A kutatók vitatkoznak a gyűrű korán, de azt lehet sejteni, hogy a tulajdonosa különleges erőt tulajdonított neki.
Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) a tengerparti Javne városában végez kiterjedt ásatásokat, mielőtt az ottani vezetés a város kibővítésébe kezdene – írja a J-Wire-re a zsido.com.
Az ásatások során egy gyűrűre leltek, amelynek elsődleges vizsgálatát dr. Yotam Asher végezte az IAA analitikai laborjában, ahol megállapította, hogy az 5,11 gramm súlyú aranyékszer köve elsősorban szilícium-dioxidból, vagyis más néven kovából áll, mely több ásvány, mint a kvarc, opál vagy jáspis alkotóvegyülete. Az analízis kizárta azt a lehetőséget, hogy a lila kő üvegből készült volna.
Dr. Amir Golani, az IAA ősi ékszerek szakértője elmondta, hogy a „gyűrű tulajdonosa jómódú volt, mellyel státuszát és gazdagságát egyaránt jelezte. Az ilyen gyűrűket férfiak és nők egyaránt hordták.”
A féldrágakövet Golani doktor ametisztként azonosította, melyet a Tóra, a 12 drágakő egyikeként említi. A kohén gádol, vagyis a jeruzsálemi Templom főpapja is ametisztet viselt a chosenen – az arany foglalatú, négyzet alakú mellvérten – melyen a kövek mindegyikére a 12 törzs egyikének neve volt felvésve.
A szakértő érdekességképpen azt is megjegyezte, hogy
„sok erényt tulajdonítanak ennek a kőnek, köztük például azt, hogy képes a túlzott alkoholfogyasztásból származó másnaposságot is megelőzni.”
Golani megjegyzése azért is érdekes, mert az ametisztnek tulajdonított „jótékony hatás” meglehetősen jó kontextust ad annak, hogy a gyűrűt egy olyan helyen találták meg, ahol a bizánci kor legnagyobb ismert boros pincészete működött.
„A gyűrűt viselő személy el akarta volna kerülni a bódulatot a sok borivás után? Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.” – tette hozzá dr. Elie Haddad, az ásatás vezetője.
Az ékszert alig 150 méterre találták meg egy nagy raktár maradványaitól, melyet eredetileg borosüvegek tárolására használtak.
