Nyolcvan évvel a Babi Jar-i mészárlás után az Izraeli Nemzeti Könyvtár Zsidó Nép Történetének Központi Levéltára (CAHJP) először tette közzé azokat a ritka képeket, amelyek a szovjet korszakban a tömegmészárlásról való megemlékezésért folytatott küzdelem történetét mesélik el. A fotók a Babij Jar örökségének jobb megértése és az áldozatokra való emlékezés érdekében tett korai, hátborzongató, de nagy jelentőségű erőfeszítésekről árulkodnak – írja a Jewish News Syndicate.1941. szeptember 29-30-án a nácik és kollaboránsaik a holokauszt egyik legnagyobb tömegmészárlását követték el: két nap alatt közel 35 000 zsidót gyilkoltak meg a Babij Jar szurdokban, amely akkor Kijev mellett volt.
Babij Jar emléke sok tekintetben évekig feledésbe merült – ez egyrészt a történelem eltörlésére és átírására irányuló erőfeszítések eredménye volt, valamint azé, hogy a haláltáborok szerepe és az azokról készült képek gyakran háttérbe szorították a más tömeggyilkosságok jelentőségét.
Mindez az 1960-as években kezdett megváltozni Jevgenyij Jevtusenko 1961-es híres versének, a „Babij Jar”-nak, valamint Anatolij Kuznyecov 1966-os, azonos című könyvének megjelenésével, és egy szélesebb körű mozgalommal, amelyet a saját örökségük és történelmük iránt érdeklődő fiatal helyi zsidók vezettek. E mozgalom egyik vezetőjének, egy Emmanuel (Amik) Diamant nevű mérnöknek a személyes archívuma nemrégiben került a CAHJP-hez.
1966-ban, a mészárlás 25. évfordulóján egy (nem hivatalos) emléktáblát helyeztek ki Babij Jar helyén, amely a későbbi évfordulók során zsidók ezreit vonzotta, és a szovjet zsidóság ébredésének egyik központi elemévé vált. Az alulról jövő erőfeszítések is ekkoriban kezdődtek a területen lévő tömegsírok felkutatására, ami akkoriban nem volt prioritás a szovjet hatóságok számára.
E tevékenységek egy részét Joseph Schneider holokauszttúlélő, a Vörös Hadsereg veteránja, szovjetellenes disszidens és cionista aktivista vett filmre, akinek archívuma nemrég érkezett a CAHJP-hez.
A képek megtekintése itt.
