Dávid király királyságának régészeti vizsgálata a nyugati világ eredendő elfogultságától szenved egy izraeli régészprofesszor szerint.
Hogyan kellett kinéznie egy ősi királyságnak ahhoz, hogy gazdagnak és hatalmasnak minősüljön?
Egy izraeli tudós szerint a kérdésre adott válasz túl sokáig szenvedett egy eredendő, néha még tudatlan elfogultságtól is: a régészeknek a paloták, nagy városok és mindazon elemek bizonyítékát kellett keresni, amelyek a nyugati világ gondolkodásmódja szerint jólétre és befolyásra utalnak.
„A bibliai történet nomádokról szól”
– mondja Erez Ben-Yosef, a Tel Aviv-i Egyetem professzora.
„Szinte mindenki egyetért abban, hogy az ókori Izrael egy nomád társadalomból alakult ki, és ugyanez igaz a szomszédos királyságokra – a moábitákra, az edomitákra, az ammonitákra – is, amelyeket nomád törzsek koalíciói hoztak létre.”
Ahogy Ben-Yosef a Jerusalem Journal of Archaeology című folyóiratban nemrég megjelent tanulmányában megjegyezte, eddig a tudósok között az volt a konszenzus, hogy mielőtt egy társadalom letelepedett, nem lehet összetettnek vagy fejlettnek tekinteni. Emiatt sokan elvetették azt az elképzelést, hogy az ókori Izrael olyan erős lehetett, mint ahogyan azt a Biblia leírja.
Dávid és Salamon király Izraelének megértéséhez azonban új megközelítésre van szükség, olyanra, amely nem a pompás épületek maradványaira hagyatkozik, hanem képes a megfelelő kérdéseket feltenni, és a régészeti és történelmi feljegyzéseket a megfelelő perspektívába helyezni.
„A probléma az, hogy amikor a nomádokra gondolunk, azonnal a modern beduinokra jutnak eszünkbe”
– jegyezte meg Ben-Yosef.
„Itt az ideje, hogy kilépnünk ebből a fajta gondolkozásmódból.”
A tudós szerint a hiba érthető.
„Normális esetben a régészet nem nyújt számunkra lehetőséget a nomád társadalmak és anyagi kultúrájuk tanulmányozására, ezért feltételezésekre alapozzuk a következtetéseinket”
– mondta.
A sátrak után valóban nem maradnak maradványok.
„Ugyanakkor a régészek fontos szereplői akartak lenni a Biblia történetiségéről szóló vitának, és azt állították, hogy többet látnak, mint amennyit valójában”
– érvel Ben-Yosef.
„Most azonban nagyon erős bizonyítékaink vannak arra, hogy ez a megközelítés téves volt, és hogy amit az ősi Izrael földjén élő nomádokról gondoltunk, az téves volt.”
A Dél-Izraelben, az Arava-hegységben található helyszínt hagyományosan Salamon királyhoz és mintegy 3000 évre visszanyúló királyságához kapcsolták – egészen addig, amíg az 1960-as évek végén feltárt régészeti leletek arra nem utaltak, hogy ősi rézbányáit két évszázaddal korábban az Egyiptomi Birodalom működtette.
Az elmúlt években azonban a Timnában talált szerves anyagok rádiókarbonos kormeghatározása bebizonyította, hogy a helyszín legintenzívebb tevékenysége i. e. 1000 körül, Dávid és Salamon idején zajlott.
Ben-Yosef szerint a helyszín a nomád Edomita Királyság része volt, de lehet, hogy a nomád Izrael ellenőrzése alatt állt, ahogy a Biblia is sugallja. Fontos, hogy Timna bőséges bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a társadalmaknak nem volt szükségük arra, hogy letelepedjenek, vagy nagy palotákat építsenek, hogy gazdagok és befolyásosak legyenek.
„A múltban az volt a konszenzus, hogy csak egy birodalom lehet felelős egy ilyen hatalmas műveletért, amely több ezer munkást igényel, de abban az időben, amikor a bányák működtek, nem volt birodalom a térségben, hanem csak ezek a törzsek és törzsszövetségek, amelyek királyságként működtek, városok építése nélkül”
– mondta.
A bányászati tevékenység több tonna rézsalakot hagyott a helyszínen, és mivel a megszállás hosszú ideig tartott, más leletek is előkerültek, köztük kerámiák és szerves maradványok, amelyek a száraz éghajlatnak köszönhetően megmaradtak.
A maradványok között olyan finomított élelmiszerek, mint a mandula és a hal, sőt még a kor legdrágább pigmentjével, a lila argamánnal festett szövetek is megtalálhatók, amely a dél-levantei ókori társadalmak elitjének státuszszimbóluma volt.
Hogyan nézett ki tehát Dávid és Salamon korabeli királysága?
Ben-Yosef szerint a lakosság jelentős része még mindig sátorban élt.
„Ahogy az akkoriban szokás volt, vegyes társadalom volt, ahol az emberek egy része sátorban, másik része pedig épületekben élt”
– mondta.
„Ahogy a Biblia szerzői elmondják, idővel egyre több ember telepedett le, de sokan továbbra is sátrakban éltek egészen az első templom lerombolásáig”.
Ráadásul abban az időben egy másik népesség feletti uralkodás vagy ellenőrzés sem függött a felügyeletükre épített erődöktől, alapulhatott az adóbeszedésen vagy megállapodásokon, ahogy azt a Biblia is leírja például Izrael és Edom viszonyát illetően.
„A bibliai szöveg összetett, és valóban tartalmaz némi torzítást és túlzást, de úgy vélem, sokkal több igazságot tartalmaz, mint azt sokan feltételezik”
– mondta Ben-Yosef.
„Nem használhatjuk a régészetet úgy, ahogyan eddig használták a Biblia történetiségének tanulmányozására, el kell ismernünk a valóságot”
– zárta gondolatait.
„Nem kereshetjük tovább a falakat, a szabályainknak meg kell változniuk”.
