Szakadás szélén a világhírű Park East zsinagóga közössége

Múlt havi, Ros Hásáná-kor elmondott prédikációja elején Benjamin Goldschmidt rabbi feltett egy kérdést a híveknek: „Van-e olyan személy az életedben, akiről úgy érzed, hogy mindent megtettél, hogy kibékülj vele, de hiába, semmi sem működik?”

A JTA értesülése szerint a dróse a fiatal Dávid és az idősebb Saul bibliai rivalizálásáról szólt, de Goldschmidt azt követően tartotta meg, hogy évek óta lappangó feszültségek közepette éltek zsinagógája vezető rabbijával, a 91 éves Arthur Schneierrel. A két férfi között vita alakult ki Goldschmidt foglalkoztatásának feltételeivel, a fiatalabb tagokkal való munkájával – és még a zsinagóga által biztosított lakás biztonságával kapcsolatban is.

Öt héttel később ez a feszültség szakítássá fokozódott: október közepén a 34 éves Goldschmidtet kirúgták a Manhattan Upper East Side-on található, nagyhírű Park East zsinagógából, ahol egy évtizednyi munkaviszony után a gyülekezet segédrabbijaként dolgozott. Terhes feleségével egyetértésben kivették gyermekeiket a zsinagógához tartozó iskolából.

Goldschmidt kapcsolata a Park East zsinagógával „végleg megszakadt”

— közölte a Park East igazgatótanácsának elnöke a tagoknak írt levelében.

A hirtelen kirúgás megosztotta a gazdag ortodox közösséget; Schneier és Goldschmidt támogatói párbajozó petíciókat indítottak. A Park East szokatlan vezetési struktúrájára is felhívta a figyelmet, amelyben Schneier, aki az Egyesült Államok legrégebbi szószéki rabbijai közé tartozik, teljes munkaidőben szolgál, miközben fizetést kap az általa vezetett alapítványtól – mindezt úgy, hogy nincs nyilvánvaló utódlási terv.

Schneier és Goldschmidt is elutasította, hogy a Jewish Telegraphic Agency-vel beszéljen. Goldschmidt támogatói szerint tehetséges rabbi, aki népszerű volt a fiatalabb tagok körében, és akivel minden különösebb magyarázat nélkül bántak rosszul. Schneier szövetségesei eközben azt mondják, hogy Goldschmidt alaposan alulértékelte a gyülekezetben betöltött státuszát, és hibázott, amikor „gyakorlatilag puccsot kísérelt meg” Schneier ellen, aki holokauszt-túlélőként híres emberi jogi aktivizmusáról, és aki a világ legbefolyásosabb embereivel ápolt kapcsolatokat.

„Amikor sejtette, hogy nem ő lesz a rabbi, vagy hogy ez nem volt benne a pakliban, hogy nincs meg hozzá a termete, vagy a képzettsége, akkor megtámadta azt az embert, aki egyáltalán lehetőséget adott neki”

— mondta Goldschmidtről Hank Sheinkopf, a veterán politikai stratéga, aki Schneier szóvivőjeként lépett a történetbe.

„Felelőtlen, elfogadhatatlan, gyerekes reakciót adott egy sor tényre”.

Ez a válasz magában foglalja a lehetséges jogi lépéseket: Órákkal Goldschmidt kirúgása után az ügyvédje levelet küldött, amelyben tiltakozott a döntés ellen, és azzal fenyegetőzött, hogy bíróság elé viszi a zsinagógát.

A zsinagóga számára azonban sokkal sürgetőbb kérdés lehet, hogy miként kezeli azt a tényt, hogy a világhírű rabbi, aki az egyik vezető szerint „egy virgonc 91 éves”, úgy tűnik, nem talált utódot.

„Mindenki tudja, hogy Schneier rabbi öregszik, és elkezdett gondolkodni a jövőre vonatkozó terven”

— mondta a JTA-nak egy érintett tag.

De hogy mi lehet ez a terv, az nem világos – azon túl, hogy a közösség 10 éve ott tevékenykedő tanítványa nem fog szerepet játszani.

