Mi a közös a zsidó vallásban és kereszténységben? Miért fordulnak a modern ideológiák nyíltan a vallásosság ellen és hogyan hódítja meg Európát az ateizmus? Lapunknak budapesti előadása előtt nyilatkozott a Nemzetközi Teológiai Intézet és a Phoenix Intézet Európa Alapítványának vezetője, prof. dr. Christiaan Alting von Geusau. Csókási Annamaja interjúja.
Hogyan tud együttműködni a vallási és a civil törvényhozás, jogalkotás?
Ez éppen korunk jogfilozófiájának egyik legérdekesebb kérdése. Erről legelőször egy idézet jut eszembe XVI. Benedek pápától, a 2011-es német parlamenti látogatásáról. Az ott elmondott híres beszédében egy számomra nagyon érdekes dolgot érint: „Más nagy vallásokkal ellentétben a kereszténység sohasem írt elő az államok, és a társadalmak számára kinyilatkoztatott jogot, kinyilatkoztatáson alapuló jogrendszert. Ehelyett a természetre és az értelemre, mint igaz jogforrásokra utalt – az objektív és szubjektív értelem összhangjára, amely persze előfeltételezi azt, hogy mindkét szféra Isten teremtő értelmében gyökerezik.”
Miért olyan fontos ez? Mert a zsidó tradíciónak is erős eleme a halákha, a Tóra – annak ellenére, hogy a zsidó állam maga engedi a szekularitást. Azonban a keresztény társadalmakban ez az eset sohasem létezett. Mit tett például a katolikus egyház? Folytatta a görög-római egyház és a judeo-keresztény tradíciót.
A keresztény és zsidó tradíció pedig mint tudjuk, elképzelhetetlen egymás nélkül és ez egyben az egyik szépsége a vallástörténetnek.
A katolikus tradíció azonban nem mutat a kinyilatkoztatott jog hagyományára. Azt mondja inkább, hogy forduljunk a természet ok-okozati tényezőihez. Valójában minden, amit a katolikus egyház tanít az nem más, mint kimondani egy más módon azt, amely látható a természetben és indokolásokban. Számomra ez az alap annak a megértéséhez, hogy mi is a jog valódi és helyes koncepciója.
A vallási jog milyen álláspontot képvisel a gendersemlegesség aktuális politikai és társadalmi kérdéséről?
Természeti tény, hogy nőként vagy férfiként vagyunk megteremtve – akkor is, ha modern ideológiák ezzel nem értenek egyet. Az emberiség által alkotott különböző jogi rendszerek pedig a történelem kezdete óta erre alapoztak. A másik természeti tény pedig az, hogy az embereknek közösségi életmódra van szükségük. Nem tudunk egyedül élni, ezért is kezdtünk el falvakba, később városokba tömörülni. Egy másik ajándéka a természetnek, hogy mindannyian okkal születünk és eleve van egy elképzelésünk arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Attól függően, hogyan fejlődünk az életben, néhányaknak mélyebb, néhányaknak pedig sekélyesebb az ismeretanyaga erről. Attól még ott van bennünk és ok-okozat kereséssel juthatunk közel hozzá. Ez szintén a teremtett rend sajátossága és ezért nem látok hatalmas szükséget arra, hogy vallási elveket emeljünk a szekuláris jogi rendszerekbe. Elég az, hogyha a jog gyökerét akarjuk kutatni, akkor természethez és teremtett rendhez fordulunk.
A keresztények és a zsidók is úgy gondolják, hogy az objektív okok mind Isten létéből eredeztethetők. Még azok is meg tudják élni és meg tudják érteni ezt a természet rendjét, akik nem vallásosak.
Valós félelem, hogy a társadalomban egyre jobban összekeverednek a „törvényi szabályok” és az „érzelmi szabályok”. Kétség sem fér azonban az érzelmek erejéhez, valósságához. Nekem viszont nem kell ehhez nem önazonos módon alkalmazkodnom. Tegyük fel, hogy úgy érzem magam, mint Magyarország királya. Ekkor én érvényesíteni akarom az elvárásom: tiszteljenek az emberek és hajoljon meg előttem mindenki.
Mit gondol az ateizmus térnyeréséről az európai kultúrkörnyezetben?
A gnoszticizmusról, illetve az ateizmusról ilyen minőségben a legnagyobb zsidó politikatudományi filozófus, Hannah Arendt írt a Totalitarizmus gyökerei című könyvében. Az ő szavaival élve a világ egyik örök problémája, hogy abban a pillanatban, hogy a társadalom elutasítóan kezd vélekedni Istenről, és a vallási értékekről: az a társadalom kisiklik és atrocitások sorozatába torkollik. Arra a számomra lenyűgöző konklúzióra jutott, amelyre korábban már Plátó is: végül Isten kell, hogy legyen mindennek a mértéke.
Nem aggódom azon, hogy egyre kevesebb ember gyakorolja vallását a klasszikus európai kultúrkörből. Sokkal inkább aggasztó, hogy az ateizmussal egybekapcsolódó materializmus és militáns szekularizmus hatalmas népszerűségnek örvend.
Olyan korban élünk, amelyben az emberiség kimagasló eredményeket ér el a tudomány és technológia területén. Amikor pedig az ember Istent játszik, olyankor történik a holokauszt.
Ezzel rávilágít arra is, hogy a tudomány és technológia fejlődése táptalaj a különböző ideológiák terjedéséhez is?
Igen, láthatjuk, hogy a nagy privát tech cégek jelentősége növekszik és önmagukat ideológiák szócsövévé formálják át. Ezt a folyamatot pedig erős cenzúra és politizáció jellemzi. Van tartalom, amelyet engedélyeznek, illetve nem engedélyeznek a platformjukon, amely azért jelent fenyegetést a demokratikus társadalmakra, mert megmondják, hogy mit lehet gondolni a világról. Az összesen három felmerülő probléma közül az első, hogy az adatot a közösségi média platformok tulajdonképpen a saját államuknak gyűjtik. A második, hogy górcső alá kellene venni, hogy ezek a cégek hogyan használják fel az adatainkat, amiért nekünk erre nem lehet rálátásunk. A harmadik pedig az, hogy
tudományos és technológiai abszolutizmusban élünk. Ha nincsen legfelső határ megszabva, akkor kezdünk el Istent játszani, ahogy már korábban említettem és akkor már nem lehet megkérdőjelezni a tetteket.
Ez az elv pedig elveti az emberi méltóságot. Szükség van tudományra, azonban nem a kétségek nagy és rendszerezett gyűjtőneveként. Amint a tudományt „igazsággyárként” kezdjük el felhasználni, az emberi méltóság sérül, elveszik.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.