A Westdeutscher Rundfunk (WDR), a hatalmas állami német TV- és rádióadók között is a leghatalmasabb, néhány hete egy Nemi el-Hassan nevű, dekoratív külsejű hölgyet nevezett ki egy tudományos ismeretterjesztő műsora élére. Alig hogy a döntést kihirdették, feltűnt a neten egy 2014-ben egy hírhedt erőszakos antiszemita tüntetésen készült videó, amelyen a hölgy mélyen iszlám fejkendőbe burkolva látható, amint önfeledten Izrael ellenes jelszavakat üvöltözik.
Az úgynevezett al-Quds („nemzetközi Jeruzsálem”) tüntetést 1979-ben az iráni Chomeini ajatollah találta ki. Iránban ezen a néven a ramadán utolsó napján minden évben államilag szervezett tüntetéseket tartanak, amelyeken Izrael megsemmisítését követelik. Hála az iszlám bevándorlásnak időközben Berlinben is minden évben megrendezik ezt az Izrael-gyűlöletre buzdító, legtöbbször erőszakba fulladó eseményt, amelyet a hatóságok idén végre betiltottak.
El-Hassan azon nyomban lanyha önkritikát gyakorolt, állítólag „csak” azt kiáltozta, hogy „szabadságot Gázának”, ami azért valószínűtlen, mert Gáza 2014-ben már régen a Hamasz vezetése alatt állt. Majd így folytatta:
„Most, hogy az életemnek erre a szakaszára visszapillantok, nem zárhatom ki, hogy olyan dolgokat mondtam, amelyek az anticionizmust és az Izrael-ellenességet támaszthatnák alá. Mindezt nagyon sajnálom, és szégyellem magam emiatt.”
Közben azonban újabb videók és filmfelvételek kerültek napvilágra, amelyeken el-Hassan több más Izrael-ellenes radikális tüntetésen látható. Több ízben nyilvános fellépéseken bagatellizálta az iszlám terrorizmust, egy a baloldali radikális Tageszeitungban megjelent cikkében („IS, add vissza a stílusomat!”) azt állítja, hogy a teljes testet eltakaró csador a női emancipáció kiteljesedése, és csak az IS által vált negatív jelképpé.
Miután mindez kiderült, a WDR átmenetileg visszakozott, és „ki akarja vizsgálni” az el-Hassan ellen felhozott vádakat. Valójában nincs sok vizsgálni való. El-Hassan fiatal kora óta része egy baloldali iszlámbarát Izrael-ellenes hálózatnak, amelyet erős szálak fűznek a Szociáldemokrata és a Zöld pártokhoz, és amely időközben az állampárti alapítványok és az állami TV-impérium szerves részévé vált.
El-Hassan rendszeres látogatója a hamburgi Kék Mecsetnek, amely a német államvédelmi hatóság megállapítása szerint az iráni vezetés német propagandaközpontja. A Kék Mecset jó kapcsolatokat ápol a Németországban terrorszervezetként betiltott Hizbollával is. el-Hassan ezen felül több szociáldemokrata iszlámbarát politikussal együtt alapító tagja egy JUMA (jung, muslimisch, aktiv: fiatal, mozlim, aktív) elnevezésű projektnek, melynek holdudvarában folyamatosan antiszemiták és Izrael gyűlölők tevékenykednek, többek között a már említett al-Quds tüntetések résztvevői.
Mi mindebből a tanulság? Az iszlám terrorizmus támogatása Németországban időközben már nem számít szélsőséges álláspontnak, ezért gondolhatta a WDR vezetése, hogy el-Hassan kinevezése nem fog különösebb ellenállásba ütközni. A „kivizsgálás” feltehetőleg el fog tartani egy darabig, a felelősök majd elfogadják el-Hassan álságos önkritikáját és mint megtért bűnös fog ünnepélyes keretek között visszatérni a képernyőre. És ha a véleménykutatók előrejelzései helytállóak, és a következő német kormányt zöld, baloldali és baloldali radikális pártok fogják megalakítani, akkor el-Hassannak sem kell majd sokáig a rehabilitációra várni.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.