Amikor D ügynököt a müncheni mészárlás kitervelőjének követésére küldték, azt a parancsot kapta, hogy ne lépjen vele kapcsolatba. Megszegte ezt a szabályt, majd még néhányat: Szalame „barát volt és halálos ellenség”.
Amikor a Moszad 1974-ben egy magányos ügynököt küldött Bejrútba, hogy ott egy fedősztori takarásában megszervezze az 1972-es müncheni mészárlás kiötlőjének a meggyilkolását, egyértelmű parancshoz kellett tartania magát: ne lépjen kapcsolatba a célszeméllyel – írja a The Times of Israel.
A kém nem pusztán ellenszegült a parancsnak. Idővel Ali Haszan Szalame egyik legközelebbi barátja lett, mielőtt a gyilkosainak egyikévé vált volna.
Ma a Moszadban legendás alakként ünneplik, aki a szervezet egyik leghíresebb sikeréért felelős.
A közelmúltban a csak D ügynökként azonosított kém először beszélt a televízióban arról a feladatáról, amelynek célja az volt, hogy leszámoljon Izrael legkeresettebb terroristájával a müncheni gyilkosságokat követően.
Az 1972-es müncheni olimpián elkövetett támadás során 11 izraeli sportolót gyilkolt meg a Fekete Szeptember palesztin terrorcsoport. A támadást követő években a Moszad meggyilkolt számos, a támadásért felelős személyt, amint az Steven Spielberg néhány részletében ellentmondásos filmjéből, a Münchenből is megismerhető, de az egyik célpontnak sikerült kisiklania a kémszervezetet szorításából: Szalamenek, a Fekete Szeptember műveleti vezetőjének.
A „vörös herceg” néven ismert Szalame egy vezető arab parancsnok fia volt, aki az Izrael megalapítása kapcsán kitört 1948-as háborúban vesztette életét. A libanoni fővárosban, Bejrútban élt, és a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetőjének, Jasszer Arafatnak a kulcsfontosságú szövetségese és lehetséges utódja volt. Ezenkívül híres volt a pazar, playboy életmódjáról. De a Moszad nem tudott a közelébe férkőzni.
Itt lép a képbe D ügynök, akit egy kitalált személyazonossággal Bejrútba, illetve a szíriai fővárosba, Damaszkuszba küldtek, ahol éveket töltött el azzal, hogy nyomon követte Szalamét, és mozgásáról szóló információkat a Moszad felé továbbította.
Az ügynök a 13-as csatorna „Hit List” című dokumentumsorozatának egyik részében beszélt egykori feladatáról. Az álcázásban töltött életét úgy jellemezte, mint amely magányos és veszélyes volt egyben.
„A hosszú távú ottlét, egyedül, magányosan, bizonyos mentális, érzelmi és pszichológiai stresszt is magában foglalt” – mondta. „Az ember elhasználódik. Hirtelen hibát követhet el, és felfedi magát”.
Egy ilyen hiba minden valószínűség szerint a halálos ítéletet jelenti, amint az a híres kém, Eli Cohen 1965-ös Damaszkuszban történt elfogása és felakasztása nyomán is egyértelművé vált.
D ügynök elmondta, hogy teljes mértékben el kellett merülnie a magára öltött identitásban, és a sajátjaként kellett elfogadnia, annak érdekében, hogy működni tudjon.
„Pozitív skizofréniának hívom” – mondta, a disszociatív vagy többszörös személyiség közkeletű téves megnevezését használva. „A fedősztorinak, amit a célszemélynél [a helyszínen] használtam, a valós életemnek kellett lennie. Ha nem hittem volna benne, akkor a legelső srác sem hiszi el”.
„De amikor utasítást kapsz a központból, rögtön emlékezni fogsz arra, ki küldött, miért vagy itt, és hogy éppen egy küldetést teljesítesz”.
A D ügynököt főnökei a Beirut International Hotelbe küldték. Szalaméről tudták, hogy a szálloda edzőtermében dolgozik. D feladata az volt, hogy eddzen a teremben és figyelje Szalamét. Ám arra is világosan figyelmeztették, hogy ne beszéljen vele, és semmilyen módon ne lépjenek kapcsolatba, mivel ezzel a saját lelepleződését kockáztatná, ami komoly veszélybe sodorhatná.
