Hirtelen fog kirobbanni a következő libanoni háború

Bár kevés nemzetközi figyelem irányul az izraeli-libanoni határra, a kerítés közelében lakó izraeliek már 15 éve a következő háború árnyékában élnek. 

Az izraeli-libanoni határ szabálya, hogy ha úgy tűnik éppen nem történik semmi, akkor is éppen történik valami. Matti Friedman korábbi AP tudósító ezen a nyáron is elment a határra, és a tűzforró napon nézegette az elektromos kerítés túloldalát. A szerző leírja, hogy egyszer csak egy szakállas fej bukkant fel az egyik bokorban a túloldalon, de csak egy fényképezőgép bukkant fel vele együtt. Friedman egy tiszttel és két katonával állt a határtól 45 méter távolságra. A tiszt nem lepődött meg a megfigyelőn, aki lőtt néhány fotót, és a katonák is lefotózták a férfit.

A határ mindkét oldalán elszántan figyelik a másik oldal minden apró mozzanatát. „Ez a szektor olyan, mint egy sakkjátszma” – jegyezte meg a magasrangú tiszt a tudósítónak.

A libanoni határ nem tartozik Izrael vagy a nemzetközi megfigyelők elsődleges aggodalomforrásai közé – írja Friedman. De a bölcs megfigyelők nem veszik le a szemüket erről a szakaszról. Évekig úgy tűnt nyugalom uralkodik itt, míg 2019-ben a hadsereg fel nem fedezte, hogy a Hezbollah épített egy harci alagutat a határ alatt, amelynek kijárata Izraeli területen bukkant fel. Az alagút 70 méter mélyen volt, és egy felirat volt a folyosón: „Irány Jeruzsálem”. A hadsereg elpusztította, majd öt hasonlót is felfedezett és felrobbantott.

Friedman szerint azóta a határ újra el lett felejtve, de a figyelmeseknek feltűnhetett egy-két fontos mozzanat. Tavaly például „véletlen felrobbant” egy ház Ain Qanában, egy Hezbollah fegyveraktár mellett. Egy másik raktár fotóját a hadsereg idén hozta nyilvánosságra, amit a terrorszervezet egy iskola mellett helyezett el.

Fontos változások váltak láthatóvá ezen a nyáron – írja a szerző. Libanon mindig is törékeny volt a különböző szekciók közötti laza megegyezések adták az instabil alapot. A változás látható az izraeli katonák számára, akik éjszaka már nem látják a határvárosok fényeit, csak a sötétséget, annyira gyakorivá váltak az áramkimaradások. Közel 3 millióan élnek szegénységben és egyre közelebb az összeomlás.

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy kétségbeesett civilek próbálnak bejutni az országba, egy részük külföldi migráns, de egyre több a libanoni.

Ha valaki felhajt Nyugat-Galileából a kacskaringós határ menti úton egy olyan vidékre érkezik, amely a két világ között helyezkedik el, szinte inkább Libanon, mint Izrael. Itt nehéz elfelejteni a Hezbollah-ot. Itt a civilek közvetlen a kerítés mellett élnek, mint a katonák, azonban ő náluk nincs őrségváltás. A Kibbutz Adamit lakói például, ugyan almafákat ápolnak és csirkéket tenyésztenek, de már ötven éve tűzvonalában vannak egy fel-fel újuló konfliktusnak. Hosszú éveken át gyakran megtámadták őket a palesztin terroristák, akik betörtek a helyi óvodába és iskolába is, és emberek tucatjait gyilkolták meg.

Izrael először 1978-ban csapott össze a libanoni palesztin harcosokkal, majd jött az 1982-es megszállás, az első libanoni háború, majd a 18 éven át tartó konfliktus Libanon déli részén az úgynevezett „biztonsági zónában”, amely során felemelkedett az iráni támogatású Hezbollah. 2000-ben Izrael kivonta a csapatait, amit kisebb palesztin átszivárgások követtek. Aztán 2006 nyarán jött a második libanoni háború. Azóta a határ mentén mindenki a következő háborút várja.

