Rafi Eitanra gyakran úgy emlékeznek, mint Izrael James Bondjára. Eitan, a kivételes tehetségű hírszerző tiszt volt a parancsnoka annak a Moszad-akciónak, amelynek eredményeként letartóztatták Adolf Eichmannt – aki az egyik fő felelős volt a holokauszt megszervezéséért. A náci háborús bűnös elfogása történelmi pillanat volt Izrael állam számára, és Rafi népének hősévé vált – írja Nisha Jadeja a The Times of Israel oldalán.
A brit mandátum alatt, az 1926-ban orosz cionista bevándorlók gyermekeként született Rafinak normális gyermekkora volt. Édesapja, Noah Hantman parasztember és költő volt, édesanyja, Yehudit Volwelsky pedig politikai aktivista. Miután 1940-ben elvégezte a középiskolát, Eitan vonzódása a titkosszolgálatok iránt elkezdett erősödni, ezért középiskolai tanulmányai után csatlakozott a Haganahhoz és a Palmachhoz. Ezt követően a London School of Economicsra járt, hogy megszerezze az alapdiplomáját. A titkosszolgálatokkal való kapcsolata részeként a II. világháború után segítenie kellett a zsidók Európából történő (illegális) bevándorlásában, és a történelmi feljegyzések szerint ekkoriban részt vett a Templomosok, egy palesztinai német protestáns közösség két, a náci rendszerrel szimpatizáló tagja elleni merényletben is.
Az 1940-es években találkozott Yitzhak Rabinnal, Izrael későbbi miniszterelnökével, és részt vett a haifai Karmel-hegyen lévő brit radarállomás felrobbantásában, amely az illegális zsidó bevándorlókat szállító hajókat figyelte. Eitan a Yiftach Brigád katonájaként szolgált az 1947-48-as polgárháború és az 1948-as arab-izraeli háború alatt. Az izraeli függetlenségi háborúban szolgálva láb- és fülsérülést szenvedett, majd ezt követően csatlakozott a Shin Béthez.
Végül feljebb és feljebb lépve a ranglétrán, mind a Shin Bét, mind a Moszad, azaz Izrael külföldi hírszerzési részlegének, központi műveleteit vezette. Ebben a pozícióban került sor a holokauszt fő szervezőjének, Adolf Eichmannak az elfogására, aki Argentínában bujkált. Eitan 1960-ban egy nyolcfős osztagot vezetett Argentínába, és Eichmannt Izraelbe hozta, hogy bíróság elé állítsák. Ez az akció volt Eitan karrierjének egyik legjelentősebb eredménye.
Személyesen vagy műveleti főnökként részt vett az hírszerzés néhány legmerészebb küldetésében. Egysége az 1950-es és 1960-as években elsősorban a kémelhárításra összpontosított, a szovjet blokk diplomatáit és kémeit üldözve és levadászva, külföldi nagykövetségekbe betörve és poloskákat elhelyezve.
1968-ban az izraeli védelmi minisztérium vegyészének álcázva magát Eitan az amerikai NUMEC (Nuclear Materials and Equipment Corporation) nukleáris üzemanyaggyárba ment. Látogatása után kiderült, hogy 200 font magasan dúsított urán eltűnt a gyárból, és hogy az anyagot Izraelbe szállították egy „Apolló-ügynek” nevezett művelet keretében.
Eitan 1972-ig szolgált a Moszadban, majd megpróbált boldogulni a civil életbe, trópusi halakat tenyésztett és más mezőgazdasági vállalkozásokat folytatott. Eitan egyik legelismertebb szakértőjeként szerzett hírneve miatt, azonban nem sokáig élvezte a pihenést: 1978-ban Menachem Begin, Izrael akkori miniszterelnökének terrorizmusügyi tanácsadójaként tért vissza.
Gordon Thomas brit újságíró beszámolója szerint Eitan részt vett az izraeli és az amerikai hírszerzés közös akciójában az 1980-as évek elején, amelynek keretében több mint 500 millió dollár értékben adták el külföldi hírszerző ügynökségeknek a PROMIS nevű kémszoftver trójai faló változatának licenceit, hogy így kémkedjenek utánuk. Részt vett továbbá Izrael nukleáris fegyverkezési képességének kifejlesztésében és a titkos kapcsolatok kialakításában az addig barátságtalan arab országokkal. Egyes jelentések szerint az iraki Osirak nukleáris létesítmény elleni 1981. júniusi támadás megtervezésében és végrehajtásában is részt vállalt.
Az 1980-as években Eitan a védelmi minisztérium Lekem, a Tudományos Kapcsolatok Irodájának vezetője volt. Azonban komoly botrányba keveredett, amikor Eitant azzal vádolták, hogy beszervezte Jonathan Pollardot, az amerikai haditengerészet hírszerzési elemzőjét, hogy kémkedjen az USA ellen. Az incidens negatívan befolyásolta az izraeli-amerikai kapcsolatokat, ami végül Rafi lemondásához vezetett. Eitant 1985-ben kinevezték az állami tulajdonú Izraeli Vegyipari Vállalat vezérigazgatójává, majd miután 1993-ban ismert üzletember lett, aki mezőgazdasági és építési projektekkel foglalkozott Kubában.
A 2000-es évek közepén Rafi belépett a politikába, amikor meghívást kapott a nyugdíjasok pártja, a Gilin képviseletére a 2006-os Knesszet-választásokon. A párt hét mandátumot szerzett. 2009-ben azonban a párt nem érte el a választási küszöböt, Eitan pedig elvesztette a mandátumát, és ezzel véget ért a politikai pályafutása.
Rafi körül ismét fellángoltak a viták, amikor 2018-ban hivatalosan is támogatta a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) pártot.
Jeremy Issacharoff, Izrael németországi nagykövete azt írta róla ekkor:
„Nehéz elhinni, hogy az a személy, aki Eichmannt elfogta … hogyan képes dicsérni a német jobboldaliakat, akik annyira csodálják a náci múltat, és azt kívánják nekünk, hogy ők legyenek Európa alternatívája! Szomorú és szégyenletes”.
Álláspontját pontosítva Eitan egy videós nyilatkozatában azt mondta, hogy nagyra értékeli az (AfD) párt „zsidósághoz való hozzáállását”, és támogatta a párt „keményvonalas álláspontját a muszlim bevándorlókkal szemben” is. Eitan úgy vélte, hogy „az (AfD) párt minden olyan ügyben segítene Izraelnek, amelyben mi kérjük”.
Eitan 2019. március 23-án, 92 éves korában halt meg, és gazdag örökséget hagyott hátra a hírszerzés terén.
„Elvesztettünk egy bátor harcost, akinek hozzájárulását Izrael biztonságához még generációkon át fogják tanítani. Rafi Eitan született harcos volt, aki ragaszkodott a küldetéséhez és ahhoz, amit helyesnek tartott. Ma fejet hajtunk az ő emlékére, mély megbecsülésünk jeléül”
– mondta Reuven Rivlin izraeli elnök a temetésén.