De végül Szalame volt az, aki kapcsolatba lépett vele.
„Mondjuk, nagyjából hat hónap elteltével [a szállodában], az aktuális tevékenységemben, a hasprések végzésében elmerülve az edzőteremben” – mesélte D ügynök, – „egyedül vagyok, minden csendes. Hirtelen egy hangot hallok magam mögül: «Nem jól csinálod barátom». Visszafordulok, és látom, hogy Ali Haszan Szalame áll mögöttem”.
Ezután Szalame megmutatta neki, hogyan kell helyesen végeznie a gyakorlatot, és beszélgetni kezdtek.
„Azt kérdezte: «Tudsz squasholni?» Azt feleltem: «Sajnos csak teniszezem»” – emlékezett vissza D ügynök. Volt egy squash-oktató az edzőteremben, és Szalame azt javasolta, hogy D vegyen tőle órákat, ugyanis éppen partnert keresett a rendszeres játékhoz.
„Így kezdtük el együtt squasholni” – nyilatkozta a D ügynök a 13-as csatornának. Gyorsan barátok lettek.
Az ügynök felettesei a Moszadnál aggódtak a biztonsága miatt, ám a körülményekre tekintettel beleegyeztek abba, hogy fenntartsa a kapcsolatot.
„Okos volt, erős, igazi férfi, intelligens. Sok közös volt bennünk” – jellemezte D ügynök Szalamét, nyíltan elismerve, hogy kedvelte a terrorvezért.
„Ugyanakkor Münchenben 11 sportolót ölt meg az egész világ előtt, lemészárolta őket Németországban, ezért megérdemelte a halált. Efelől kétségem sem volt. Lehet a legklasszabb ember a világon, és akkor mi van?”
Végül Szalame meghívta a D ügynököt italra és vacsorára a feleségével. Az elutasítás nagyon durvának tűnhetett volna, ezért a kém beleegyezett.
Szalame, akit mindig szorosan körülvettek fegyveres testőrei, bemutatta az ügynököt feleségének, az egykori Miss Universe Georgina Rizknek. Megmutatta neki otthonát, szobáját, még az óvszertároló fiókját is – minden olyan információt, amelyet D ügynök később eljuttatott a feletteseinek.
Ahogyan a hónapok teltek, Szalame többször is áthívta magához az ügynököt. Később már bulikba vitte, ajándékokat vásárolt neki, sőt felesége lánytestvérének is bemutatta.
D ügynök élvezte a Szalaméval töltött időt, de egy pillanatra sem engedhette meg magának, hogy elfelejtse valódi célját.
„Tudom, hogy ez a küldetésem. Ezért vagyok itt, és a barátság klassz. A barátja vagyok, azt tette, amit tett Münchenben, mégis, ez a küldetés. À la guerre comme à la guerre’, ahogy a franciák mondják… háborúban így szokás”.
„Egyszerre hívom barátnak és halálos ellenségnek. Ez nem könnyű. Nem könnyű. Legbelül, mélyen tudod, hogy meg kell halnia”.
D ügynök kidolgozta Szalame meggyilkolásának lehetséges módszereit, és javasolta azokat főnökeiknek. 1978 októberében megállapodtak a tervről.
„Miután utaztam vele néhányszor, megtanultam, hogy rendszerint 11 vagy 12 körül hagyja el az otthonát és kocsiba ül. A Madame Curie utca, ahol lakott, egyirányú volt 300 méteren. Aztán egy kereszteződés következik, és nem mehetsz tovább egyenesen. Jobbra kell fordulnod. A forduló után három parkolóhely van. Ha reggel elfoglalsz egy parkolóhelyet, és odaállsz egy autóval egy nagyon komoly bombával, kész is a művelet”.
Ezen a ponton a Moszad egy másik ügynököt is bevetett, egy nőt, akit a világ később Erika Chambers-ként ismert meg. Ő hivatott aktiválni a bombát.