A Park East zsinagógáról minden magas presztízst sugároz. Bizánci építészetű homlokzata boltívsorral és rózsaablakkal kiegészítve New Yorkban műemléki státuszt szerzett, és helyet kapott a Történelmi Helyek Nemzeti Jegyzékében. Naptárát fontos emberek jelenlétében zajló események tarkítják – például a jövő novemberben egymást követő napokon Bernard-Henri Levy, francia zsidó filozófus és Ausztria főkonzulja. A zsinagógát ismerők szerint az intézményként és gyülekezetként is tekint magára – és nem is legfőbbképpen az előbbire.

Schneier hat évtizedes pályafutásának egyik meghatározó témája volt a fontos emberek ápolása és a fontos helyeken való jelenlét. A Park East az akkori New York-i szovjet misszióval szemben volt, és 1965-ben, három évvel azután, hogy Schneier lett a Park East rabbija, a New York Times-ban egész oldalas hirdetést nyomtatott Robert Kennedy szenátor és más vezető tisztségviselők aláírásával, amelyben bejelentette, hogy a misszió (és a zsinagóga) előtt tüntetni fog a szovjet zsidók érdekében.

Ebből az erőfeszítésből alakult ki a Schneier által vezetett Appeal of Conscience Alapítvány, amely a továbbiakban a szovjet zsidók és más konfliktusövezetek békéjéért szállt síkra. A Szovjetunió összeomlása után, az 1990-es években különösen aktívan részt vett a balkáni béke megteremtésére irányuló erőfeszítésekben. Schneier számos nemzetközi helyszínen tartott előadást, többek között az ENSZ-ben, ahol 1988-ban az Egyesült Államok helyettes képviselőjévé nevezték ki.

Arthur Schneier 1930. március 20-án Bécsben egy rabbicsaládban született. Az 1938 novemberében lezajlott „kristályéjszaka” után Budapestre menekültek, az itteni gettóban élte át a vészkorszakot. Nagyszüleit, családtagjait Auschwitzba hurcolták, ott vesztették életüket.

Arthur Schneier 1947-ben New Yorkba ment, a Jesiva Egyetemen tanult és 1962-ben a Park East zsinagóga rabbija lett. 1965-ben megalapította és azóta vezeti a Lelkiismeret Hangja (Appeal for conscience) szövetséget, amely a vallásszabadság, az emberi jogok, a felekezetek közötti tolerancia előmozdítása és támogatása érdekében tevékenykedik. Arthur Schneier ezért a tevékenységéért 2010. március 15-i nemzeti ünnep alkalmából megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést.

A tavalyi adóügyi dokumentumok szerint Schneier 200 000 dollárt kapott az alapítványtól, amelyet a lánya vezet, aki hasonló fizetést kapott. A dokumentum egy másik oszlopában 400 ezer dollár szerepel „a saját és kapcsolódó szervezetektől származó egyéb kompenzációként”.

Schneier aktivizmusa emelte zsinagógája tekintélyét, amely 2008-ban az Egyesült Államok történetében elsőként látott vendégül pápát, XVI Benedeket. A következő évben Bartholomaiosz, keleti ortodox pátriárkát látta vendégül.

Eközben Schneier egy zsidó nappali iskolát is alapított, amely a zsinagógával közös helyiségben működik – és amely róla kapta a nevét.

Schneier születésnapjának virtuális megünneplése tavaly, néhány hónappal a világjárvány kitörése után a prominens személyiségek hosszú listáját vonzotta, köztük mindkét élő pápát, a pátriárkát, az ENSZ főtitkárát, Donald Trump elnököt, Joe Biden leendő elnököt, Izrael elnökét, Izrael miniszterelnökét, Angela Merkel, német kancellárt és még sok mást. A partiról készült videóhoz csatolt grafikon szerint a Park East a jelek szerint több mint 1 millió dollárt gyűjtött össze az eseményen, amely egyben a zsinagóga 130. évfordulójának ünnepsége is volt.

