Gyakran megkongattuk a vészharangot az Izraelt démonizáló demokraták miatt. De az utóbbi időben még pártunk intézménye és vezetői is bűnrészessé váltak a következményekben – azáltal, hogy nem ítélték el ezeket a támadásokat. A választóknak azt kell követelniük, hogy mindkét párt vezető tisztségviselői hangosan szólaljanak meg.
Az ilyen támadások kézzelfogható veszélybe sodorják a zsidókat, és fenyegetik az Egyesült Államok és Izrael nemzetbiztonságát tekintettel arra, hogy Izrael a legközelebbi szövetségesünk és az egyetlen stabil demokrácia a Közel-Keleten — írja közös jegyzetükben Douglas Shoen és Andrew Stein demokrata megmondóemberek a New York Post hasábjain.
A legdurvább retorika a párt progresszív képviselőitől származik. Mégis úgy tűnik, hogy a demokrata berendezkedés egyre inkább egyetért ezzel. Még Kamala Harris alelnök, az egyik legbefolyásosabb demokrata párti képviselő is megtapsolt egy diákot, aki „etnikai népirtással” vádolta Izraelt, mondván, hogy a fiatal nő „igazságát nem szabad elhallgatni”.
Ez megdöbbentő: Az „etnikai népirtás” állítása nyilvánvalóan hamis, és Izrael elpusztítására törekvő szélsőségesek ezt használják kiáltványként.
Ráadásul egy aljas, kiforgatott antiszemita sztereotípiára játszik rá, miszerint a zsidó állam – és ezen keresztül a zsidó nép – elnyomók. Az, hogy Harris ezt támogatta, több mint aggasztó.
És ezzel aligha áll egyedül. Az Izrael-ellenes érzelmek még az amerikai politikai döntéshozatalba is beszivárogtak, ami még hangosabb üzenetet küld, és valós következményekkel jár Izrael számára.
Néhány héttel Harris megjegyzése előtt a progresszív demokraták sikeresen nyomást gyakoroltak Nancy Pelosi képviselőházi elnökre, hogy utasítsa el az izraeli Vaskupola rakétavédelmi rendszer 1 milliárd dolláros finanszírozását. Egy külön intézkedés végül elfogadta a finanszírozást,
Pelosi azonban egyértelmű üzenetet küldött: a szélsőbaloldali, Izrael-ellenes törvényhozóknak van szavuk a demokrata politika legfelsőbb szintjén.
Pelosi akkor is félrenézett, amikor a progresszívek antiszemita retorikát csöpögtettek. 2019-ben Ilhan Omar demokratai párti képviselő megkérdőjelezte az amerikai zsidók hűségét az Egyesült Államokhoz, azzal vádolva, hogy az Izraelnek nyújtott amerikai támogatás „csak a Benjáminról szól”, és rájátszott arra az antiszemita sztereotípiára, hogy a zsidók pénzügyi cselszövők. Omar ezután egy újabb szidalmazást erőltetett, a zsidókat álnok elnyomóknak állítva be, mondván, hogy a zsidó demokraták „nem partnerek az igazságosságban”.
Pelosi nem szólt semmit, és Omart nem érte semmilyen következmény: megtartotta a helyét a képviselőház külügyi bizottságában, és továbbra is befolyást gyakorol a demokrata napirendre.
Természetesen nem hisszük, hogy Pelosi antiszemita lenne, vagy hogy ellenzi Izrael létjogosultságát.
Mégis, időnként a politikát és a frakciója összetartását helyezi előtérbe Izrael és a zsidó nép melletti kiállással szemben.
A baj az, hogy az ilyen beszédek felett szemet hunyva a szélsőségesség beszivároghat a főáramba, ami súlyos következményekkel jár. Pelosi és más vezető demokraták veszélyeztetik Izrael túlélését és a zsidó közösséget.
És bár a szenátus többségi vezetője, Chuck Schumer (aki maga is zsidó) 2019-ben elítélte Omar megjegyzéseit, az utóbbi időben a progresszív baloldalhoz igazodott, és Pelosihoz hasonlóan tartózkodott attól, hogy elítélje a demokratatársak Izrael elleni egyéb, igazságtalan szidalmait.
A Hamász 2021 májusában Izrael ellen elkövetett támadásai során például a progresszívek a Jeruzsálemnek nyújtott amerikai katonai támogatás megszüntetését követelték; Alexandria Ocasio-Cortez demokrata képviselő még azt a hamis vádat is visszhangozta, hogy Izrael „apartheid állam”. Sem Schumer, sem Pelosi nem ítélte el.
Schumer akkor is hallgatott, amikor a szenátus külügyi bizottságának elnöke, Bob Menendez (ugyancsak demokrata) ugyanabban a nyilatkozatban elítélte Izraelt és a palesztinokat, és ezzel olyan erkölcsi egyenlőséget sugallt közöttük, amely sem nem logikus, sem bizonyítékokkal nem alátámasztott.
Schumer a májusi konfliktus során sem független sajtóközleményben, sem a szokásos szenátusi felszólalásaiban nem adott hangot Izrael támogatásának. Ehelyett csatlakozott 28 másik szenátorhoz, akik idő előtti tűzszünetre szólítottak fel, amely ártott volna Izrael azon erőfeszítéseinek, hogy megakadályozza a Hamász jövőbeli támadásait.
Hogyan veszélyezteti a zsidókat a vezető demokraták hallgatása? Mindjárt itt az első mód:
A májusi konfliktus során a Rágalmazásellenes Liga 305 antiszemita incidenst regisztrált az Egyesült Államokban, ami 115 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest.
Ez nem véletlen. Nem lehet elválasztani az antiszemita erőszak növekedését a kongresszusi képviselők növekvő befolyásától, akik marginalizálják Izraelt, alá akarják ásni Izrael önvédelmi képességét, és megkérdőjelezik a zsidó állam létjogosultságát anélkül, hogy a pártvezetés következményeivel szembesülnének.
A támadások és a zsidók elleni fenyegetések nem fognak lelassulni, hacsak az amerikaiak – párttól és vallástól függetlenül – nem követelik, hogy vezetőik szólaljanak fel. ó
Douglas Schoen, a Schoen Cooperman Research közvélemény-kutató és tanácsadó cég alapítója és partnere. Andrew Stein a New York-i városi tanács volt demokrata párti elnöke és az állami közgyűlés volt tagja.
