„Legfontosabb feladatunk a zsidó identitás és a diaszpórában élők Izraelhez kötődésének erősítése”

Roman Polonsky számos helyen élt és dolgozott a világon Ukrajnától Oroszországon át Németországban, legfontosabb feladatának azonban mindig Izrael államnak, a zsidó identitásnak és a zsidó kultúrának erősítését tartotta. Színpadi rendező, zongoraművész, héber nyelvtanár, Natan Sharansky közeli barátja és munkatársa immár Budapesten vezeti a Szochnut (Zsidó Ügynökség) kelet-közép-európai régiójának irodáját. Megyeri A. Jonatán interjúja.


Isten hozta Magyarországon! Nemrég érkezett Izraelből, de eredetileg Ukrajnából származik, igaz?

Így van. Ukrajnában születtem, és 1990-ben alijáztam az egész családommal, a két fiammal, a feleségemmel, a szüleimmel, a sógorommal és az anyósommal.

Cionista volt?

Héber nyelvet tanítottam a volt Szovjetunióban. Részt vettem néhány zsidósággal kapcsolatos tevékenységben, amiért a KGB ki is hallgatott. A 70-es években barátaimmal és kollégáimmal megpróbáltam megszervezni egy purimspielt, egy purimi ünnepséget., amiért kihallgattak és cionista tevékenységgel vádoltak meg, és majdnem kiutasítottak az országból.

De barátjával és későbbi kollégájával, Natan Sharanskyval (eredeti nevén Anatolij Sharansky, ismert aktivista, aki éveket ült szovjet börtönben, miután sikerült alijáznia politikai pályára lépett, több kormányban volt miniszter és szolgált a Szochnut vezetőjeként t is – a szerk.) ellentétben önt nem börtönözték be. 

Nem, nem voltam börtönben. De amikor elmentem a tudományos szocializmus vizsgámra, a vizsgáztatóm azt mondta: „Te, Polonsky, te tudod az anyagot, de nem hiszel benne!” Ez jellemző volt a Szovjetunióra. Nem volt elég tudni, hinni is kellett benne. Én nem hittem. 

Tehát 1990-ben megnyíltak a határok, a zsidókat kiengedték. Magyarország kulcsszerepet játszott a zsidók kijutásában a volt Szovjetunióból.

Valóban, bár jómagam Románián keresztül mentem.  

Egyenes út vezetett a politika világába?

A Szovjetunióból érkeztem, szakmámat tekintve zongorista voltam és színpadi rendező. Volt egy vicc akkoriban, hogy ha egy új bevándorló leszállt a repülőgépről, és nem volt nála hegedű, akkor biztos zongorista volt! De szerencsés voltam, mert még 1989 júniusában elkezdtem héberül tanulni. És volt bennem annyi chucpe (pimaszság — a szerk.), hogy mindössze két hónap nyelvtanulás után elkezdtem tanítani a hébert. Én voltam az egyetlen tanár a városban, így rengeteg diákom volt, hiszen az alijá kezdetét éltük. És alig egy év után végül a Tel Aviv-i Egyetemen tanítottam hébert új oléknak (bevándorlóknak — a szerk.) a világ minden tájáról érkező embereknek. 

Muszáj elmondanom, hogy a héber nyelvtanítás volt az, amit a legjobban szerettem csinálni egész életemben. Már azzal is a mennyben voltam, hogy Izraelbe jöttem, és tudtam héberül beszélni!

Hogy és mikor került a politikába? Hiszen Sharanskyval és Juli Edelsteinnel egy pártot alapított?

Gyermekkoromban arról álmodtam, hogy író leszek. Sokaknak Izrael adta meg a lehetőséget, hogy megvalósítsák álmaikat. Zongoristaként nem találtam meg a helyemet, mert már sok zongorista élt akkor Izraelben, színházat meg csak magamnak és a családomnak csinálhattam volna; héber nyelvtanárnak lenni pedig érdekes volt, de nem erről álmodtam egész életemben. Így hát újságíróként kezdtem a karrieremet, egy izraeli-orosz újságnál, majd a rádióban. Nagy siker volt. Aztán 1995-ben a Sharansky meghívott, hogy legyek a személyi sajtótanácsadója az új pártban. És azóta nagyon, nagyon szorosan együtt dolgozom vele, mint sajtótanácsadója és kabinetfőnöke a különböző hivatalaiban, mint miniszter, és mint vezető tanácsadó és kabinetfőnöke voltam a Szochnutban is, a Zsidó Ügynökségben. 