Amikor Goldschmidt egy évtizeddel ezelőtt rabbinikus gyakornokként került a Park Eastbe, miután Izraelben és a New Jersey állambeli Lakewoodban jó hírű haredi ortodox jesivákban tanult, saját kapcsolatokkal érkezett. Pinchas Goldschmidt rabbi fia, aki közel három évtizeden át volt Moszkva főrabbija. Az idősebb Goldschmidt, aki Svájcban született, az Európai Rabbik Konferenciájának elnöke is szintén jó kapcsolatokat ápolt befolyásos emberekkel. Köztudott, hogy közel áll Merkelhez, és ennek ellenére többnyire meg tudta őrizni pozícióját Vlagyimir Putyin Oroszországában.

Benjamin Goldschmidt 2012-re a Park East segédrabbija lett, és munkáját két, egymást átfedő választói körre – a fiatal családokra és az oroszul beszélő zsidókra – összpontosította. Kirúgásáig ő vezette a vasárnapi „Skolát”, egy orosz-zsidó gyerekeknek szóló oktatási programot. Egy rövid ideig, 2021 áprilisa és májusa között a NextGen Minjánt is vezette, egy fiatal szakembereknek szóló imaszolgálatot, amely a nyár folyamán bezárt, majd nemrégiben Goldschmidt nélkül nyitotta meg újra kapuit.

Emellett nyilvános profilját is építette, esszéket publikált a Washington Postban és izraeli kiadványokban. Mielőtt a Park Eastbe érkezett, a Ponevezh Yeshivában, az izraeli Bnei Brakban lévő prominens haredi jesivában tanult, és a Kikar HaShabbat, egy haredi izraeli híroldal munkatársa volt. 2014-ben feleségül vette Avital Chizhik-Goldschmidt újságírót, akinek esküvőjéről a The New York Times „Vows” rovata is beszámolt.

Az esküvőt követő években azonban megromlott a kapcsolat a vezető és a segédrabbi között. Goldschmidt soha nem kapott szerződést a Park Eastnél, és soha nem garantálták neki a fizetett szabadságot vagy a végkielégítést. Az ügyek 2020 elején csúcsosodtak ki a bérelt lakás körül, amelyet a Park East hagyományosan a segédrabbinak biztosít.

Abban az évben a Goldschmidték számára biztosított lakás már romos állapotban volt, és a zsinagógától kértek segítséget egy új lakás keresésében, amit nem kaptak meg. (Sheinkopf azt válaszolta, hogy a bérlakásokban a bérlők felelősek a karbantartási problémák kezeléséért. „Vegyék fel a telefont, hívják a házmestert” – mondta. „Egy bérleményért nem a zsinagóga felelős, hanem ő”).

Végül elköltöztek, szállodai szobák között ingázva, ismerősöknél és családtagoknál lakva, amíg a barátok össze nem adták a pénzt, hogy béreljenek nekik egy új lakást a környéken. Ez a döntés végül Goldschmidt és családja számára áldássá vált, mivel a felmondása után is az otthonukban maradhatnak.

90 éves lett a főrabbi, aki segített hazahozni a koronát

A New York-i ENSZ-ben ünnepelték Arthur Schneiert, akit születésnapja alkalmából többek között Orbán Viktor, António Guterres, Donald Trump, Ferenc pápa, Angela Merkel, Henry Kissinger, Reuven Rivlin és VI.

Schneier 90. születésnapi előadása 2020 júniusában tükrözte a rabbik közötti feszült kapcsolatokat. A Schneier tiszteletére készített 92 perces videóban a világ számos prominens rabbija – köztük Goldschmidt apja – méltatta a születésnapját, de magát Goldschmidtet nem kérték fel, hogy tartson beszédet. A világjárvány idején tett erőfeszítéseiért – többek között azért, hogy a COVID csúcsidőszakában egyedül vezényelt temetéseket – egy üzenetben mondtak neki köszönetet, amely jóval több mint egy óra elteltével hat másodpercig jelent meg a képernyőn.

