A háború következményei, köztük a geopolitikai hatalmi eltolódások és a drónháború veszélyei a mai napig érezhetőek.
2021. szeptember 27-én volt egy éve, hogy Örményország és Azerbajdzsán között kitört a konfliktus a vitatott Hegyi-Karabah régió miatt, amely valamivel mint egy hónapig tartott, és súlyos geopolitikai következményekkel járt, amelyek még mindig tartanak – írja a Jerusalem Post.
A konfliktus a két szomszéd között a Kaukázus térségében régóta fennálló határvitákban gyökerezik. A Hegyi-Karabah régió örmény ellenőrzés alatt állt, de Azerbajdzsán követelte magának. Bár az azeri igényt nemzetközileg elismerték, de facto az örmények által támogatott szakadár állam, az Artsakh, más néven a Hegyi-Karabahi Köztársaság irányította.
A két nemzet már korábban is harcolt a régióért, 1988 és 1994 között hét évig tartó háború tört ki, mielőtt tűzszünet vetett véget neki. A feszültség azonban mindig is magas volt és forrongott a két ország között.
2020. szeptember 27-én ismét harcok törtek ki a két ország között. Hamarosan szükségállapotot hirdettek, és mindkét fél mozgósítani kezdte hadseregét.
Magát a háborút két figyelemre méltó tényező jellemezte: a geopolitikai összetettség és a drónhadviselés széles körű alkalmazása.
Az azeri erők nagymértékben használtak drónokat, míg Örményország viszonylag nagyobb hangsúlyt fektetett a tüzérségre. Ez lehetővé tette az azeriek számára, hogy súlyos károkat okozzanak az örmény harckocsiknak, védelmi rendszereknek, tüzérségnek és személyi állománynak.
A drónok használata a felderítés terén is előnyhöz juttatta az azerieket, ami nagyobb taktikai előnyt biztosított számukra az örmény erők kijátszásában.
Mindkét fél dezinformációs kampányokat és kazettás bombákat is alkalmazott – amit a legtöbb ország tiltott, de a két érintett fél nem -, többek között polgári területek ellen.
Ami a geopolitikai összetettséget illeti, a konfliktusban számos más regionális és globális hatalom is részt vett. Konkrétan Azerbajdzsán komoly támogatást kapott Törökországtól, míg Örményország jelentős támogatást kapott Oroszországtól, nem is beszélve a külföldi zsoldosok és milíciacsoportok állítólagos alkalmazásáról.
Különösen Izraelt érte kritika a részvétele miatt, mivel a zsidó államot mindkét nemzethez szoros kapcsolatok fűzik. Ugyanakkor Izraelt azért is bírálták, mert katonai felszereléseket és drónokat szállított az azeri hadseregnek.
Itai Anghel riportjai a 12-es csatorna Uvda című műsorában, valamint a SIPRI nemzetközi fegyvereladási jelentése jól szemlélteti, hogy milyen fontosak voltak az izraeli fegyvereladások Azerbajdzsánnak az elmúlt évtizedben.
A jelentés szerint Izraelből származott Azerbajdzsán fegyverimportjának 69 százaléka az elmúlt öt évben, és Anghel feltárta, hogy az izraeli drónok, mint például a Harop, milyen nagy szerepet játszottak az Azerbajdzsán és az örmény harcosok közötti tavalyi háborúban.
Azerbajdzsán vélhetően az Orbiter 1K-t is felhasználta, egy izraeli Aeronautics által gyártott drónt, amelyet az amerikai Drone Databook szerint 2011-ben adtak el Azerbajdzsánnak. Ez egy úgynevezett „loitering Munition”, ami azt jelenti, hogy inkább egy cirkálórakétához hasonlóan úgy tervezték, hogy a célpontba csapódjon, és becsapódáskor megsemmisítse magát. Egyes médiumok ezeket „kamikaze drónoknak” vagy „öngyilkos drónoknak” nevezik.
A háború végül egy Oroszország által közvetített tűzszünet révén ért véget, mivel a terület gazdát cserélt. A háború eredményeként nagyrészt Azerbajdzsán győzelmét tekintették.
Az azerieknek sikerült jelentős területeket felszabadítaniuk, amelyek az 1990-es évek óta örmény kézben voltak. A háború befejezését Azerbajdzsánban széles körű ünneplés fogadta, míg Örményországban a reakciók jóval kevésbé voltak pozitívak.
A háborúban Azerbajdzsán győzelmet aratott a csatatéren, de Oroszországnak adta a tűzszünet ellenőrzését, és ennek következtében a stratégiailag fontos Lachin folyosó ellenőrzését, ami viszont erősíti Moszkva saját jelenlétét a régióban.
A geopolitikai következményeken túl a háború a drónhadviselés jelentőségét is bemutatta. Azerbajdzsán energiában gazdag ország, és ennek következtében a magasabb katonai költségvetése jelentős előnyhöz juttatta Örményországgal szemben.
Ez azonban nem csak a drónhadviselésre terjed ki. Amint azt a brit Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete nevű agytröszt megjegyezte, más tényezők is szerepet játszhattak, például a modern hadviseléshez jobban alkalmazkodó, professzionálisabb azeri hadsereg.
Összességében a hegyi-karabahi háború volt az egyik első olyan modern konfliktus, amely valóban bemutatta, hogy a drónháború és a modern taktikák hogyan változtatják meg a harctér képét. És mivel a drónok egyre nagyobb teret nyernek a csatatéren, különösen a Közel-Keleten, ez lehet a háború legjelentősebb következménye a jövőre nézve.
Fotó: MTI/AP
Ezt a cikket szerkesztőségünk az ünnep beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
