Őrizetbe vette csütörtökön a német rendőrség a stutthofi koncentrációs tábor egykori, több mint tízezer gyilkosságban társtettességgel vádolt 96 éves titkárnőjét, aki nem ment el ügyének tárgyalására, amely a nap folyamán vette volna kezdetét.
A Bild című napilap szerint a nőt, akinek helyi idő szerint délelőtt 10 órakor kellett volna megjelennie az itzehoe-i tartományi bíróságon, délután 2 óra előtt nem sokkal vették őrizetbe Hamburg egyik sugárútján, és a rendőrségre szállították, hogy kihallgassák.
A tervek szerint csütörtökön kezdődő tárgyalást a történtek miatt október 19-re kellett halasztani.
A sajtó korábbi beszámolói szerint az észak-németországi Schleswig-Holstein tartományi Quickbornban található idősotthonban élő vádlott, a 96 éves Irmgard Furchner csütörtök reggel taxival egy hamburgi metróállomáshoz ment, majd ezután nyoma veszett.
Az itzehoei tartományi bíróság a szökésről értesülve letartóztatási parancsot adott ki a vádlott ellen.
A nő már szeptember elején a törvényszékhez címzett, kézzel írt levelében közölte: nem áll szándékában bíróság elé állni idős kora, illetve „fizikai akadályok” miatt, ezért azt kérte, hogy ügyvédje képviselhesse őt a tárgyaláson. „Meg akarom kímélni magamat ettől a szégyentől, és nem akarok gúny tárgyává válni az emberiség számára” – fogalmazott levelében.
Dominik Gross, a tárgyalást vezető bíró a levélre válaszul figyelmeztette Furchnert annak következményeire, ha nem jelenik meg a bíróságon.
A 96 éves nőt több mint tízezeri gyilkosságban, illetve további esetekben gyilkossági kísérletben való társtettességgel vádolják. Az itzehoei ügyészség szerint a vádlott a táborparancsnok titkárnőjeként 1943 és 1945 között fontos szerepet töltött be az egykori koncentrációs tábor működtetésében a lengyelországi Sztutowo (Stutthof) térségében.
Furchner 1954-ben és 1962-ben kérdezték ki tanúként. Az előbbi évben arról számolt be, hogy az SS gazdasági főhivatalával folytatott teljes levelezés rajta keresztül történt. Mint mondta, Paul Werner Hoppe lágerparancsnok naponta diktált neki iratokat és rendelkezett rádióüzenetekről. Azt állította, hogy emberek elgázosításáról nem szerzett tudomást az iratokból, és nem tudott az ezrek lemészárlásáról sem, pedig irodája mindössze néhány méterre volt a rémtettek helyszínétől.
Érdekesség, hogy a perben a fiatalkorúak bírósága jár el, mert a vádlott a bűnelkövetés idején fiatalkorú volt. A vádlott a bírósághoz intézett levelében úgy fogalmazott: „Semmi olyasmit nem tettem 18-19 évesen, amiért 96 évesen kellene vállalnom a felelősséget”.
A Gdanskhoz közeli stutthofi koncentrációs táborban a második világháború során körülbelül 65 ezer ember vesztette életét, többségében zsidók.
Egy hamburgi bíróság tavaly júliusban kétévi felfüggesztett börtönre ítélte a stutthofi koncentrációs tábor egyik egykori őrét, egy 93 éves férfit 5230 ember meggyilkolásában való bűnrészesség miatt.
lecherlich
Persze, nem a te felmenoidet oltek meg.
És valószínűleg őket sem a most 96 éves titkárnő. Azt hiszem az utolsó mohikánt látjuk pellengérre állítva. A holokauszt napirenden tartására a bírói pulpitus jövőben már nem lesz alkalmas…
Csak a te antiszemita narrativadban van „a holokauszt napirenden tartásárol” szo. Demokraciakban a biroi pulpitus az igazsagszolgaltatast hivatott szolgalni. Az, hogy ez teged irrital, valoszinuleg azt jelenti, hogy valamiert a bunosok irant erzel empatiat.
Hát ez picit mellé ment. Nagyapám két év Sachsenhausen után Dachauból szabadult és annyit segíthetek nem titkárnő volt.
Valoszinuleg, ha nagyapad olvashatna ezt a „A holokauszt napirenden tartására…” kiteteledet, nem orulne. De mindentol fuggetlenul, ez antiszemita narrativa.
Mivel orosz lágerben is lehúzott pár évet, ma 132 évesen ő is azt mondaná, elég volt.
Anelkul, hogy a nagyapad emleket serteni akarnam, (en nem vagyok az az orrbakuro fajta, mint az unokaja), egyaltalan nem befolyasolja a velemenyemet, hogy o mit mondana. Es abban sem vagyok biztos, hogy o is ezt a „A holokauszt napirenden tartására…” kifejezest hasznalna.