Mindenki egy sokkal rosszabb és nehezebb háborút vár, a Hezbollah rakétaarzenálja halálosabb mint 15 éve volt, és a következő háborúban már nem csak észak lesz célba véve. Friedman szerint Irán erősebbnek érzi magát, miközben az Izraelt támogató Amerika zavarodott és gyengélkedik.

A Hezbollah ereje a meglepetés ereje. Nem lesz előjáték. A következő háború úgy fog kezdődni, mint az előző, minden egyszerre indul, mikor úgy tűnik, hogy nem is történik semmi.

Dan Kohn a Kibbutz Adamitban lakik már ötven éve, 2006-ban a lakosok nagy része elmenekült, de ő maradt. Egy katyusa felrobbantotta a fia kocsiját, de épségben megúszták a háborút.

„Ha átjönnek a kerítésen nem csak ketten-hárman lesznek mint a régi időkben a palesztinok. A hadsereg már figyelmeztetett arra, hogy a Hezbolllah egy egész közösséget túszul akarhat ejteni, ha csak egy pár órára is. Ez a kibuc nyilvánvaló választás. Nem lenne nekik nehéz. Igaz, hogy a hadsereg elpusztított hat alagutat. De időnként eszembe jut, hogy vajon megtalálták-e a hetediket”

– mondta Kohn a tudósítónak.

A kibuc lakóit rendszeresen felkeresi a hadsereg, amely biztosította a községet, hogy ha jön a Hezbollah az IDF perceken belül ideér. Kohn szerint ez az ígéret csak áltatás. Friedman pont azon a napon járt ott, mikor Libanonból a Hezbollah átlőtt néhány rakétát, amelyek egy drúz falu közelében csapódtak be. Ez egy egyértelmű és szokatlan jelzés volt a terrorszervezet részéről.

Matti Friedman szerint az eset körüli csend jól mutatja az izraeli aggodalmak és a nyugati megfigyelők érdeklődése közti szakadékot. Izrael határain iráni proxi hadseregek tevékenykednek. 2006 óta a terroristák propagandája helyet talált magának a nyugati társadalmakban. A Hezbollah és a Hamász is tisztában van azzal micsoda ideológiai zavar játszódik le a nyugati sajtóban, vagy ami maradt belőle.

A terroristák tudják, hogy egy rakéta kilövése Gáza vagy Libanon lakott területein nem lesz lefilmezve, viszont az izraeli ellencsapásban megölt civilek fotóit majd szupermodellek osztják meg Twitteren és a Kongresszus tagjai majd genocídiumról beszélnek. Az hogy fegyverraktár van egy libanoni iskola mellett az csak egy vállrántást kap, de ha Izrael lebombázza akkor majd nyomoznak a nemzetközi szervezetek, a New York Times pedig fotó esszét közül a romok között álló magányos iskolapadról. A forgatókönyv már előre meg van írva.

Friedman szerint nagy kérdés, hogy a libanoni gazdasági válság vajon közelebb sodorja az országot egy háborúhoz vagy nem.

A szakértők egy része szerint a Hezbollah a válság alatt igyekszik legitim politikai erőként megnyilvánulni kenyeret osztanak és benzint, és ezt elrontaná egy háborús konfliktus. Ezt jelzi az, hogy a nyári rakéták mind lakatlan területeken csapódtak be. De Friedman szerint ez egy veszélyes játék, amely könnyen torkolhat konfliktusba.

Mit lát egy izraeli, ha áttekint a határon? – teszi fel a kérdést Matti Friedman. Gyönyörű erdőket és tengerpartot, ahol különböző csoportok osztoznak a területen, amely akár sikeresebb lehetett volna Izraelnél, a „Közel-Kelet Svájca”, ahogy az ötvenes és hatvanas években nevezeték. Néhányan félrement izraeli politikai döntések arénájaként látják, vagy katonai szolgálatuk tereként. Mások pedig egy állandó fenyegetést látnak.

Teljes írás itt olvasható.

Izraelt senki nem ejtette túszul

Egyszerűen csak nem olyan, amilyennek az alapítók megálmodták — nyilatkozza Matti Friedman most megjelent könyve, a Mizrahi kémek kapcsán készült interjúban, melyet a The Times of Israel közölt.