Aztán 2018-ban én lettem annak az egységnek a vezetője, amely az orosz zsidókkal való munkáért felelős a világ minden táján. A világ zsidóságának legalább 20%-a orosz származású. Ez lenyűgöző egyben felelősségteljes feladat.

Azután 2018-ban úgy éreztem, hogy elértem a csúcsra, és tovább kell lépnem; úgy éreztem, hogy ebben a pozícióban már nem találom meg azt az új  kihívást amit szeretek, Úgy döntöttem, hogy teljesen megváltoztatom a környezetemet, és Berlinbe mentem,  a Szochnut zsidósággal kapcsolatos programjaiért felelős vezetőként,  Németország, Kelet-Európa és a volt Szovjetunió területe tartozott hozzám.  Tehát már nem csak az oroszul beszélő zsidókkal kerültem kapcsolatba. 

Az időzítésem nem volt túl jó. 2020 szeptembere volt, koronavírus stb., és nem tudtam, mit tegyek. Zoom megbeszélések, egyik a másik után. Nagyon sok időm volt, ezért elkezdtem Magyarországról tanulni. Meglepett a magyar zsidók kvalitása és intelligenciája, és a budapesti Szochnut története. Ez egy bonyolult történet. Aztán felfedeztem ezt a nagyszerű épületet és csapatot.

Rájöttem, hogy ez lehet a következő nagy dobásom, ha fogalmazhatok így. Úgy döntöttem, hogy ide jövök. 

Theodore Herzl szülővárosa…

Igen, és a munka folytatása itt, minden korlátozás mellett, beleértve a költségvetési korlátokat stb., nem volt könnyű. De nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. Szeretem Budapestet, szeretett Szentpéterváramra emlékeztet, ahol tanultam. Az építészet, a nemesség, amit ebben a városban érzek. Ebben az értelemben sokkal lenyűgözőbb, mint Berlin.

Magyarországon, mint Európa negyedik legnagyobb zsidó közösségében az alijának nem volt túl nagy szerepe. A volt Szovjetunióhoz vagy akár Franciaországhoz képest a magyar alijázók aránya jóval alacsonyabb. A magyarok nem tömegesen alijáztak, és akik mégis megtették, azok közül sokan visszatértek. Ön szerint mi az oka ennek a jelenségnek? Tud-e valamit tenni ez ellen Izrael állam?

Natan Sharansky hűséges tanítványa vagyok. Ő nemrég írt egy könyvet, az Identitás védelme címmel. Az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem ebben a munkában és lefordíthattam oroszra. Ebben a modern világban miért választják a fiatal, szekuláris zsidók, hogy szorosabban kötődjenek zsidó identitásukhoz? Többségük nem vallásos és nem is Izraelben él. Sharansky épp erre a kérdésre próbál válaszolni könyvében, saját története alapján. Ő az emberi jogokért harcolt, és cionista volt. Ma ezt a kettőt szöges ellentétnek tekintik.

Veszélyes tendencia.

Igen! Sharansky mondta: „A demokrácia identitás nélkül impotens, és az identitás demokrácia nélkül veszélyes”. Az emberi jogok és a cionizmus nem lehetnek egymás ellen, a demokráciának és az identitásnak kéz a kézben kell járnia. 

A zsidó világ számára ma a fő kihívás a zsidó nép folytonossága, és az, hogy a fiatalokat rávegyük, hogy akarjanak hozzánk tartozni és folytatni a zsidó nép útját. A mi fő célunk, hogy a zsidó élet részesei maradjanak. 

A vasfüggöny leomlása idején úgy tűnt, hogy a cél az volt, hogy minél több zsidó jusson Izraelbe. Mostanra úgy tűnik, hogy az izraeli kormányok felismerték, hogy nem minden zsidónak kell Izraelbe mennie. Szükség van a diaszpórában élő zsidókra. A feladat most nem az, hogy Izraelbe hozzuk őket, hanem az, hogy kapcsolatot építsünk ki Izrael állammal, és erős kötődést teremtsünk Izraelhez és támogassuk azt.

A Szochnut nem állami, hanem egy civil szervezet. Ezért van saját politikája, ami pontosan az, amit mondott:

a zsidó identitás és a diaszpórában élő zsidók Izrael államhoz való kötődésének erősítése. 

Jelenleg, 2500 év után először a babiloni száműzetés óta először fordul elő, hogy több zsidó él Izraelben, mint azon kívül, vagy körülbelül ugyanannyi. Ám a mai zsidóknak a diaszpórában egyre kevesebb kapcsolatuk van Izrael földjével. 

Sajnos néha úgy gondolom, hogy Izrael a zsidókat egyesítő erőből megosztó erővé vált. Sokan vannak, akik nem értenek egyet az izraeli politikával.