Nem lehetne posztumusz is elítélni bűnösöket? Rengeteg titkárnő lehetett, had tudja meg a családjuk is, hogy mit csinált a szeretett nagymama, vagy az aranyos dédike!
Speciel a nemeteknek nem lehet szemrehanyast tenni, sokat tettek azert, hogy a haboru utani nemzedekek megtudjak, mit is kovettek el a felmenoik. Sok orszagban ez nem tortent meg, sot vannak orszagok, ahol a bunosok ma hosokkent vonulnak be a hivatalos tortenelembe.
Miért is kellene szemrehányást tenni? Igaz, hogy ők gyilkoltak meg pár millió embert, de utána szépen elnézést kértek. Bezzeg…
En a haboru utani evtizedekrol irtam, az esemenyek feldolgozasarol.
Roppant érdekelne azaz okfejtés, hogy egy titkárnő, hogyan lehet társtettes(!) 10 ezer gyilkosságban, illetve gyilkossági kísérletekben. Továbbá, egy titkárnőnek (!) hogyan lehet roppant fontos szerepe egy tábor működtetésében? Ennyi erővel még a takarítóra (!) is ráfogható, hogy szerepet töltött be a tábor működtetésében, mivel lehetséges, hogy az ő munkája következtében nem csúszott el néhány tiszt, aki ezért nem törte ki a nyakát, s így szerepet játszott a tábor fenntartásában… De továbbmegyek. Azaz ember, aki azon épületekhez szükséges tégla gyártásában segédkezett szintén felelős, mert tégla nélkül, a tábor sem épülhetett volna meg, ezért roppant fontos szerepet játszott a tábor létrejöttében, ahogy az a közértes is, aki reggelente kiszolgálta ezt a gyári munkást, ezzel segítve a téglák elkészültét, mert nélküle munkaképtelenné válhatott volna a gyári munkás. Midezekből fakadóan, az a német paraszt is hibás, amelyik részt vett a termények betakarításában, melyből majd az a termék készülhetett, melyet a gyári munkás megehetettet, ezzel is elősegítve a tábor elkészültét.
Nem tudom, hogy sikerült e érzékeltetnem, hogy hova vezet ez a „hozzáállás”. Ne akarjon senki félreérteni, de azért egy titkárnő jelentősége, munkaköre túl nagy „hozzáadott értéket” nem takarhat (nem ismerem a pontos körülményeket, de racionális keretek között nem látom az összefüggéseket). Értenie kellett németül, tudnia kellett gépelni (ezenfelül lehet más „szolgáltatást” is nyújtott, de az nem éppen releváns), döntési jogköre nem volt. De tételezzük fel, hogy valamiért rendszerellenessé vált volna, s destruktív módon lépett volna fel, ennek mi lett volna a következménye? Könnyen lehet, hogy ez a magatartás az életébe került volna, főleg mondjuk 45-ben.
Nem melyultem el a temaban, csak azt tudom, amit fel fullel hallottam vezetes kozben.
Eloszor is nem tudom, miert kerult egy 18 eves (akkori torvenyek szerint kiskoru) lany egy ilyen munkakorbe, ha csak nem kimondottan oda akart kerulni, es ebben segitettek. Ami a kerdesedre a valasz, ugy ertettem, hogy a vadirat szerint o volt a felelos bizonyos listak osszeallitasaert, es aktivan foglalkozott a foglyok kivalasztasaval.
A nemzeti-szocializmus, részint szocializmus volt, részint hadigazdálkodást folytatott, amely a ’42 után már mindent maga alá gyűrt, ezért dolgozott egyre több nő a gyárakban, mert a férfiakra máshol volt szükség, szóval az, hogy egy 18 éves lány (nem ismerem a kor jogi környezetét, ezért a beleegyezési korhatárt sem), ha már tudott gépelni el tudott látni ilyen feladatokat.
A németek, mint köztudott, az ilyesmiben végtelenül precízek voltak, ezért mindenről is nyilvántartást vezettek, ahogy volt egy döntéshozatali/fegyelmi rendjük is, amitől a hátországban szinte bizonyosan nem nagyon tértek el.
