Eric Zemmour, jobboldali író félrelökte Le Penéket, és komoly kihívást jelenthet Macron elnök számára a jövő évi elnökválasztáson – írja Douglas Murray.
A francia politika alapigazsága, hogy az állampolgárok állandóan a forradalomra szavaznak, majd felháborodnak, ha az új vezető bármit is változtatni akar. Olyan jelölteket választanak meg, akik olyan nagy ígéreteket tesznek, amelyeket nem-francia politikusok nem is mernének. S aztán, ha egy politikus egy ici-picit változtatni próbál a nyugdíjkorhatáron akkor tömegével vonulnak fel az utcán, hogy kisöpörjék választott forradalmárjukat az elnöki palotából – kezdi Douglas Murray a Telegraph hasábjain.
Macronnal is hasonló történt – állítja a szerző. Mikor 2016-17-ben felemelkedett mintapéldája volt a kívülálló-bennfentes jelöltnek. Bár meg volt a megfelelő iskolázottsága, nem volt mögötte párt, sem támogató jelöltek.
Négy évvel később megállapíthatjuk – írja Murray, hogy Macron egy megbízható, de érdektelen elnök. Azok a gazdasági és társadalmi problémák, amik jelen voltak megválasztása előtt, most is jelen vannak Franciaországban. S most hogy 2022-ben újra lesz lehetősége választani a franciáknak, megint új forradalmárt keresnek, és arra készülnek hogy kilódítsák az előzőt.
Már négy évtizede ismétlődik ez a történet. Ez a Le Pen család csúnya krónikája is.
Az 1980-as években Mitterand elnöknek arra volt szüksége a pozíciója megtartásához, hogy elszakadjon a jobboldaltól, ezért engedte Jean-Marie Le Pent szerepelni, hogy úgy tűnjön valódi esélye van az elnökségre. Berakta a vitákba, amely nagyon megnövelte Le Pen támogatottságát.
Ez egy művészi, de visszataszító művelet volt – írja Murray. A franciák egy részének tetszett Le Pen vichy-szerű beszéde, de sok jobboldali visszataszítónak találta azokat a dolgokat, amiket hirdetett. A francia jobboldal tragédiája, hogy azóta is Le Pen és családja minden egyes választáson szerepet kap – állítja a szerző.
Minden választáson ugyanarról szól a fáma: a többi jelölt figyelembe próbálja venni a Le Pen jelölt nézeteit és figyelmet szentelnek bizonyos aggodalmainak. Aztán figyelmeztetik az ország lakóit, hogy ne menjenek a közelébe a Le Pen dinasztiának.
S ez mindig működik. A külföldi média izgatottan várja a váratlan győzelmet. De olyan nagy a folt a Le Penek nevén, hogy soha nem fognak elegen rájuk szavazni, hogy nyerni tudjanak.
Most azonban lehet lazul a Le Pen familía szorítása a jobboldalon. Megjelent ugyanis egy alternatíva. Eric Zemmour, szerző és kommentátor még be se jelentette indulását, de már most azt mutatják a felmérések, hogy indulásával kinyírná Marie Le Pen jelölését.
Le Pen támogatottsága néhány hónap alatt 10%-ot zuhant. Ha Zemmour indul valószínűleg ő maradna állva az utolsó fordulóban, ahol már csak Macronnal kellene megmérkőznie. Persze csak ha Macron bejut a második fordulóba.
Zemmourt nem ismerik külföldön, sok nézete radikálisnak minősül a nyugati politikában. De Franciaországban ő egy igazi fenomén. Francia-algíri szülők zsidó fia, aki egy elfogadott és ünnepelt író volt, és elsősorban a francia politikával foglalkozott. Aztán az elmúlt évtizedben váratlanul pária lett.
Egy sor könyvben támadta meg a francia intellektuális konszenzust. Olyan témákról írt, amik az embereket foglalkoztatták. A francia közéletben nem szégyenlősek, ha a bevándorlással vagy az iszlamizmussal kell foglalkozni. De Zemmour olyan dolgokat mondott ki, amiket a közéletben korábban sokan nem mertek. A bevándorlás beszüntetésére szólított fel, a francia demográfiai változásokról lamentált, és konkrét lépéseket is szorgalmazott.
Könyveiből több százezer példányt adott el. De a társai kivetették maguk közül. Műsorvezetői állását nemrég elvesztette, olyan indokkal amit nyilvánvalóan csak neki találtak ki és csak is rá alkalmaztak. Állandóan bíróság elé citálják ilyen-olyan „gyűlöletbeszéd” vádjával. Más újságírók kiszámítható neveket aggatnak rá. S mégis minden egyes sértés csak erősíti Zemmourt.
Ma Zemmour celeb lett Franciaországban, bulvárcímlapokon szerepel fiatal titkárnőjével.
De a kérdés: meg tudja-e csinálni Zemmour? A felmérések alapján lehet rá esélye. Macron visszaesett, s ugyan valószínű, hogy bejut a második fordulóba, de egyáltalán nem biztos. A jobboldaliak hátul kullognak és az a hátrányuk, hogy amit mondanak, azt Zemmour már évekkel ezelőtt mondta.
Michel Barnier például az EU Brexit tárgyalója jobbról akar nyerni. Ő öt évre bevándorlási moratóriumot hirdetne. De miért akarna bárki egy ilyen felvizezett jobboldalira szavazni? Eddig erre az volt a válasz, hogy azért mert nincs más, vagy ez vagy a Le Pen család.
Most van egy jelölt, aki hasonlókat mond mint Marie Le Pen, de valódi tudással rendelkezik és szebben beszél. Talán végre lesz a francia jobboldalnak egy vállalható jelöltje.
Sikerülni fog-e? Ki tudja. A kommentárok előre szaladnak. Azzal, hogy vár a bejelentéssel Zemmour ügyesen játszik a médiával – állítja Murray. Ha indul komoly pártszerkezetet kell felépítenie támaszul.
Ha Zemmour eljut a végjátékig az politikai fölindulást eredményezne. Nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában. Az EU az elmúlt éveket egy technokrata elit segítségével élte túl, ami néha lejegyezte a lakosság mély aggodalmait, de esze ágában nem volt valóban foglalkozni velük.
Zemmour nem ezt a tradíciót követi. Utálja az Uniót, hisz egy szuverén Franciaországban és gyűlöli a fennálló rendet. A franciák legközelebb valóban a változásra szavazhatnak. Hogy élnek-e vele vagy nem az más lapra tartozik – zárja Douglas Murray.
