narratívával, hogy az antiszemitizmus miatti aggodalmak jobbra sodorták a chilei zsidókat. Nico Riethmüller szociológus, a Diario Judio (Zsidó folyóirat) nevű pluralista folyóirat igazgatója, aki arra törekszik, hogy létrehozza az egyetlen reform közösséget Santiagóban, azt mondta, hogy a chilei közösség alapszinten mélyen konzervatív, az antiszemitizmustól eltekintve – különösen, ha összehasonlítjuk az argentin vagy az amerikai zsidókkal.
„Ez egy összetett helyzet, amelyet főként a félelem és a zavarodottság motivál” –
mondta.
Latin-Amerika többi részéhez hasonlóan Chilében is a spanyol gyarmatok óta jelen vannak a zsidók. A spanyol inkvizíció alatt üldözték őket, és arra kényszerítették őket, hogy elrejtsék zsidó identitásukat.
Chile első nyilvános minjánját 1906-ban hozták létre a széteső Oszmán Birodalomból kivándorolt zsidók. Az 1920-as és 30-as években Európából is érkeztek zsidók, és Isaacson szerint a közösség jelenleg mintegy 70%-ban askenázi és 30%-ban szefárd zsidókból áll.
Pinochet 1970-es és 80-as évekbeli brutális uralma alatt – amelynek során több ezer chileit, főként baloldaliakat és a rezsim kritikusait öltek meg vagy börtönöztek be – a zsidókat nem üldözték különösebben, sőt, intézményesen virágoztak. Az ország déli részei azonban történelmileg a neonácizmus bástyáiként szolgáltak, a népszerű író, diplomata és fehér fajgyűlölő Miguel Serrano Fernandez a legismertebb alakja.
Riethmüller úgy érvelt, hogy a chilei zsidók több évtized alatt jobbra tolódtak, párhuzamosan a gazdasági felemelkedéssel és a „pinochetizmus” társadalomra gyakorolt hatásával.
„A [baloldali-cionista] Hashomer Hatzair mozgalomnak a 70-es években 300 tagja volt, a 90-es években pedig már 100 ember sem”
— mondta.
A helyi Maszorti mozgalom – amely inkább hasonlít az Egyesült Államok modern ortodox kategóriájához, mint az amerikai konzervatív mozgalomhoz – ez idő alatt nőtt ki, és ma már úgy működik, mint egy „maffia”,
— mondta Riethmüller, és ellenőrzi a zsidó közösségi tevékenységeket.
Nowogrodski nem ért egyet Riethmüllerrel, arra hivatkozva, amit ő a közösség növekvő nyitottságának nevez olyan kérdésekben, mint a bevándorlás, a szexuális sokszínűség és az abortusz – olyan témák, amelyeket nyíltan megvitattak Riethmüllerék a Jewish Journalban.
Kast a maga részéről a Twitteren ellenezte az azonos nemű párok örökbefogadásának engedélyezését, fizikai akadályt akar építeni, hogy megakadályozza a migránsok átkelését Chile északi határán, és a családi életet dicsérte a válás „tragédiájával” szemben.
„A közelgő választásokon sok zsidó ellentmondásosnak érzi a Kast által képviselt konzervatív társadalmi értékeket, de ha választhatnak, inkább egy Izrael-barátot szeretnének elnöknek”
— mondta Nowogrodski.
