Németország változatlanul az Európába irányuló migráció fő célpontja. Az ország 83 millió lakosából időközben 21,9 milliónak van migrációs háttere, 11,4 millió a külföldi. Valószínűleg négy- és ötmillió között van a 2014 óta bevándoroltak száma, megbízható adatokkal a hatóságok nem szívesen szolgálnak, mivel tartanak a német lakosság nyugtalankodásától.
2021-ben is – mint immár kilenc éve – százezer felett van a Németországban beadott menedékjogi kérelmek száma. Szeptember végéig 100 278 kérvény érkezett a szövetségi menekültügyi hivatalhoz.
Eddig a legtöbb migrációs céllal bevándorló Törökországon és a Földközi Tengeren keresztül érkezett meg valamelyik EU-országba, hogy aztán tovább vándoroljon a német eldorádó irányába. Most azonban az eddigi útvonalaktól eltérően a lengyel-fehérorosz határ került ostromállapothoz hasonló helyzetbe.
A szövetségi rendőrség információi szerint augusztus óta több mint 8 000 illegális migránst fedeztek fel a lengyel-német határ közelében, egyedül októberben 5 285 személy lépett be illegálisan Németországba.
A határőrség nem küldheti vissza és nem is tartóztathatja le a jogellenesen német területre behatolt migránsokat, mert ez „határvédelemnek” minősülne. Ehhez tartja magát a jelenlegi, és minden bizonnyal a következő német kormány is, mivel ragaszkodnak az „európai nyílt határokhoz”. A szövetségi rendőrség képviselője kijelentette:
„A német-lengyel határ schengeni belső határ, amelyen az alapelveknek megfelelően mindenkor és mindenütt át lehet lépni.” Ha az illegálisan beutazók kimondják a „menedék” (Asyl) szót, akkor „nincsen lehetőség a visszautasításukra”, mondotta a szóvivő.
Hogy a német rendőrség és határőrség tud másképp is, azt a 2020-ban foganatosított járványügyi határintézkedések bizonyítják. Ennek keretében majdnem 200 000 személyt toloncoltak vissza a határ másik oldalára, egyedül a repülőtereken több mint 3 000 személyt küldtek vissza. Ez 2020-ban ahhoz vezetett, hogy az illegális migráció is jelentősen csökkent.
Ami a Lengyelországból beáramló migrációt illeti, „határellenőrzések továbbra sem lesznek”, jelentette ki a még belügyminiszter Horst Seehofer (CSU). Ez komoly gazdasági következményekkel járna mindkét ország számára, mondotta, majd sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a migránsok nem a schengeni egyezménynek megfelelően járnak el, és nem Lengyelországban kérnek menedéket.
Most nemcsak, hogy megint tárva nyitva a határ mindenki előtt, aki a nagyvonalú német szociális ellátásban kívánna részesülni. Egyúttal a német és az EU vezetés egyhangúlag támadja a lengyel hatóságokat, amiért azok kerítésekkel védik a határt és a jogellenesen behatolókat igyekeznek visszatoloncolni Fehéroroszországba.
A német állami és rendszerhű média közben igyekszik minél szörnyűségesebb képet festeni a lengyel-fehérorosz határon uralkodó állapotokról, hogy a német polgárok morális zsarolását továbbra is magas szinten tudja tartani. Éhező és fázó fiatalemberek képeit közlik, és bírálják, hogy a lengyel határőrség erőszakot alkalmaz az erőszakkal behatolni kívánókkal szemben.
Hogy ezek a fiatalemberek szabad akaratukból táboroznak a lengyel határon, és hogy a lengyel határőrség pontosan azt teszi, ami az európai szerződések szerint a feladata, vagyis az EU külső határának védelme, ez a gondolat a rendszermédia propagandistáiban fel sem merül.
Katarina Barley, a magyar- és lengyelgyűlöletéről elhíresült szociáldemokrata EU-parlamenti képviselő („ki kell őket pénzügyileg éheztetni”) felszólította a lengyeleket, hogy találjanak „humánus” megoldásokat, mivel „a határon várakozók felvétele abszolút lehetséges”. Szocdem kollégája Birgit Sippel pedig kijelentette: „Az erőszakos visszautasítások szégyent hoznak az Európai Unióra”, itt „az európai menedékjog elleni szisztematikus támadásról van szó, ez egy kísérlet, az európai értékek megváltoztatására”.
A legjobb lenne, mondotta, ha az EU maga venné kézbe a migránsok betelepítését, illetve elosztását, és így még több lehetőséget tudna biztosítani a bevándorlásra.
Közben az Unió újabb jogi támadást készít elő Lengyelország ellen. Ylva Johansson, az EU belügyi biztosa megerősítette: „A visszautasításokat semmilyen körülmények között sem szabad legalizálni”, „erőszak a határainkon nem elfogadható, különösen akkor nem, ha strukturális és szervezett erőszakról van szó”.
A hölgy természetesen nem a migránsok által gyakorolt erőszakra gondolt.
Egyúttal aggodalmát fejezte ki a lengyel idegenrendészeti jog aktualizálása miatt. Az új rendelkezésnek megfelelően a lengyel határőrök dönthetnek afelől, hogy ki jogosult menedékjogot kérni és a határt ezen az alapon átlépni. Az Európai Bizottság máris vizsgálja, hogy a rendelet megfelel-e az EU-jognak. Az EU számára minden bizonnyal szívesen vett mellékhatása lenne a lengyel határon kialakult helyzetnek, ha a konfliktus egyúttal Lengyelország kül- és belpolitikai destabilizációjához vezetne.
A még hatalmon levő, de már leválasztott német kormány ölbe tett kézzel figyeli az eseményeket, miközben a bevándorláspárti NGO-k pénzt gyűjtenek hamis vízumok vásárlására és harsogva követelik, hogy minden „menekültet” fel kell venni. A választópolgárok eziránti lelkesedése e napokban valószínűleg eléggé visszafogott, miután szombaton egy szír „menekült” az ICE vasúton életveszélyesen megkéselt három utast.
Ez nem az első és biztosan nem az utolsó ilyen eset, de a migránsok által elkövetett erőszak és gyilkosságok időközben olyannyira a mindennapokhoz tartoznak, hogy már különösebb felháborodást sem váltanak ki.
A rendszerpártok azért mégis annyira féltek a választók jogos haragjától, hogy a választásokat megelőző kampányból teljességgel kizárták a migráció témáját. Most is csak azok, akik veszik maguknak a fáradságot, hogy elolvassák a jövendőbeli koalíciós pártok (SZPD, Zöldek, Szabaddemokraták) 12 oldalas előzetes megállapodását, fogják megtudni, hogy azok még fel is akarják gyorsítani a népességcserét, mert erről van valójában szó. Gyakorlatilag meghívót akarnak kiállítani mindenki számára, aki csak jönni akar. Terveikben szerepel, hogy felemelik a migránsoknak járó szociális juttatások összegét a német szociális segély szintjére, valamint osztogatni kívánják a német állampolgárságot még azoknak is, akik illegálisan tartózkodnak az országban. Ehhez a szellemiséghez persze nem illik a lengyel határvédelem – amely a német politikai elit ellenében a német polgárok érdekeit szolgálja.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.