Dekódolják a német antiszemitizmust

Háttérhatalom, nemzetek felettiség, spekulánsok, Rotschildok – ismerjük a toposzokat. Németországban most egy új civil kezdeményezés tárja fel a sokak által tudatlanul használt antiszemita nyelvi kódokat — olvasható a Tett és Védelem Alapítvány honlapján.

Közösségi médiában, talkshowkban, tüntetéseken hol tudatosan, hol akaratlanul is antiszemita kódokat, metaforákat használnak sokan, ezt annak idején a gazdasági válság, de most, a koronajárvány idején is megtapasztalhattuk. Ez a fajta kommunikáció azért működik, írják az Amadeu Antonio alapítvány és az Anne Frank Központ új projektjének kezdeményezői, mert e kódok évszázadok alatt gyökeret vertek, és mélyen beágyazódtak a társadalom tudatalattijába.

Ilyen például, amikor a Covid idején azt állítják, hogy valaki azért hozta létre a vírust, hogy kárt tegyen az emberiségben, vagy hogy egy démoni erő mozgatja a szálakat a háttérből, és ő irányítja a világ eseményeit. Ez még nem közvetlen utalás a zsidókra, mégis antiszemita világnézet – írja a deconstruct:antisemitism! projekt ismertetője. Szakértőik megvizsgálták a legelterjedtebb antiszemita sztereotípiákat, előítéletes képeket, metafórákat, nem mindenki által ismert rövidítéseket (pl. ZOG vagy NWO), és letölthető brosúra (PDF) formájában közzétették elemzésüket.

Néhány példa: a „nagy lakosságcsere” mítosza azt állítja, hogy létezik egy globális gazdasági elit egy titkos tervvel: a cél a fehér keresztény lakosság lecserélése (és így: megszüntetése) nem fehér, vagy muszlim emberek tömeges bevándorlása által.

A globális elit meggyőződésük szerint zsidó, nem véletlenül emlegetik annyit a zsidó származású amerikai milliárdost, Soros Györgyöt. Ez a mítosz a „zsidó világösszeesküvés” régi antiszemita gondolatához kapcsolódik, és a francia Renaud Camus „Le Grand Remplacement” című tíz évvel ezelőtt megjelent könyve tette népszerűvé. A mítosz széles körben elterjedt az új és a szélsőjobboldalon, hivatkoztak rá radikális jobboldali terroristák is. A christchurchi robbantó még „A nagy csere” címet is adta röpiratának.

Hasonló a struktúrája az Új Világrend (NWO) vagy az „Egy Világ” mítoszának – írja a deconstruct:antisemitism! ismertetője. A Covid idején a „Nagy Újraindítás” mítosza is megjelent, eszerint a globális elit célja egy nemzetek feletti világkormány létrehozása, hogy megszüntesse az emberek szabadságjogait. Mindezeket a mítoszokat egy titkos „bábjátékos” gondolata köti össze: régi toposz, hogy „a zsidó” titokban, a háttérből mozgatja a szálakat, és így irányítja a világ eseményeit.

Problémás ilyen szempontból a baloldali kapitalizmuskritika egy része is. Sokan egy gyanús „pénzügyi elitről” beszélnek, amely a kezében tartja a szálakat. Ennek a háttere az, hogy bár a pénz és a vállalatok egyaránt részei a kapitalizmusnak, sokan mesterségesen szétválasztják a pénzügyi és az ipari tőkét. Ez azért problematikus, mert leegyszerűsíti a rendszert, és túl gyakran a zsidókhoz köti a kapitalizmus „rossz”, részét, azaz a pénzügyi szférát, azt gondolván, hogy a világ gazdasági és politikai sorsát „a zsidók” irányítják, ahogy általában a pénzügyeket. A becsületes, kreatív jövedelemszerző munkával szembeállítják a banki és tőzsdei ügyleteket, ezek szerintük zsidó konnotációval bírnak, és tisztességtelennek, kapzsinak írják le őket. Már a nácizmus alatt is ezt a nyelvet használták, hogy a kapitalizmust zsidó találmányként magyarázzák.

Az „antiszemitizmus elleni akcióhetek” idejére összeállított brosúra célja, hogy a tanároknak, oktatási szakértőknek és aktivistáknak álljon rendelkezésére egy eszköz, amellyel felismerhetik az antiszemitizmust, legyen az bármilyen rejtett is.

„Ahhoz, hogy harcolni tudjunk az antiszemitizmus ellen, előbb fel kell ismernünk. Ezért írtuk ezt a kézikönyvet, amely fényt visz a kódok, metaforák és szinonimák sötétjébe”

— fogalmazott a projekt egyik kezdeményezője, Nikolas Lelle.

A Merkel-éra vége, nyugtalanok a jövő miatt a németországi zsidók

Charlotte Knobloch, a Müncheni Zsidó Tanács vezetője és a Németországi Zsidók Központi Tanácsának korábbi elnöke úgy véli, hogy nem az számít, hogy ki nyeri a választást, hanem az, hogy hogyan alakul a koalíció.