Ron Arad, az 1980-as években Libanonban eltűnt izraeli pilóta sorsának megismerését célzó Moszad-akció bejelentése körül annyi kérdés kavarog, hogy ez csak egy izgalmas és új közöttük: a kémügynökség melyik országban vagy országokban tevékenykedett, hogy új információk után kutasson? A kérdést a The Jerusalem Post boncolgatja.
Senki sem tudja biztosan, hogy Arad él-e vagy halott. De ha meghalt, hol vannak eltemetve a maradványai?
Ami még rosszabb, hogy az izraeli hírszerzés különböző generációi között viták vannak arról, hogy a régóta eltűnt katona halála mikorra valószínűsíthető, és milyen országokba látogatott el útja során.
A hírszerzés körülbelül 5 majd körülbelül 15 évvel ezelőtti felülvizsgálata is egyetért abban, hogy eredetileg az Amal libanoni csoport fogta el Libanonban, akik végül átadták őt a Hezbollahnak.
Vitatott azonban, hogy Aradot átadták-e az iráni Iszlám Forradalmi Gárdának, és hogy ők vitték-e Iránba.
Mindezek a viták azzal kapcsolatosak, hogy Arad már 1988 körül meghalt-e Libanonban, vagy először Iránba utazott, majd később visszakerült Libanonba, ahol az 1990-es évek közepén meghalt.
Hétfőn a Rai al-Youm című londoni székhelyű arab újság azt állította, hogy a Moszad a múlt hónapban elrabolt egy iráni tábornokot Szíriából, és kihallgatásra egy afrikai országba vitte.
Ha ez igaz, részben azért történhetett mindez most, mert a tábornok korábban érintett volt az Arad ügyben, de aztán hosszabb időt töltött az iszlám köztársaságban, ahol talán nehezebb volt elrabolni.
Egy dolog Teheránban meggyilkolni valakit külföldi eszközökkel, akik azonnal elmenekültek a helyszínről, de egészen más dolog elfogni és kihallgatni egy magas rangú tisztviselőt, ami időbe telik, és egy bizonyos ponton egyhelyben maradást igényel.
Lehetséges, hogy az izraeli hírszerzés csak nemrég vette észre, hogy Szíriában tartózkodik és várt az elfogásához kedvezőbb körülményekre?
Ha ez igaz, akkor az lenne a kérdés, hogy egy iráni tábornok kihallgatása alátámasztja-e azt az elméletet, hogy Aradot magát Irán területére vitték, vagy a tisztviselő egyszerűen Libanonban tevékenykedett akkoriban.
Az is lehetséges, hogy a körülbelül öt évvel ezelőtt napvilágot látott újabb információk egy része ehhez a tisztviselőhöz vezetett, és a korábbi évtizedekben kevésbé volt világos, hogy mennyire fontos szerepet játszott az Arad-rejtély megoldásában.
Mindebből csupám egyetlen mozaik hiányzik: Miért nem kérte Izrael az oroszok bevonását?
Vlagyimir Putyin orosz elnök rendkívül hatékony képességről tett tanúbizonyságot, amikor Zechariah Baumel izraeli katona földi maradványait gyorsan visszaszolgáltatta, miután évtizedekig rejtélyes volt, hogy hol tartják őket Szíriában.
Természetesen az elmúlt években Putyin minden alkalommal, amikor Izrael számára valamit produkált, annak ára volt.
Néha viták folytak arról, hogy megérte-e az ár, vagy az akkori miniszterelnök, Benjamin Netanjahu csak azért kötötte az üzletet, hogy politikai pontokat szerezzen a szinte megállás nélküli választási ciklusok idején.
Ez lehet az egyik oka annak, hogy Bennett nem fordult Putyinhoz.
Talán most nem alkalmas az idő egy szentimentális győzelemért fizetni, amikor Izraelnek komoly geopolitikai érdekei és konfliktusai vannak, amelyeknek Oroszország is részese, például Iránban és Szíriában.
Vagy talán Putyin segítsége a szíriai rezsim révén közvetlenebbül tudott érvényesülni, de az Iszlám Köztársasággal kapcsolatban kevésbé.
Vagy pedig a kiszivárgott információk nagy része a Moszad egyéb műveleteinek füstje, amelyről ismert, hogy magában Iránban és Libanonban is tevékenykedik.
Ha a Moszad elfogott és kihallgatott valakit, akkor érdekes lesz látni, hogy az illető valamikor kiáll-e a nyilvánosság elé.
Lehetséges, hogy Bennett nyilvánosságra hozatalának időzítése is abból a várakozásból fakad, hogy egy ilyen személy kiszabadulása valószínűleg ahhoz vezet, hogy az izraeli ellenfelek nyilvánosságra hozzák az izraeli hírszerzés elől való megszökését, miközben a Moszad és Izrael szeretne elöl járni, hogy keretet adhasson a valójában történteknek.
Amíg Bennett vagy más magas rangú izraeli védelmi tisztségviselő nem tesz még nagyobb hangsúlyt az esetre, addig a képzeletünk valószínűleg továbbra is vad találgatásokba bocsátkozik arról, hogy Libanon, Szíria és Irán mely területein jártak Izrael titkos ügynökei az elmúlt hónapban.