Schneierhez közel álló emberek szerint Goldschmidt soha nem volt versenyben, hogy Schneier után ő vezesse a zsinagógát. Azt mondják, Goldschmidt nem rendelkezik a zsinagóga vezetéséhez szükséges vezetői és adománygyűjtői képességekkel. A JTA-nak néhányan kérés nélkül megjegyezték, hogy Goldschmidtnek nincs alapdiplomája, ami szerintük kizáró ok.

Állításuk szerint egy évtizeden át maradt a zsinagógánál a tehetetlenség, a jóakarat és a világjárvány idején az utódkeresés ijesztő volta miatt.

„Nincs tapasztalata egy nagy intézmény vezetésében, nincs tapasztalata a szükséges pénzeszközök összegyűjtésében, amire szükség van, nincs megfelelő végzettsége, még BA diplomája sincs”

— mondta Sheinkopf.

Schneier támogatói, köztük Sheinkopf is, kitartanak amellett, hogy a rabbi fia, Marc Schneier rabbi „egyáltalán nem” jöhet szóba a posztra. A fiatalabb Schneier rabbi szintén a tehetős zsidókat szolgálja ki – ő alapította a Hampton zsinagógát -, és rabbinátusát nemzetközi aktivizmusra is felhasználta. A bahreini király tanácsadója, és a zsidók és muszlimok közötti kapcsolatok előmozdításán dolgozik. A New York Post Page Six című lap is felfigyelt rá a házasságkötések és válások sorozata miatt, amelyek során néhány esetben a gyülekezet tagjai kötöttek házasságot.

Marc Schneier nemrégiben megjelent a Park Eastben az istentiszteleteken, de támogatói szerint csak azért, hogy apja mellé álljon.

„Marc Schneier nem akar a Park East zsinagóga rabbija lenni”

— mondta Sheinkopf.

„Elég sikeres és boldog Westhamptonban, egy olyan gyülekezetben, amely folyamatosan növekszik. Az erről szóló pletykák teljesen tévesek”.

Valójában Schneier előrehaladott kora ellenére úgy tűnik, hogy Goldschmidt kirúgásáig egyáltalán nem volt utódlási terv. Ez lehetett az egyik kiváltó oka annak a nagyrészt e-mailen keresztül zajló eseményláncnak, amely a kirúgáshoz vezetett.

Október 8-án négy férfi, élükön Brad Colmannal és Brian Kaufmannal e-mailt küldött a zsinagóga teljes tagságának, amelyben a Park Eastnél irányváltásra szólítottak fel. Az e-mail egy bekezdéssel kezdődött, amely Schneier-t és pályafutását dicsérte, valamint „történetét, túlélését, elkötelezettségét és azt a szellemiséget, amelyet a mindennapi zsidó életbe visz”.

Ami ezután következett, az kevésbé volt dicsérő. A levélírók azt írták, hogy

aggódnak a zsinagóga jövője miatt, és hogy „míg a sábáti istentiszteleteken régebben több száz hívő vett részt, most — hacsak nincs valami különleges esemény –, sokkal kisebb számban, kevés fiatallal és családdal vannak jelen”.

Az e-mailben bejelentették egy bizottság megalakulását „a zsinagóga újjáélesztésére és a fenntartható jövő megteremtésére”. A bizottság azt javasolta, hogy Schneierrel, Goldschmidttel és a kuratóriummal együtt dolgozzanak.

Schneier szövetségesei azt állítják, hogy sem Schneier, sem a kuratórium nem tudott erről a bizottságról. Két nappal az email kiküldése után a tagok panaszkodni kezdtek. Egy személy e-mailt küldött a leendő bizottsági társelnököknek, azzal vádolva őket, hogy „eltulajdonították a bizalmas információimat”. Hozzátette: „Fenntartom törvényes jogaimat az információim bizalmas kezelésének védelmére, és felelősségre vonom Önöket minden olyan kárért, amely az információk ellopásából ered”.

