Az Élet Fája nevű koncepció jövő év elején a nagyközönség számára is megismerhető lesz.
Sok érzékeny kérdésre is kitér az új koncepciót tartalmazó 400 oldalas dokumentum – írja Cnaan Liphshiz a Jewish Telegraphic Agency (JTA) honlapján szerdán megjelent tudósításában. Lapunk megkeresésére Köves Slomó további részleteket is elárult.
A JTA európai tudósítájának átfogó cikke végig veszi a Sorsok Háza közel 10 éves történetének vitákkal és konfliktusokkal teli történetét és rámutat, hogy a Holokauszthoz való viszony a mai napig erősen megosztja magyar társadalmat.
A cikkben kitér a magyar felelősség kérdésére, és rámutat, hogy 1996-ban Horn Gyula, akkori miniszterelnök volt az első magyar vezető, aki elismerte az állam felelősségét a magyarországi holokausztban. Bocsánatot is kért, és lépéseket tett a jóvátételi kérdések rendezése érdekében. Horn több utódja is megismételte a beismerést, köztük Orbán Viktor 2017-ben.
A második világháború alatt „úgy döntöttünk, hogy a zsidó közösség védelme helyett a nácikkal való együttműködést választjuk”
— mondta Orbán abban az évben egy beszédében.
A cikk szerint az ellentmondásokkal teli múzeum mégis a megnyitás felé halad.
2018-ban a kormány átadta a múzeum irányítását az EMIH-nek,. Az EMIH vezetője, Köves Slomó rabbi augusztusban azt mondta a Jewish Telegraphic Agency-nek, hogy Schmidt nem vesz részt a múzeum projektjében, amelynek új kiállítását
az EMIH Etz Hayimra, héberül „életfának” nevezte el.
Köves reméli, hogy a múzeum 2024-re megnyílik.
„A múzeumnak nehéz kezdete volt”
— mondta a 42 éves Köves a JTA-nak a múzeumban.
„Egyesek számára még anélkül is a megbélyegzés üzenetét hordozza, hogy látták volna a tartalmát. Olyan tartalmakon dolgozunk, amelyek nemcsak hitelesen mutatják be a magyarországi holokauszt tragédiáját, hanem reményt is ébresztenek a jövőre nézve.”
Ez nem olyan egyszerű feladat, tekintve, hogy a múzeum finanszírozása nagyrészt a magyar kormánytól származik. Az ellentmondásos kormányzati megemlékezések mellett az Orbán-kormány élénk érdeklődést mutat olyan történelmi narratívák ápolása iránt, amelyek a hazafiság populista megközelítését szolgálják. Ezt a célt aligha szolgálja a népirtásban való múltbeli bűnrészesség, és az intézményesített antiszemitizmus feltárása, amely a történészek szerint szerves részét képezi a holokauszt történetének.
Fontos jelzés arra, hogy a múzeum foglalkozni fog ezekkel a témákkal, hogy júliusban megszületett egy új, 400 oldalas koncepció, amelynek idővonala 1867-ben kezdődik, amikor az Osztrák-Magyar Monarchiában a zsidókat a törvény előtt egyenlővé tették, és 2021-ben ér véget.
A JTA által kizárólagosan megszerzett dokumentum tartalmaz néhány kényelmetlen igazságot a magyar ultranacionalisták számára, akik gyakran azt a nézetet vallják, hogy az ország zsidóinak üldözése a kizárólag német hadsereg 1944-es bevonulásával kezdődött.
Horthy Miklós, Magyarország németbarát vezetője, akit ma sok nacionalista hősként tart számon, már a német invázió előtt „korlátozta a magyar zsidóság törvényes jogait”
— áll a dokumentumban. Megemlíti a hírhedt Numerus Clausus törvényt is, amelyet Horthy kormánya 1920-ban hozott. Ez korlátozta a zsidók egyetemi részvételét, és széles körben a két világháború közötti időszak első antiszemita törvényének tekintik Európában.
„A magyar csendőrség és hadsereg brutálisan megöl több mint 3000 civilt”
— olvasható a dokumentumnak az 1941-es újvidéki mészárlás leírása c. fejezetében.
„1941 júliusától augusztusáig Magyarország brutálisan deportál mintegy 18 000 magyar zsidót”
— olvasható egy másik bekezdésben. Az idővonal kitér arra is, hogy 1944-ben a Nyilaskeresztes Párt, Magyarország náci bábkormánya több ezer zsidót gyilkolt meg.
„Ez a múzeum rögzíti és tükrözi majd a magyar állam összes hatóságának a holokausztot megelőző, és a holokauszt alatt fennálló felelősségét, bűnrészességét és közreműködését a holokausztban”
— mondta Köves, akinek csapata eddig 1,5 millió dollárt gyűjtött össze a tartalom létrehozására. További 1 dollár a kormánytól érkezett.
„Sok diák számára a holokausztmúzeumba tett iskolai kirándulás lesz az első találkozási pont bármivel, ami zsidó”
— magyarázta Köves.
A múzeum egyik célja, hogy megmutassa, hogy
„a zsidók nem csak reménytelen áldozatok voltak, hanem méltóságteljes egyének, akik szellemileg, lelkileg, és néha esetenként is szembeszálltak a gonosszal” –
-mondta Köves.