A brit származású Chambers-t néhány évvel ezelőtt szervezték be az ügynökséghez. Keresztény hangzású nevét nagy értéknek tekintették, mivel ez lehetővé tette számára, hogy hamis személyazonosság helyett a saját dokumentumaival utazzon, illetve azt is, hogy a brit nagykövetségre meneküljön menedékért, ha a legrosszabb következne be.
A hátránya viszont az volt, hogy az akció után az identitása – a valódi identitása – köztudottá válna. Ezért meg kellene változtatnia a személyazonosságát, és el kellene hagynia a régi életét.
„Jól megértette, mindez mit jelent” – mondta egy csak Annának nevezett nő, akit Chambers (a kémtörténet szereplőjét természetesen már másként hívják) hatalmazott fel arra, hogy a nevében beszéljen. „A családjától, a barátaitól és az identitásuktól teljesen elkülönült életet, melyben Angliába sem mehet többé. Ám beleegyezett ebbe. Azt gondolta, megéri”.
Chambers kibérelt egy, a kijelölt parkolóhelyre néző lakást. 1979 januárjában a művelet zöld utat kapott.
Amikor a főnökei megkérdezték Chambers-től, hogyan érzi magát annak tudatában, hogy gyilkosságot kell elkövetnie: „Azt mondta, hogy nem tudja, hiszen soha nem ölt meg senkit” – mondta Anna a 13-os csatorna számára. „Majd utána elmondja. Mindenesetre készen áll”.
D ügynök Jordániába utazott, látszólag nyaralni, de valójában azért, hogy egy Moszad-csoporttal találkozzon. Az ügynökök adtak neki egy nagy bútordarabot, amely a robbanóanyagokat tartalmazta, és D ügynöknek két határon, a Jordánia és Szíria, illetve a Szíria és Libanon közöttin kellett keresztülvinnie. A határőrök kérdéseket tettek fel a bútorral kapcsolatban, de nem vizsgálták meg azt. Keresztüljutott az akadályokon.
Néhány nappal a művelet előtt egy harmadik ügynök beszerelte egy autóba a D ügynök által beszerzett robbanóanyagot, aki átadta Chambers-nek a detonátort.
A merénylet napján, 1979. január 22-én, Szalame két autóból álló konvojával elhagyta az otthonát, és pontosan a tervek szerint a sarokhoz hajtott. A lakásából nézve Chambers aktiválta mintegy 100 kilogrammnyi (220 font) robbanóanyagból álló bombát.
Szalame négy testőre meghalt a robbantásban. Ő maga is súlyosan megsérült, és valamivel később egy kórházban hunyt el.
Csakhogy a robbantás négy ártatlan járókelőt is megölt, és 16 másikat megsebesített.
A három izraeli ügynök gyorsan elmenekült, és végül visszatért a zsidó államba.
Anna szerint Chambers-et hosszú ideig kísértette egy éppen arra sétáló, ártatlan nő halála. „Sok éven keresztül szinte minden nap gondolt erre a lányra”.
D ügynök ezt mondta az ártatlanok haláláról:
„Hülyének tetetném magam, ha azt mondanám, hogy nem vettem figyelembe annak a lehetőségét, amit az amerikaiak «járulékos veszteségnek» neveznek. Azt, hogy ártatlanok halhatnak meg. Akarja tudni, hogy volt-e problémám ezzel? Mindig gondom van azzal, ha ártatlan emberek halnak meg”.
D a gyilkosság után visszatért Izraelbe és jobban példaszerű életet kezdett el élni.
Elmondta, hogy semmi sem közelítette meg azt a magas adrenalinszintet, ami az ellenséges államban végzett fedett tevékenységének idejét jellemezte, miközben a jó barátját játszotta – és egy bizonyos fokig valóban az is volt – egy tömeggyilkosnak, akinek a kiiktatása mellett elkötelezte magát.
De legalább a megtévesztés és a színészkedés sikeres volt. A megbízás teljesítése közben, mint mondta:
„folyton egy álarcot viselve éled az életed”.