Ennek okán nem tartom lehetségesnek azt, hogy akár ’45-ben is rábíztak volna egy ilyen feladatot egy titkárnőre (tehát a kritériumokat bizonyosan nem állíthatta fel – még akkor sem, ha a táborparancsnok szeretője volt). Vagy a segédkezés alatt, azt értik, hogy netán ő gépelt? Egy titkárnő volt az isten szerelmére. Még az sem hiszem, hogy bizonyítható, hogy valóban részt vett ezen listák leírásában (vagy összeállításában?), de még ebből sem következne egyenesen az, hogy tudomása volt arról, hogy a listák milyen célból készülnek (ha eljut ide a bizonyítás, itt már eleve az is tisztázásra szorul, hogy a kezdetektől volt e erről tudomása, vagy ez csak menetközben, esetleg utólag lett számára világos). Ha ez bizonyítható, akkor felmerül a kérdés, hogy mit tehetett volna ez ellen a folyamat ellen? Ki kellene azt is zárni továbbá, hogy a fennálló körülmények egyáltalán nem kényszerítették ezen munka elvégzésére, és még ezek után is tisztázásra szorul, hogy amennyiben nem látja el a munkáját annak milyen következményei lettek volna rá nézve?
Tehát lehetséges lett volna e új munkát szerezni-e, mivel a háború végén már a lakosság élelmiszerellátásával is erős gondok voltak, tehát önmagában a munkahelye elvesztése is komoly egzisztenciális válságot okozhatott volna (nem beszélve az esetleges egyéb következményekről). És kizárólagosan bizonyítani kellene a „roppant fontos szerepét”, tehát azt, ha én egy másik 18 évest oda ültetek, akkor nem végzi e el ugyanazt a munkát, mert itt, ha jól értettem a cikket, illetve az Ön kiegészítését, arról van szó, hogy nélküle bizony nem így alakultak volna a dolgok.
Nem kozonseges munkahelyrol van szo, hanem egy koncentracios taborrol Lengyelorszagban, nyilvan katonai letesitmeny. Az en privat gyanum, hogy az illeto leanyzo valahogy elerte, hogy oda keruljon, szerintem nem egeszen lehetett normalis.
Nincs ertelme feltetelezeseket osszevetve vitatkozni, annyit tudok, amit hallottam es leirtam. Azok szerint bizonyitott teny, hogy az ifju holgy aktivan, tevolegesen dontott foglyok listazasarol es igy a halalukrol. Ha ez igaz, akkor az illeto bunreszes, ha nem igaz, akkor nincs mirol vitatkozni. Azt elemezni, hogy mi volt realis akkor es ott, nem tul realis. Az apam (es meg nagyon sok ismerosom) szerint, aki tulelte a koncentracios tabort, nincs az a minden kepzeletet meghalado keptelenseg, ami nem tortenhetett meg akkoriban egy taborban.
Egy koncentrációs tábor ügyében a frivol csacsogást bunkóságnak érzem.
Miből gondolod, hogy a stutthofi koncentrációs tábor racionális keretek között működött?
Egy titkárnőtöl elvárható, hogy a főnöke által megadott keretszámok ismeretében, a főnöke nevében utasítsa a végrehajtókat a napi hulla-adag előállítására.
Figyelembe véve, hogy a koncentrációs táborokban szolgálatot teljesítő SS legénységnek is módjában állt a frontra való áthelyezését kérni, és ezt a kérést minden esetben helybenhagyták a parancsnokaik, egy polgári alkalmazott is felmondhatott. Ha a jövedelmét féltve maradt (pláne, ha élvezte is ezt a munkát) bűnrészessget vállalt.
Hol utasíthat egy titkárnő egy katonát (mert itt nem arról van szó, hogy x megmondta, hogy a használt bútorokat ki kell vinni, ezt pedig a titkárnő vezényli le, bár ezt se hiszem, hogy az ő dolga)? A világ bármelyik hadserege hierarchikus alapon működik, ami azt jelenti, hogy a felettes adhat utasítást/parancsot, amit az alárendeltnek végre kell hajtania.
Azt én is vélelmezem, hogy felmondhatott volna, hogy mi lett volna a döntésének az utóélete az egy másik kérdés, ahogy ettől még az „nagyon fontos szerep” sem bizonyítható, amivel itt megvádolták. Ha tudott tettei következményeiről (ami nem volt több, mint a gépelés – szóval én ebből sajnos nem tudok kinézni többet, bár természetesen a tévedés jogát fenntartom, de mint írtam, racionális keretek között ezt nem tudom elképzelni) és élvezte is, az már egy másik helyzet, csak ez (szinte) bizonyíthatatlan.
1) A koncentrációs tábor parancsnoka, felhatalmazhat bárkit a parancsai továbbítására.
2) A felmondás csupán – vélhetően jelentős – anyagi veszteséggel járt volna.
Pont ez a lényeg, hogy bárkit, tehát ha egy másik emberrel felcserélem, ugyanazt hajtotta volna végre, főleg titkárnői minőségben, tehát legépelte a parancsokat/üzeneteket és azokat valamilyen formában továbbította másoknak, akik azokat végrehajtották. Szerepe ennek okán nem lehet „fontos a tábor működtetésében”, mert ez alapján a bűnelkövetők köre elég szélesen értelmezhető, mintahogy arra eredetileg céloztam.