Hogyan próbál ezen változtatni? Hogyan lehet kiépíteni a kapcsolatot Izrael állammal?

A leghatékonyabb eszköz Izrael meglátogatása. Az ember már két-három nap után rájön, hogy nem ért semmit. Aztán megpróbálja megérteni, és ez kapcsolatot teremt.

Ebben segít például a MASA és a Taglit, ami két nagyon fontos program. Nagyon sajnálom, hogy két évig nem volt Taglit a koronavírus miatt. 

Az Izraelbe szervezett táborok is rendkívül hatékony eszköznek számítanak. Fiatal gyerekek, tizenévesek jönnek össze két hétre vagy egy hónapra Izraelbe a világ minden tájáról. Vannak héber kurzusaink  is, hogy megtanulják a nyelvet és kapcsolódjanak a kultúrához. Aztán ott van a Nevatim, amely egy olyan program, amely alulról szerveződő szervezeteket támogat a zsidóságról alkotott saját elképzeléseikkel és az Izraelhez való kötődésükkel – vitaklubok, médiafigyelés. 

Németországban például létezik a magyarországi Haver programhoz nagyon hasonló kezdeményezés, fiatal zsidók   mennek el iskolákba, és nem zsidó diákokkal beszélgetnek zsidóság(uk)ról. Ez fontos a saját zsidóságunk megerősítése miatt, de azért is, hogy a kívülállók előítéletei megszűnjenek. 

Hisszük, hogy aktívan részt kell venni a zsidó közösségi életben, erősíteni kell a közösséget. Most egy új lehetőségünk is van ebben a munkában, nem csak élő programokat kínálhatunk, hanem az online tér adta lehetőségeket is kihasználhatjuk, ez az, amit a koronavírus adott nekünk az elmúlt két évben. 

Jichák Herzog lett Izrael új államelnöke, aki korábban a Szochnut, a Zsidó Ügynökség vezetője volt. Ez azt mutatja, hogy Izrael nagyobb figyelmet fordít a diaszpórában élő zsidókra.

Ez azt is mutatja, hogy a diaszpórában élő zsidóknak egyre nagyobb befolyásuk van. A diaszpórában élő zsidók a család részei, és fontosak. 

Mik a közvetlen tervei a Szochnutnál most, a koronavírus után, amikor a határok remélhetőleg megnyílnak?

Az első feladat egy erős csapat felépítése. Nem az a lényeg, hogy mit, hanem az, hogy kivel. A volt Szovjetunióban például a Chabad rabbikkal való találkozásaim során figyeltem meg, hogy bármit is értek el, azt nekik, az energiájuknak és az eszüknek köszönhették. Sokukat még maga a lubavicsi Rebbe választotta ki. Színházi rendezőként tudom, hogy még ha van is egy nagyszerű darabom, ha nincsenek jó színészeim, akkor az eredmény gyenge lesz. Jó előadókkal bármit is csinálunk, az jó lesz. Ezért volt az első és legfontosabb szempontom, hogy csapatot építsek. És most, több hónap után ez sikerült is. Most már itt vannak ezek a csodálatos, tehetséges és elkötelezett emberek. Ha van egy csapat, ötletek és energia, valamint némi pénz, csodákra vagy képes. És mi ezt tesszük. 

Szeptember 5-én volt a megnyitónk, amelyen több, mint 300 ember vett részt. A kezdetek óta több mint ezer ember jött el. Látjuk az aktivitást a Facebookon, stb., és ez csak a kezdet. Az az álmom, hogy legyen egy fiatalokból álló tanácsadó testületünk, akik ezt az épületet a helyüknek tekintik, és hogy együtt tovább tudunk növekedni. 

Szeretnénk a Tett és Védelem Alapítvánnyal is együttműködni, mind az antiszemitizmus, mind az anticionizmus elleni küzdelem ügyében. Izraelből is várunk látogatókat, terveim között szerepel  Natan Sharanskyt bemutatni egy online interjúban és akár később elhozni Budapestre. 

Mindenkit sok szeretettel várunk az Izraeli Kulturális Intézetben a programjainkon.

Nissim Black hászid rapper világsztár: Isten mindig rajtam tartotta a kezét, soha nem engedett túl messzire menni

Drogdíler az iszlámon és a kereszténységen keresztül érkezett az ortodox zsidóságig, ma a legismertebb fekete-zsidó rapper aki tehetségét Isten és a zsidóság szolgálatába állította. Vasárnap este a Zsinagógák Hete keretén belül lép fel. A ma Izraelben élő hászid rapperrel Megyeri A. Jonatán beszélgetett.