Miközben a védelmi minisztérium mérlegeli, hogy milyen mértékben legyen jelen tengerentúlon, itt az ideje, hogy az amerikai katonai jelenlétet a balti államokban tartóssá tegye. Ha csak időszakosan tart fenn amerikai katonai jelenlétet, hol igen, hol pedig nem – különösen addig, amíg a közeli Lengyelországban kialakul egy állandóbb amerikai jelenlét -, az rossz üzenetet küld a NATO legsebezhetőbb szövetségesei és Vlagyimir Putyin orosz elnök számára – írja John R. Deni a Defense News oldalán.
Különösen az Egyesült Államok afganisztáni kivonulása és az amerikai hitelességgel kapcsolatos aggodalmak nyomán csak egy következetes amerikai katonai jelenlét a balti államok mindegyikében biztosíthatja meggyőzően a szövetségeseket arról, hogy Washington támogatja őket, miközben Putyinnak is jelzi a NATO iránti sziklaszilárd amerikai elkötelezettséget – állítja Deni. Az Afganisztánból való elsietettnek tűnő, kaotikus amerikai kivonulás miatt néhány európai amerikai szövetséges megkérdőjelezte Washington NATO iránti elkötelezettségét.
Az Atlanti-óceánnak ezen az oldalán abszurdnak tűnik a 20 éves afganisztáni erőfeszítések kudarcának összekapcsolása az amerikaiak európai hitelességével. Hiszen Afganisztán egy olyan ország, amellyel az Egyesült Államoknak nincsenek jelentős kulturális vagy történelmi kapcsolatai, szerződésen alapuló kölcsönös védelmi kötelezettségvállalása, vagy komoly kereskedelmi és befektetési kapcsolatai. Eközben Amerika kulturális, történelmi, demográfiai, védelmi, valamint kereskedelmi és befektetési kapcsolatai Európával páratlanok.
Nem túlzás azt állítani, hogy az amerikai életmód – nem is beszélve az egyik oldalon az Egyesült Államok, a másikon Kína és Oroszország között most kibontakozó nagyhatalmi verseny kimeneteléről – az Európával való szoros és biztonságos kapcsolaton múlik. Nem így van ez Afganisztánnal.
Mindazonáltal a felfogás valóság, és a tartós amerikai jelenlét hiánya a balti államokban még rosszabbnak tűnik, mint amilyen az afganisztáni kudarc nélkül lenne. Ez különösen igaz ma Litvániára, amely szó szerint és átvitt értelemben is az orosz és a kínai tekintélyelvűség elleni nyugati erőfeszítések frontvonalában áll. A Balti-tenger, az ellenséges fehérorosz szomszéd és az orosz Kalinyingrád területe – Európa legmilitarizáltabb földdarabja – közé ékelődve ez a viszonylag kis szövetség hatalmas fenyegetésekkel néz szembe.
Az elmúlt évek során Oroszország jelentősen növelte a hagyományos és nukleáris támadófegyverek számát a Litvániával közös, 185 mérföldes határon fekvő kalinyingrádi exklávéban.
Legutóbb a most befejeződött Zapad hadgyakorlaton akár 200 000 orosz és fehérorosz katona, tengerész és repülő, valamint több száz tank és tüzérségi löveg vett részt, amelyek először egy képzeletbeli invázió ellen védekeztek, majd egy litván (és lengyel) területre irányuló ellentámadást szimuláltak. Ami aggasztó, hogy a gyakorlat állandó orosz jelenlétet eredményezhet Fehéroroszországban.
Eközben Fehéroroszország nemrégiben fegyverré tette a migránsokat, az elmúlt évben több ezer irakit és szubszaharai afrikait küldött át a határon Litvániába.
Sokkal távolabb, Kína kereskedelmi embargót vezetett be Litvánia ellen, és kivonta nagykövetét Vilniusból. Ezek a lépések válaszul történtek Litvánia ártatlannak tűnő döntésére, amely lehetővé tette, hogy Tajvan „Tajvan” néven diplomáciai képviseletet nyisson Vilniusban, valamint arra, hogy Litvánia kilépett a 17+1 néven ismert, Kína által vezetett, a közép- és kelet-európai országok kooptálására irányuló törekvésből. Emellett Litvánia kiterjedt kibertámadásoknak volt kitéve, amelyeket Oroszországnak és Kínának egyaránt tulajdonítottak.
Egy kis létszámú, de állandó amerikai jelenlét Litvániában három módon is erősítené az Egyesült Államok és a szövetségesek biztonságát Északkelet-Európában. Először is, világosan jelezné a szövetségesek és az ellenfelek számára, hogy a litván szuverenitás és területi integritás létfontosságú amerikai érdek. Másodszor, felhasználható lenne a litván védelmi képességek hiányosságainak pótlására, különösen a páncéltörő, tüzérségi, UAV-k és az elektronikus hadviselés terén. És végül, ez biztosítaná Vilnius számára a szükséges önbizalmat ahhoz, hogy többet fektessen be a fejlett, támadó kiber- és elektronikai hadviselésbe, valamint az információs műveletekbe, ami inkább képessé tenné az Oroszország és Kína felől érkező legvalószínűbb támadásokra való reagálásra.
A tartós amerikai jelenléttel szembeni legfőbb ellenérv az, hogy az valamilyen módon megszegné a NATO és Oroszország között 1997-ben létrejött megállapodás feltételeit, vagy hogy megfélemlítené Putyint, ami spirális ellenreakciót váltana ki. Feltételezve egy gondosan kalibrált jelenlétet, amely a régió iránti, már most is tartós NATO-kötelezettségvállalásba illeszkedik, ezek az aggodalmak túlzóak a széles körű biztonsági előnyökhöz képest.
Például a NATO Enhanced Forward Presence (fokozott előretolt jelenlét) kezdeményezése keretében Németország 2017 óta egy nagyjából 1100 fős, többnemzeti harccsoportot vezet Litvániában. Egy körülbelül 120 fős, századnyi amerikai kontingens hozzáadása ehhez a NATO-jelenléthez, valamint a Lettországban és Észtországban lévő hasonló Enhanced Forward Presence-egységekhez aligha tekinthető destabilizálónak, hanem messzire vezetne a szövetségesek megnyugtatásában és Oroszország elrettentésében.
Litvánia és balti szomszédai a NATO-n belül a súlyuknál jobban teljesítenek, és következetesen a közös védelmi terhekből a rájuk eső résznél nagyobb részt viselnek. Washingtonnak azonban ki kell javítania a NATO elrettentő erejének hiányosságait a régióban, valamint a tartós amerikai jelenlét égbekiáltó hiányát.
John R. Deni a U.S. Army War College Stratégiai Tanulmányok Intézetének kutatóprofesszora és az Atlantic Council nem rezidens vezető munkatársa.
Ezt a cikket szerkesztőségünk az ünnep beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Borítókép: Flickr/ NATO North Atlantic Treaty Organization