Colman és Kaufman nem válaszoltak a megkeresésre. Négy nappal az e-mail elküldése után azonban megkezdték a kármentést. Egy Schneiernek és a vezetőségnek küldött e-mailben így írtak:

„azt szeretnénk, ha Schneier rabbi egy életre a Park East zsinagóga vezető rabbija lenne. Schneier rabbi hat évtizede szolgálja ezt a közösséget, és nem kívánunk és nem áll szándékunkban változtatásokat eszközölni a zsinagóga rabbinikus vezetésében”.

Az „élethossziglan” kifejezést aláhúzták.

De hozzátették, anélkül, hogy részleteket közöltek volna, hogy „évek óta hallottak a zsinagóga pénzügyi kihívásairól”, és idéztek egy e-mailt, amelyet kaptak, és amely szerint a közösség „veszélyben van„. Az e-mailben, amelyet a zömmel idősebb férfiakból, Schneier szövetségeseiből álló, a gyülekezet által meg nem választott testületnek küldtek, azt írták, hogy „minden tagot (fiatalt és időst) meg akarnak hallgatni„.

Schneier és szövetségesei számára ezek az e-mailek a szemtelen engedetlenség aktusát jelentették – a testület pedig Goldschmidtet hibáztatta. A zsinagóga tagságának október 22-én, pénteken küldött e-mailben Herman Hochberg, a tanács elnöke leírta a Schneier-tábor álláspontját az eseményekről.

Hochberg szerint október 10-én Schneier és ő találkozott Goldschmidttel, aki a tagok e-mail listáját kiszivárogtatta. Hochberg szerint

Goldschmidt „nem volt hajlandó bocsánatot kérni a gazemberségéért. Sőt, tovább szította Schneier rabbi és az én aggodalmaimat azzal, hogy kijelentette, hogy továbbra is használni és terjeszteni fogja a listát saját belátása szerint”. Hochberg azt is írta, hogy az október 8-i e-mailt író személyek „nem kurátorok, és nem is vesznek részt aktívan a zsinagógában vagy az Arthur Schneier rabbi Park East Day Schoolban”.

Öt nappal később a Park East tanácsa videokonferencián keresztül ülésezett, és Schneier javaslatára egyhangúlag megszavazta Goldschmidt kirúgását. Néhány nappal ezután Schneier levelet küldött a gyülekezet tagjainak, amelyben megvédte a múltját, és támadta a Goldschmidt támogatóitól érkező e-maileket.

„Meglepő módon a levelek aláírói közül senki sem keresett meg engem vagy a kurátorok egyikét sem az általuk elképzelt kezdeményezésekkel kapcsolatban”

— írta az október 8-i e-maillel kapcsolatban.

„Gyanítom, hogy ez azért van, mert nincsenek valódi ötleteik azon túl, amit mi magunk már megtettünk, és hogy más indítékok is vannak a háttérben, amelyeket nem fogok ebben a levélben önöknek, szeretett gyülekezetemnek megírni.”.

De Goldschmidt talán visszavág. Aznap, amikor Goldschmidtet kirúgták, Daniel Kurtz, egy Goldschmidt mellett dolgozó ügyvéd levelet küldött a Park East-i vezetőség egyik tagjának, amelyben azzal érvelt, hogy az állami törvények szerint csak maguk a zsinagóga tagjai jogosultak Goldschmidt kirúgására. Kurtz azt írta, hogy ha Goldschmidtet megakadályozzák abban, hogy visszatérjen a munkájába, a zsinagógát „gyors jogi lépésekkel és egy jogtalan elbocsátási perrel fogják fogadni”. Kurtz nem kívánt nyilatkozni, amikor a JTA elérte.

De még ha Goldschmidt tényleg ki is szivárogtatta az e-mail címek listáját, nem biztos, hogy megszegte a törvényt. A zsinagógák gyakran osztják meg a tagokkal az elérhetőségi adatokat, és New York állam nonprofit társasági törvénye kimondja, hogy egy szervezet bármely tagjának „joga van megvizsgálni [a] tagok listáját vagy nyilvántartását, és kivonatokat készíteni belőle”.