„Szalame négy testőre meghalt a robbantásban. Ő maga is súlyosan megsérült, és valamivel később egy kórházban hunyt el.Csakhogy a robbantás négy ártatlan járókelőt is megölt, és 16 másikat megsebesített.” Ki is a terrorista?
Salameh volt a terrorista.
Nem lepett meg a válaszod.
Nyilván, hiszen egyértelmű volt a válasz.
Az a terrorista, aki szándékosan, célzottan likvidál ártatlan sportolókat. Bár a német hatóságok is megérdemlik a megvetést azok után, hogy elhajtották és nem engedték be az izraeli szakértőket, akik valószínű hogy a sportolók egy részét meg tudták volna menteni. A szerencsétlen németek – szándékosan vagy sem – de az egész túszmentő akciót elbaltázták.
Szal mindenki hibás kivéve a retek törzsi fanatikus hébert aki a vérbosszú ürügyén megöl pár gojt is.
Ezzel semmi bajotok, ti toleráns europeérek. Gojok vagyunk hadd pusztuljunk ugye?
Hol itt a vérbosszú vagy a fanatizmus? Ha jól értem te a gyilkosok büntetlenségét hirdeted ha zsidók az áldozatok. Gondolom a nürnbergi pert avagy Szálasi fellógatását is vérbosszúnak tekinted.
Ha Szálasit is egy random étterem közepén robbantották volna fel tuti.
Sokkal jobb, hogy fellógatták – de Szálasi esetében a cél pont úgy szentesitette volna az eszközt – mint ahogyan Szalame esetében is.
Történt egy súlyos hiba amiből tőkét próbálsz kovácsolni a zsidók ellen.
Még az ilyen gyilkosok likvidálásának jogosságát is kétségbe vonod.
Az viszont borítékolható, hogyha magyart ért volna ilyen gyilkos támadás mint amit a magát történelmileg és etnikailag alaptalanul „palesztin népnek” kikiáltó arabok elkövetnek, te lennél az első aki vérüket kívánnád és követelnéd kormányodtól a likvidálásukat.
Szóval nyugodtan ölhetik a gojokat a zsidók szerinted?
Ilyen nincs és nem is lesz de a fordítottja volt és ha tehetnék megint lenne.
Meglehetősen primitív hozzászólás, de nézzük csak hány sebből vérzik:
1. Nem a hibáztatásról szól a dolog.
2. A hébert senki nem használja abban az értelemben, amiben te próbálod használni.
3. Nem vérbosszú, és nem is bosszú volt ez az egész, csupán egy pragmatikus döntés. A fekete szeptember elkövetőit likvidálni kellett. Ha nem, akkor felbátorodnak mások is hogy terrorcselekményeket kövessenek el. Ez tehát az elrettentést szolgálta.
4. A goj szót senki nem használja a szélsőjobboldali antiszemitákon kívül. Se a héber, se a jiddis anyanyelvűek nem használják. Ha más ország népeiről beszélnek Izraelben, akkor az „ám”, „umá” és „ánásim” kifejezéseket használják.
5. Én sem vagyok zsidó.
6. Izrael toleráns, hiszen az egyetlen liberális demokrácia, és az egyetlen szabad ország a Közel-Keleten.
7. Az ominózus járókelők, a járulékos veszteség akiket sajnálsz, azok muszlimok voltak. Vajon akkor is ennyire aggódsz értük, amikor arról van szó hogy be kell fogadnia Magyarországnak egy két szíriai menekültet?
Így hirtelen csak ennyi jutott eszembe…
Szal neked ok, hpgy izrael a bosszú nevében azt öl aki arra jár.
Nem szerencsés hogy volt járulékos veszteség, mert tisztább lett volna ha nincs, de a munka el lett végezve, mert a célpontot (kis csúszással bár), de likvidálták. Egy titkosszolgálat feladata pedig az, hogy a munkájukat végrehajtsák. Ez így működik minden ország minden titkosszolgálatánál, ebben semmi új, vagy rendkívüli nincs.