Köves a múzeum irányító bizottságába elismert történészekből álló nemzetközi csapatot toborzott. A csapat tagja Yitzchak Mais, a Yad Vashem korábbi igazgatója, Esther Farbstein, izraeli holokausztkutató és David Marwell, a New York-i Zsidó Örökség Múzeumának korábbi igazgatója.
A 90 méter hosszú főteret az idővonallal együtt úgy tervezték, hogy egyenes vonalban sétálva körülbelül 60 perc alatt lehessen megtekinteni. Az oldalsó tereket vetítőtermekkel, interaktív kijelzőkkel és panorámás vetítőtermekkel látják el, amelyekben a látogatók könnyen eltölthetnek egy egész napot
— derül ki a 400 oldalas dokumentumból.
A múzeum a személyes beszámolókra is hangsúlyt fog fektetni. A „Találkozás egy túlélővel” című tárlaton a látogatók tanulmányozhatják az egyes túlélők digitális aktáját, videófelvételekkel és gyakran feltett kérdésekkel, amelyeket kiválaszthatnak, és amelyekre a túlélő előre felvett üzenetben válaszolhat.
Az egyik ilyen vallomásban Leo Adler, aki a holokausztot gyermekként túlélve az Egyesült Államokba költözött, visszaemlékszik arra, amikor utoljára látta édesapját egy munkácsi vasútállomáson, mielőtt az apát az egyik haláltáborba deportálták.
„Félrehívott és azt mondta: ’Te vagy a legidősebb. Próbálj meg vigyázni a gyerekekre, az édesanyádra’. És a vonat lassan elindult.”
A múzeum csapata több, mint 150 túlélő tanúvallomást rögzített Magyarországon, Izraelben és az Egyesült Államokban.
Egyes kritikusok ragaszkodnak ahhoz, hogy a múzeum bukásra van ítélve, mert visszafordíthatatlanul beszennyezte az intézményt kezdeményező Orbán-kormány.
„Nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is gyanakvással fogadják a Sorsok Házát”
— mondta a JTA-nak Karsai László, egy neves magyar holokausztkutató Schmidtnek, az ellentmondásos történésznek érintettségét említve.
Maisról Karsai így nyilatkozott:
„Talán egy új holokauszt-disneylandet akar létrehozni Budapesten.”
Kövesről, aki 2007-ben a Debreceni Egyetemen magyar zsidó történelemből doktorált, Karsai azt mondta:
„Ő nem történész. Ő a jelenlegi jobboldali, nacionalista, antiszemita, idegengyűlölő, autokrata kleptokrácia udvari rabbija, Orbán miniszterelnök kollaboránsa.”
Más magyar holokausztkutatók hajlamosabbak esélyt adni az új múzeumnak.
„A múzeumot már a létrehozása előtt beszippantották a bal- és jobboldal politikai csatározásai itt Magyarországon. Tehát a róla folyó harc nem tudományos, hanem pártpolitikai”
— mondta Pelle János, holokauszt-történész, aki részt vesz az új koncepció tartalma egy részének megírásában.
Farbstein, akinek eddigi kutatásai arra összpontosítanak, hogy a holokauszt hogyan érintette a magyarországi ortodox zsidó közösségeket azt mondja, hogy eddig nem találkozott cenzúrával vagy beavatkozással a múzeummal kapcsolatos munkája során. Hozzátette, hogy ha ez megtörténik, akkor távozik.
„Őszintén szólva, még azelőtt beleegyeztem, hogy részt vegyek a múzeumban, mielőtt mindent tudtam volna a múzeum körüli konfliktus intenzitásáról”
— mondta Farbstein. Most, hogy tisztában van vele, reméli, hogy a múzeum a helyzet ellenére is hatékonyan és méltóságteljesen el tudja érni a célját – mondta.
„Bizonyára jobb megpróbálni élni az itt adott lehetőséggel, egy világszínvonalú holokausztmúzeummal Budapesten, mint előítéletekkel élni és eltemetni” –
-mondta Farbstein.
„Adok egy esélyt, mert úgy gondolom, hogy van esély arra, hogy valami igazán értékes dolog legyen belőle”.
Lapunk megkeresésére Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija a következő gondolatokkal egészítette ki a cikk tartalmát:
- Sem ő, sem az általa vezetett csapat nem ütközött semmiféle kormányzati akadályba a projekt tervezése során.
- A magyar kormány közel 200 millió forinttal, az Emih közössége pedig saját költségvetéséből további közel 300 millió forinttal járult hozzá a tervezéshez, előkészítéshez, koncepciófejlesztéshez.
- Az „Etz Hayim”, magyarul „Életfa” elnevezés az egyetemes értékek ősi zsidó szimbólumára utal, amelyet soha nem lehet legyőzni, valamint az egyedülállóan folytonos magyar-zsidó együttélést jelképezi.
- Az új koncepciót eljutatták több neves holokauszt történész és múzeumi szakember számára. Az általuk adott kritikai észrevételek bedolgozása folyik jelenleg. Remélhetőleg „jövő év elején” a nagy nyilvánosság is megismerkedhet a koncepcióval.