Támogatói pedig azóta mozgósítottak, hogy megvédjék. Napokkal a kirúgása után egy petíció került fel az internetre, amelyben az aláírók „megdöbbenéssel és elkeseredéssel” értesültek a kirúgásáról. Október 26-án már több mint 400 aláírás gyűlt össze. A konkurens petíciót, amelynek címe „Álljunk Schneier rabbi mellé”, 44-en írták alá.

„Ha kisgyerekekkel most költöznék az Upper East Side-ra, elvárnám, hogy egy olyan intézményben, mint a Park East, egy olyan személy legyen a segédrabbi, mint Goldschmidt”

— mondta a JTA-nak a Park East egyik elkötelezett, 40-es éveiben járó tagja.

„Amit ő tett, a kapcsolatteremtése, az egyéni támogatása, a tagok ismerete, a tisztelettudása és az őszintesége – soha nem panaszkodott semmire.”

Schneier támogatói más képet festenek: Egy olyan rabbiról beszélnek, akinek kisebb a vonzereje a fiatal családok körében, aki alkalmatlan volt az állásra, és ennek ellenére érdemtelenül kaparintotta meg azt. A JTA-nak nyilatkozó Schneier-hívek között gyakori refrén, hogy Goldschmidt támogatói nem igazán voltak érintettek a gyülekezetben, bár a gyülekezet nemrégiben kiadott hírlevelében pont egyiküknek gratulálnak egy boldog alkalomhoz, és megemlítik a család hovatartozását.

„Ami itt történt, az egy szerencsétlen eset, amikor egy ifjabb rabbi gyakorlatilag puccsal próbálta megszerezni a Schneier rabb áhított pozícióját”

— mondta egy, a helyzetet ismerő gyülekezeti tag.

„Goldschmidt rabbi boldog volt, hogy volt egy kis hűséges gyülekezeti csoportja, csevegett, csacsogott velük, de amikor arra került a sor, hogy Schneier rabbi mellé menjen ki és végezze a feladatokat, akkor csupán egy szerény kis ibolya volt.”

A zsinagóga vezetőségének tagja szerint Goldschmidt valójában nagyobb feladatkört vállalt a járvány idején, többet dolgozott, míg Schneier, aki koránál fogva korlátozva volt tevékenységében. Goldschmidt felesége pedig az elmúlt másfél évben többször is írt a megnövekedett felelősségéről. 2020 májusában, miután a COVID hetekig tombolt New York Cityben, azt írta, hogy a férfi egy sor temetést celebrált, ellenőrizte a gyülekezeti tagokat és Zoom-órákat tartott.

A zsinagóga vezetőségének tagja azonban még mindig nyersen fogalmazott, amikor leírta Goldschmidt reakcióját a kirúgásra.

„Ami itt történt – nem azt mondom, hogy olyan, mint Trump, nem vagyok az -, de van itt egy kis Trump, aki nem tudja elfogadni, hogy kirúgták, mert olyan gyorsan történt”

— mondta.

„Szerintem az a helyzet, hogy elvárná, hogy kimondják: nem kellett volna kirúgni, vagy hiba volt kirúgni, mert nem tudja elfogadni”.

Függetlenül attól, hogy mi történt, úgy tűnik, Goldschmidtnek megmaradt a támogatói bázisa. A Goldschmidt-párti petíció egyik aláírója így nyilatkozott:

„Goldschmidték pontosan olyanok, mint amilyenre a Park East zsinagógának szüksége van. Egyszerűen elkeserítő és megdöbbentő [látni], hogy így bánnak velük”.

Goldschmidt apja, Pinchas Goldschmidt rabbi nem kommentálta az ügyet. De a múlt héten megosztotta valaki más tweetjét arról, hogy a fiát kirúgták, aki azt írta:

„Szégyelljék magukat azok a gyávák, akik ilyen szemtelenül feláldozzák zsidó közösségeinket a saját törékeny egójuk számára emelt oltáron”.