De emlékeztetnélek hogy technikailag egy ellenséges ország területén történt az incidens, amely ország önként választotta Izraelt ellenségének, és amely ország a mai napig az egyik legantiszemitább hely a földön, ahol egy 2008-as felmérés során a muszlim lakosság mintegy 97%-a táplált negatív érzelmeket a zsidóság iránt. Ha úgy tetszik, országimázs szempontjából nem oszt nem szoroz az incidens. Persze a hozzád hasonló antiszemitáknak ez is jó ürügy arra hogy egy kicsit zsidózzanak, ami különsképpen ízléstelen abból a Magyarországból, ami a saját zsidó lakosságát annak idején egy az egyben a halálba küldte. De biztos te vagy az, aki egy izraeli történelmi incidenst megítélhet a magyar történelmi incidensek fényében… 🙂
Vagyis a goj pusztuljon szerinted?
Badarságokat beszélsz, mivel Israeli részről szó sincs semmiféle vérbosszúról.
Ugyanis mig Saleme és a társai tudatosan, előre megfontolva és megtervezve – a céljuk elérése érdekében – ölték meg a 11 ártatlan izraeli sportolót, tehát terrorista gyilkosok voltak. Addig ezzel szemben az israeli ügynökök itéletet hajtottak végre Szalemen – aminek során nem állt szándékukban senki mást megölni – egyedűl csak ezt a véreskezű terroristát.
Megis megoltek 4 embert ezek az emberi jogok harcosai.
Drága tanulás volt ez a németeknek aminek hatására igen komoly akció csoportot fejlesztettek ki.
Csak hogy nem igazán a németek fizettek érte, hanem az izraeliek. A németek pedig, ahogyan Zvi Zamir fogalmazta meg velük kapcsolatban: „…egy generáció nem elég idő”…
Salameh valóban terrorista volt mivel tökéletesen fedi azt amit fentebb idéztem
Egy másik meghatározás:
Hadtudományi Lexikon az alábbiak szerint definiálja a fogalmat: „…megkülönböztetés nélküli támadás; minden olyan erőszakos cselekmény v. azzal való fenyegetés, amelynek elsődleges célja, hogy rettegést keltsen a polgári lakosság körében… Rettegést keltenek a különféle kegyetlenségek, kollektív büntetések, kegyelem kizárásának bejelentése és a támadás megfélemlítést célzó esetei is … támadás … amelynek során olyan harcmódot v. harceszközt alkalmaznak, amely … egyaránt sújtja a katonai célpontokat és a polgári személyeket…”
(Korán, 9. szúra)
8:12 „ültessetek rettegést a nem-muszlimok szívében” utasításának
gyakorlatba ültetése
Az aki 11 izraeli sportoló halálát okozta! Barom!
Értem. Járókelőket robbantgatni hőstett, hacsak nem zsidók. Akkor terrorizmus.
A terrorizmus az egészen más.
„a terrorizmus a polgárokon gyakorolt szándékos, módszeres erőszak, mely az általa kiváltott félelmen keresztül politikai célokat kíván megvalósítani”. A terrorizmus lényege megtalálható a meghatározásban: erőszak tudatos alkalmazása ártatlan embereken akik -hors de combat- a legitimnek nyilvánított konfliktusterületen kívül tartózkodnak. Tény, hogy minél távolabb van a támadás célpontja a terroristák által sérelmesnek minősített kapcsolódási pontoktól, annál nagyobb a kiváltott félelem. A terrorizmus igazi üzenete: a társadalom minden tagja „bűnös”, bárkiből lehet áldozat, ezért senki nem lehet biztonságban.”
Természetesen Szalame a terrorista, hiszen ő tudatosan, előre megfontolva és megtervezve – a célja érdekében – ölte meg a társaival a 11 ártatlan izraeli sportolót,
Ezzel szemben az israeli ügynököknek nem állt szándékukban mást is megölni, csak végrehajtani a halálos itéletet egy véreskezű terroristán.
Kezdjük az elején : elég nagy különbség van a két eset közt.
