A ’90-es években Kína bemutatta saját vadászgépét válaszul az orosz MiG-29-re és az amerikai F-16-ra. A kínai J-10 egy könnyű, együléses, többfeladatú repülőgép volt, amely a régebbi J-7 és J-8 repülőgépeket volt hivatott felváltani.
Amikor Kína az 1980-as években elkezdett újra nyitni a világ felé, a kínai légierő felismerte, hogy a J-7-es és J-8-asokból álló légiflottája mennyire elavult. Ennek eredményeképpen Deng Xiaoping parancsot adott egy új könnyű taktikai vadászgép kidolgozására. Az új vadászgép teljesítményét a J-8II-nél és a MiG-23-nál jobbra tervezték, és „egyenrangúnak” szánták az F-16-ossal, amely a fejlesztések megkezdésekor a világ legjobb vadászgépe volt.
Mint a legtöbb kínai projekt esetében, a J-10 fejlesztése sem csupán egy repülőgép elkészítését jelentette, hanem a program több kulcsfontosságú technológia kifejlesztését is célul tűzte ki.
A MiG-29-től és az F-16-tól eltérően a J-10-es a francia Mirage vadászgépsorozatra emlékeztető nagy deltaszárnnyal rendelkezett. A Mirage-ral ellentétben azonban a pilótafülke mögött közvetlenül két szárnyfedéllel rendelkezett, amelyek a nagyobb manőverezőképességet biztosították, továbbá a Mirage 2000-hez hasonlóan a J-10C-t is úgy tervezték, hogy nagy deltaszárnya ellenére mégis fürge maradjon.
Mivel a J-10-es gyártásakor Kína nem rendelkezett a saját fejlettebb sugárhajtóművek építéséhez szükséges technológiával, ezért a hajtóművek orosz gyártmányúak voltak.
Fegyverzetét tekintve a J-10 meglehetősen konvencionális volt a korszak többcélú vadászgépeihez képest. Mindkét szárnyán és a hasán is három pilon volt található, ami a MiG-29-hez és az F-16-hoz hasonló mennyiségű fegyverzetet viselését tette lehetségessé számára.
A radarok tekintetében a J-10A mechanikusan letapogatott KLJ-3 radart használ. Ezt a J-10B-n ugyanennek a készletnek a PESA változatára, a J-10C-n pedig egy ismeretlen megnevezésű AESA-ra fejlesztették.
Mivel a J-10A meglehetősen elavult volt, amikor bemutatták, gyorsan követte a J-10B, amely javítani igyekezett a korábbi modell hiányosságait. Kína azonban csak lassan korszerűsítette flottáját az új J-10B szabványra, és a szolgálatban lévő J-10-esek többsége még mindig J-10A.
A J-10 legújabb változata a J-10C, amely már képes az új kínai levegő-levegő rakéták kilövésére is, amelyek között van már néhány fejlett, nagy hatótávolságú, aktív radaros célmegjelölést használó konstrukció is.
A J-10-es jövője továbbra is kétséges. A J-11 több szempontból sokkal alkalmasabb, mint a J-10, és több fejlesztési lehetőséggel is rendelkezik, és úgy tűnik, hogy Kína folytatja a fejlesztését. A J-10C jelenleg ugyanakkor alkalmasabb a levegő-föld harcban, de ez változhat a J-11 jövőbeli fejlesztéseinek köszönhetően.
Ennek ellenére a J-10-et nem szabad lebecsülni. Ahogy Kína az egyre fejlettebb hazai fejlesztésű radarjait kezdi el használni, továbbra is hiteles fenyegetés maradhat, úgy ahogyan az F-16-os is az maradt napjaink harcterén.
A 19fortyfive eredeti cikke a J-10-esről itt olvasható.
