Hitler 1940 júniusában fejezte be Franciaország német megszállását, miután a brit erőket evakuálták Dunkerque-ből. Miután Franciaország a nácik kezére került, 1940 júliusától német légitámadásokat hajtottak végre Nagy-Britanniában. A Királyi Légierő végül megnyerte az angliai csatát, amely a 2. világháború folytatását és ezzel Németország végső vereségét eredményezte.
Franciaország lerohanása után azonban a német vezér 1940 júliusában Anglia lerohanását is tervezgetni kezdte. Hitler a német Luftwaffe bombatámadásai révén remélte, hogy megtudja semmisíteni Nagy-Britannia tengerészeti és katonai képességeit.
Az „Oroszlánfóka” hadművelet kódnévre hallgató terv szerint Hitler augusztusra készen állt volna egy partraszálló hajóflottával és egy inváziós stratégiával. Németország azonban soha nem hajtotta végre Anglia lerohanását, és 1941-re az ötletet levették az asztalról.
Az invázió Hitler általi elvetésének pontos okai korábban tisztázatlanok voltak, a frissen feltárt, eddig soha nem látott dokumentumok azonban felfedik, hogy Hitler miért nem szállta meg az Egyesült Királyságot.
Friedrich Paulus német tábornagy aktái egy orosz archívumban maradtak fenn. Paulus, akit csak nemrég léptettek elő tábornokká, 1943-ban megadta magát a Szovjetuniónak, amikor Sztálingrádnál veszítettek a német erők. Paulus aztán a szovjet hadifogságban a háború után részletes beszámolót adott a nácik Anglia lerohanására vonatkozó terveiről.
A most nyilvánosságra hozott terveket Sven Felix Kellerhoff, a Welt német hírcsatorna vezető történelmi szerkesztője foglalta össze. Friedrich Paulus négy pontot említett az állandó halasztás indokaként:
Először is a „presztízsveszteség” kockázatát, ha az invázió kudarcot vallott volna. Másodszor, azt a reményt, hogy a tengeralattjárók műveletei és a bombázások önmagukban elegendőek lesznek arra, hogy rávegyék Nagy-Britanniát a békére. Harmadszor, az a – bevallottan illuzórikus – számítás, hogy „ha nem bántják az ellenséget”, akkor később szövetséget köthetnek vele. Negyedszer, 1940 nyara óta Hitler egyértelmű elsődleges szándéka az volt megtámadja a Szovjetuniót”.
Paulus minden egyes pontot részletesen kifejtett – ami annál is inkább fontos volt, mivel 1940 végétől 1942 elejéig a birodalom egyik katonai vezetője volt.
Paulust, aki Németország legmagasabb rangú hadifoglya volt, a szovjetek hosszasan hallgatták ki, amelynek keretében kézzel írt kérdőíveket töltött ki. Ez az első alkalom, hogy a több mint 10 oldalas vallomását közzéteszik.
„Amikor 1940 szeptemberében Fontainebleau-ban a hadsereg főparancsnokságára kerültem, az volt a benyomásom, hogy mind a hadsereg főparancsnoka, mind a vezérkari főnök hitt Hitler partraszállási szándékának komolyságában”.
A brit partoknál tervezett partraszállás időpontját azonban az eredeti októberi időponttól többször is eltolták.
Paulus elmondta:
„Az 1940-re tervezett hadművelet a késő őszi rossz időjárás miatt már nem jöhetett szóba”.
Következtetése szerint a „Barbarossa hadművelet” idejére az az Egyesült Királyság elleni invázióra vonatkozó terveket gyakorlatilag elvetették.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