Azok a „palesztin szabadágharcosok” ugyanis eleve azért rohanták le az izraeli sportolók szállását, hogy közülük minél többet túszul ejtsenek, majd meggyilkolják Őket. Előre kitervelt módon, hidegvérrel lemészárolták egy nemzet büszkeségeit és amíg éltek, büszkék voltak rá. Ehhez képest a cikkben tárgyalt merénylet esetében, ugyan a tervezés során is felmerült hogy az akció során eőfordulhat járulékos veszteség, így fel is készültek a lehetőségre, de ennek ellenére egész életükben lelkiismeretfurdalásuk volt emiatt. Ha figyelmesen elolvastad volna a cikket tudnád. De Te csak azért jössz, hogy zsidózhass egy jóízűt, a tényeket figyelmen kívül hagyod, mert zavart okoznának a csodás világképedben… Gratulálok!
A gyilkosság akkor is gyilkosság, ha moszad ügynökök követik el. (Korábban valami idióták megöltek egy embert mert összetévesztették a terroristával.) Természetesen ez zsidózás, mint bármi amikor valaki kritizálni meri a kiválasztottakat.
Maradjunk annyiban, hogy végrehajtották rajta a halálos ítéletet. Ők lettek volna a legboldogabbak ha le tudják tartóztatni és Izraelben bíróság elé állíthatják. És biztos lehetsz benne, hogy nálad okosabb, tapasztaltabb szakemberek ültek össze, hogy megvitassák a lehetőségeket a rendelkezésre álló legpontosabb információk birtokában. Bejrútban nyilván szóba sem jöhetett az elrablása és kicsempészése, mert ugye már 4. éve, 1975-től dúlt a polgárháború, gyakorlatilag az egész ország tele volt fegyveresekkel. A 4 testőr miatt hasonlóan veszélyes lett volna egy klasszikus merénylet is, nagy valószínűséggel egyéb fegyveresek is beszálltak volna a harcba, hiszen Szalame ott egy „terrorceleb” ünnepelt sztár volt, Aki egy helyi szépségkirálynőt vett feleségül. Egy ilyen ellenséges környezetben bármilyen klasszikus művelet borítékolhatóan katasztrófába torkollott volna, rengeteg civil áldozattal és a csapat nagy részének vagy egészének az elvesztésével. Az még számomra is egyértelmű, hogy az adott helyzetben ez volt az egyetlen opció, mert a többi lehetőség értékes ügynökök életébe került volna. Egy ilyen mondhatni rutinos célpont esetében minél hamarabb végre is kellett hajtani az akciót, hiszen ha gyanút fog és eltűnik, azzal minden addigi erőfeszítés és szervezés kárba veszik.
És még így a végére a zsidózás témakörben… említettem már hogy én nem vagyok vallásos, de római katolikusnak vagyok keresztelve. Egyébként vegyes képet mutat a családfa, több zsidót tartalmaz, de ugyanígy német őrgrófot is, szóval nekem aztán mondhatsz amit akarsz 🙂 Ugyanakkor ne felejtsd el, hogy egy zsidó hírportálon vagy, és annak ellenére hogy a cikkben a 3-ból két ügynök is kimondottan „bűnbánóan” nyilatkozott az árttalan áldozatokról , Te mégis leterroristázod Őket. Persze ezt nyilván a benned mélyen megbúvó keresztényi szeretet sugallja…
Én ugyan nem vagyok okos és tapasztalt, de tudom, hogy ha felrobbantok 100 kg robbanóanyagot egy forgalmas utcán akkor nem csak a célszemély hal meg. Amúgy „okos és tapasztalt” maszat ügynökök előzőleg kivégeztek egy ártatlan embert mert összetévesztették Szalamevel.