Itt azt kellene bizonyítani, mintahogy arról szintén írtam már, hogy nélküle nem így alakultak volna ezek a dolgok (tényleges ráhatása volt a cselekményekre/folyamatokra). Hogyha és amennyiben résztvett a különböző listák összeállításában(! – mert ha eljut oda a bizonyítás, akkor ez is vitatárgyát képezi), a megadott kritérium rendszert (már elnézést, hogyha ez túl száraz megfogalmazás) önkényesen túllépte (vagy ellenkezőleg, esetleg szűkítette).
Személye a rendszerben (a tábor működtetésében), már csak munkaköréből fakadóan sem „pótolhatatlan”, valószínűleg (főleg, akkor ha valóban jelentős anyagi ellenszolgáltatásról van szó – ami azért egyáltalán nem 100%, de az biztos, hogy sokkal könnyebb, mint egy gyárban műszakokban dolgozni), helyére 12 másik jelentkező lett volna.
A koncentrációs tábort üzemeltető stáb minden tagjáról – a parancsnoktól az adminisztratív dolgozókig – elmondható, hogy
Ez tehát nem lehet mentő körülmény.A népirtási ügyekben a jogszolgáltatásnak kiemelt feladata az elrettentés. Mindaddig, amig ez a bűn az emberevésnél enyhébb megítélést kap, elrettentés céljából még egy 95 éves titkárnőt is felelősségre lehet, sőt kell, vonni.
Soros Györgynek miért mentő körülmény egy ilyen szöveg?
Egy kis érdekesség:
„Lányok a háború alatt
A háború alatt fiatalok százezrei végeztek „önkéntes” szolgálatot a hátországban. Részt vettek a mezőgazdasági munkákban, a légoltalomban, lányok ezrei segítettek a nagycsaládosoknak. Nők millióit dolgoztatták az iparban
a bevonultatott férfiak helyén. Ehhez a megfeszített munkához képest a háború előtti használtruha-gyűjtések, téli segélyakciók gyerekjátéknak tűntek. Csaknem minden fiatal nőt munkaszolgálatra köteleztek a hadiiparban. Később már nők is szolgáltak a Luftwaffénál és a híradósosztagoknál 1943-tól irodai kisegítő szolgálatot láttak el. Sőt, a háború végén 50 ezer női katonát vetettek be, és áldoztak fel. Természetesen nők ezrei dolgoztak kórházakban is. És sajnos ugyanezek a nők azok, akik 1945 tavaszán a győztesek nemi erőszakának áldozataivá váltak.”
https://torimaskepp.blog.hu/2018/09/16/ilyen_volt_lanynak_lenni_a_naci_nemetorszagban
Így kerülhetett ’43-ban oda titkárnőnek.
„Egy titkárnőtöl elvárható, hogy a főnöke által megadott keretszámok ismeretében, a főnöke nevében utasítsa a végrehajtókat a napi hulla-adag előállítására.”
Még csak az kellene, hogy egy titkárnő, bárhol is, a főnöke nevében utasításokat adjon ki.
Soros Györggyel mi is a helyzet?
Ő „csak” sima kollaboráns volt, s a sajátjai vagyonát leltározta (állítólag nem dézsmálta, legalábbis mikor „coming out”-olt arra nem tért ki).
Fiatalkorúak bírósága? A végén még javítóintézetbe küldik…
Az dolog körül-belül az a szint, amikor néhány idióta cirkuszol a Trianon miatt, 100 évvel később. Elmúlt, vége van, nagyon rég történt, soha nem jön vissza többé. Hozzá kellene szokni. Azza, hogy most meglincselnek egy 96 éves öreget, aki magától járni se nagyon tud már, nem változtat meg az égvilágon semmit..
Igazad is lenne, de nem errol van szo. Bizonyos orszagokban az igazsagszolgaltatas nem nepneveloi, politikai vagy mas hasonlo funkciot tolt be, hanem szimplan a torvenyek vegrahajtasanak egy allomasa. Ha a haborus bunok nem evulnek el, akkor a bunost birosag ele kell allitsak. Az iteletben akar figyelembe is vehetik az altalad felhozottakat. De nem szeretnek olyan orszagban elni, ahol az ugyesz, a torvenyek dacara, nem emelne vadat egy, a torvenyek szerint, bunos ellen, mert ugy iteli meg, hogy cirkusz az egesz.
Alapból egyetértek veled, csak ugye volt már kettő(!) kihallgatása a szerencsétlennek. Akkor nem tudták elítélni? Ne mondja már senki, hogy 75 évvel az esemény után tisztább bizonyítékok vannak, mint 5-10 évvel a háború után.
Nem ismerem kozelrol a nemet birosagok mukodeset, de az mindenutt a vilagon burokratikus.
Amugy nincs tul sok empatiam az oreglany irant.