Afganisztán gazdag erőforrásokban. A kínai kommunisták készpénzre akarják ezt váltan – írja a The Spectator.
Kína nagyszabású megállapodást akar kötni a tálibokkal: a Peking által bajkeverőnek tekintett muszlim ujgur csoportok felszámolásáért cserébe hatalmas segélyt kapnának a tálibok Afganisztán újjáépítéséhez. Ez mindkét fél számára csábítóan hangzik, de számos kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy bármelyikük is képes-e ezt teljesíteni.
Jó esély van arra, hogy Kína lesz a következő birodalom, amelyet a belesodródik a „birodalmak temetőjébe”.
Abdul Ghani Baradar molla, a tálibok miniszterelnök-helyettese és Vang Li, Kína külügyminisztere a hírek szerint éppen akkor találkozik a katari fővárosban, amikor a tálibok egyre több támadással néznek szembe az ISIS-K, az Iszlám Állam helyi terrorszervezete részéről. Baradar ragaszkodik ahhoz, hogy az afganisztáni biztonsági helyzet „ellenőrzés alatt van”.
Peking örömmel látta Amerika kaotikus visszavonulását Afganisztánból és a tálibok hatalomátvételét, azonban ezt gyorsan felváltotta a rettegés az ország nyugati határát fenyegető instabilitás miatt.
Az Egyesült Államok afganisztáni megaláztatása jól illeszkedett az amerikai hanyatlás kínai narratívájába, és lehetővé tette Peking számára, hogy nyomást gyakoroljon Tajvanra, Washingtont megbízhatatlan szövetségesnek állítva be.
Pedig Peking nagy haszonélvezője volt az USA stabilizáló jelenlétének Afganisztánban – most pedig kénytelen megbékélni kiszámíthatatlan új szomszédjával.
Kína legnagyobb félelme a radikalizmus átterjedése Hszincsiangba, amely egy keskeny határon osztozik Afganisztánnal.
Az ujgurok elnyomását az Egyesült Államok és számos más nyugati hatalom népirtásnak minősítette. Peking azt szeretné, ha a tálibok megszakítanák kapcsolataikat a Kelet-Turkesztáni Felszabadítási Mozgalommal, amelyet Peking a Hszincsiangban (amelyet az ujgurok Kelet-Turkisztánnak neveznek) elkövetett támadásokért okol.
Sok ujgur, köztük néhány militáns, Afganisztánban keresett menedéket. A legtöbb független megfigyelő azonban úgy véli, hogy számukat és befolyásukat Peking eltúlozza, és a terrorizmus igen tág definícióját használja a szigorítások indoklásához. Az ujgurok elnyomása a világ ma élő muszlimjai ellen elkövetett legsúlyosabb támadása.
Kína több mint egymillió embert tart fogva „átnevelő táborokban”, jól dokumentált és bizonyítékokkal alátámasztott, hogy kínzásokat, kényszermunkát és kényszersterilizációt hajt végre a fogvatartottakon – és mindezt a csúcstechnológiás megfigyelési rendszerével segíti elő.
Wang külügyminiszter reméli, hogy a hszincsiangi elnyomás ellenére a zord pragmatizmus fog győzedelmeskedni, és a tálibok Kína karjaiba fognak hullani. Az afgán gazdaság tönkrement. Washington mintegy 9 milliárd dollárnyi központi banki tartalékot fagyasztott be, és kevés más forrás áll rendelkezésre.
Wang állítólag azt mondta Baradarnak Dohában, hogy Afganisztán „történelmi lehetőség előtt áll a megbékélés elérésére és a nemzeti újjáépítés előmozdítására”. Ez nagy elvárás egy iszlamista mozgalomtól, és a tálibok Pekinggel kötött bármilyen kompromisszuma még több tálib harcost sodorhat az ISIS-K karjaiba.
Peking az Övezet és Út kezdeményezés részeként befektetéseket ígér. Az egyik prioritás valószínűleg a világ második legnagyobb rézbányájának fejlesztése lesz, amely Kabultól 19 mérföldre délkeletre található. Kínának szerződése van a bányára, de a projekt biztonsági aggályok miatt megrekedt. Az ország emellett becslések szerint 1 billió dollár értékű ásványkincs felett rendelkezik, köztük a világ legnagyobb lítiumlelőhelyével, amely a zöld jövőnk motorjául szolgáló újratölthető akkumulátorok alapvető összetevője – nem semmi, ha az országot valaha is sikerül stabilizálni.
De ez egy nagy ha. A szomszédos Pakisztán az Övezet és Út pénzeszközeinek legnagyobb kedvezményezettje, amely a becslések szerint 62 milliárdot kapott utakra, vasutakra, kikötőkre és egyéb infrastruktúrára. Kínai diplomaták arról beszélnek, hogy Afganisztán is e projektek kiterjesztése lesz. Bátorítja őket Imran Khan pakisztáni miniszterelnök, aki a kínai nagylelkűség után hallgat Hszincsiangról.
De Pakisztánt magát is sújtja a vallási szélsőségesség és az időleges erőszak. Az év elején kilenc kínai mérnök halt meg, akik egy gátépítési projekten dolgoztak. A buszrobbantás a pakisztáni Kohistan körzetben történt, úgy, hogy Pakisztán még mindig jóval stabilabb, mint Afganisztán.
Kína a dohai tárgyalásokat ugyanazzal a kemény érdekérvényesítő hozzáállással közelíti meg, amely máshol is elősegíti globális terjeszkedését.
Nem okoz gondot számára, hogy visszataszító rezsimekkel összebarátkozzon, amint azt a Szíriának szóló meghívás is bizonyítja, hogy csatlakozzon az Övezet és Út kezdeményezéshez. Ha a pénzzel való ösztönzés nem válik be, akkor felmerül a kérdés, hogy az afganisztáni káosz nem fog-e vezetni a kínai erők bevonásához.
Peking már most is beveti az úgynevezett magán biztonsági vállalkozóit a pakisztáni projektjei védelmére, bár ezek a zsoldosok sokkal szorosabban kapcsolódnak az államhoz, mint a nyugati vállalkozó kollégáik teszik.
Borítókép: Steve Webel/Flickr
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