Látom teljesen feleslegesen verem a billentyűzetet, mert Téged csak az a része érdekel, hogy valamit a MOSSAD nyakába varrhass. Persze könnyen osztod az észt a kényelmes foteledből, de hadd áruljak el valamit : tudod, amikor ott állsz terepen beélesített töltettel vagy éles fegyverrel és tudod hogy egy gombnyomásra elszabadul a pokol, akkor bizony bármilyen jólképzett szakember vagy, eléggé rendesen érzed ahogy megrúg az adrenalin. Ez a része megvan nekem saját tapasztalatból is, csináltam sok évig. Az pedig, hogy mindezt ellenséges területen, egy maximálisan idegen környezetben hajtod végre, még inkább fokozza ezt a hatást. Koncentrálsz a feladatra, a tudatod beszűkül és folyamatosan azt figyeled mikor kapod meg a jelet a robbantásra vagy éppen mikor kell eldobnod mindent és menekülni, mert felfedeznek. Ez pedig egy profinak sem tesz jót és igen, benne van a hiba lehetősége. És most mit vársz? akasszák fel a végrehajtókat mert hibáztak? Már ne is haragudj, de Ők legalább jót akartak. Ha nem teszik meg, akkor lehet hogy az a patkány még 10-20-30 embert ölt volna meg a következő akciójában.
Lehet. Az 1 a 9-hez arány viszont biztos.
álljunk már meg egy pillanatra… a 4 testőrt, ne számold civilnek vagy vétlennek. ugye nem akarod azt előadni nekünk,hogy egy ministránsfiúkból álló katolikus imacsoport kísérgette a fekete szeptember műveleti parancsnokát? Elképesztő vagy…. legközelebb majd azzal jössz, hogy tulajdonképpen Szalameh is ártatlan volt?
Nem vagyok zsidó ,de most ellent kell mondjak neked ! Ami a tervet illeti ,ezt azért be kellett volna kalkulálni mást kitalálni hogy csak a célszemély és testőrei patkoljanak el.De sajnos a mai időkben is vannak collateral demage ,amikor nem tudják megoldani, mert tömegek előtt beszél örökké vagy egy barlangban bujkál .Tehát akkor meg a drón amikor nem is vár rá és körülötte tömeg van.
József Kiss
,,Ha a fiaim nem akarnának háborút, akkor nem lenne!”
Dicsekszik Güttle Schnaper, minden Rothschildok ősanyja a XIX. Század közepén.
,,Ha a zsidó nép túlélése a tét, nincs helye erkölcsi kérdéseknek!” Mondja Yezkiel Dror újságíró a XX. Század végén.
A Francia Forradalomban öt éven belül kétmillió fehér keresztény, végül maga a ,,gójkirály” esett áldozatul, az Amerikai Polgárháborúban keresztények öltek keresztényeket, a pétervári ,,orosz” forradalomban New York-ból érkezett Jacob Schiff távirati parancsa a Cári Család likvidálására, utána Uljanov hét röpke éve alatt húszmillió fehér keresztényt öletett meg és a Második Világháború óta nem telt el egy nap békében a világon!
A ,,járulékos veszteség” szerves része történelmüknek, a Titanic ,,véletlen” elsüllyedésétől a WTC -tornyok ,,muszlimok általi” lerombolásán át addig, hogy egy homoszexuális zsidó pilóta lecsapja az általa vezetett, ,,homofób” német futballszurkolókkal teli repülőgépet az Alpokban.
Jézus ,,egy és oszthatatlan Keresztény Egyháza” ,,belülről” sok száz kis ,,protestáns” egyházra szakadt az utóbbi kétezer évben.
Egyetlen, egy materialista ,,vallás” nem változott: a Talmud!
,,Tob shebbe goyim harog!” (A gójok legjobbjait is meg kell ölni!)
,,Aki a gójok vérét ontja, az Istennek tetsző áldozatot mutat be.”
,,Isten korlátlan hatalmat adott a zsidóknak a gójok élete és tulajdona fölött!”
,,A gójokat nem védi törvény és pénzüket Isten Izraelnek szánta!”
,A gójok tulajdona olyan, mint a sivatag földje: aki Ember előbb tapodja lábával, a tulajdonjog azé!”
Már vagy ötszáz éve a Talmud uralkodik -a keresztényeken (franciául: Chretien -ejtsd kretén) is, ebben a ,,jogi környezetben” nem te mondod meg, hogy ki a terrorista és azt sem, hogy ki az ,,antiszemita”, bár, ha igaz amit írok: a probléma nem velem van!
Szóval szerinted nem kellett volna megtorlás
Nem voltak célpontok márpedig a terroristák minél több embert akarnak meggyilkolni tehát csak Szalame a terrorista