A Ben & Jerry’s, amerikai fagylaltgyártó, mely gyárral rendelkezik Izraelben is, Twitter-oldalán jelentette be, hogy megszünteti termékeinek értékesítését „a megszállt palesztin területeken”. A BDS mozgalomnak behódoló cég döntése nagy vihart kavart és számos kritika érte. De hogyan hat Izraelre egy ilyen bojkott? — veti fel a kérdést Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő a zsido.com-on megjelent elemzésében.
A Siratófal kegyetlen zsidó gyarmatosítói valószínűleg komoly erkölcsi csapásként élik majd meg, hogy útban a Kotel felé nem élvezhetik többé a Ben and Jerry’s-féle Chunky Monkey léleknemesítő hatását. Az is elképzelhető, hogy a Häagen-Dazs kúra gyötrelme lassan rákényszeríti őket arra, hogy elgondolkodjanak morális értékrendjük tarthatatlanságán. Még az sem kizárt, hogy ez a keménynyakú népség egyszer majd megnyitja a szívét, és Cohen meg Greenfield urak tanítása termékeny talajra talál. Az aranykor kapujából visszatekintve senki sem fog megakadni azon, hogy voltak idők, amikor a Fagylaltkirályok feltétel nélkül osztották a fagylaltot még a kutyáknak is (tökmag, illetve mogyoró ízekben), de a zsidóknak kizárólag a megfelelő telekkönyvi kivonat bemutatása ellenében. Nem kizárt, hogy mindez egyszer valóssággá válik.
Másrészt, ha a történelmi tapasztalatból kiindulva próbáljuk megjósolni a fagylalt-válság kimenetelét, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy a Ben and Jerry’s-féle bojkott megvetette egy új izraeli jégkrém-nagyhatalom alapjait.
Az elmúlt másfél évszázad során, a Jisuvnak és később Izrael Államának a tiltások, embargók és bojkottok egész sorával kellett szembenéznie. Paradox módon ahelyett, hogy csírájában fojtotta volna el a zsidók harcát az önrendelkezésért, ez a gazdasági hadviselés volt az, ami megteremtette a „startup nemzetet”.
A neves brit történész, Arnold Toynbee kihívás-válasz elmélete szerint a civilizációk a kihívásokra adott kreatív válaszok által fejlődnek. Izrael első éveiben ezek a kihívások az élet minden területén éreztették hatásukat, a banálistól kezdve a rendkívüliig.
A „BEN GURION”-RIZS
Mi lehet banálisabb egy kiló rizsnél? Kevés dolog, tekintve, hogy napjainkban éppen ez a gabonaféle vált az üres beszéd szinonimájává.
Izrael első évtizedében a rizshiány súlyos gasztronómiai-gazdasági válsággal fenyegetett. Az arab bojkott sújtotta fiatal ország egyszerűen nem rendelkezett se valutával, se megfelelő hitellel a rizs-import megoldására. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy néhány év leforgása alatt hétszázezer zsidó menekült érkezett azokból az afro-ázsiai országokból ahol a rizsevésnek gyökeres-magvas hagyományai vannak. A kialakuló társadalmi-kulturális feszültségeket továbbélezte egy fokozódó gasztronómiai verseny a nyugat búzája és a kelet rizse között.
A rizsválság időzített bombája egyre fenyegetőbben ketyegett.
Ha meg akarjuk érteni Ben Gurion politikai filozófiáját, a kreativitás, a kompromisszum és a csodavárás keverékét, akkor csupán egyetlen egy dologra van szükségünk. Egy kiló tarhonyára. Arról nem szól a fáma, hogy az „Öreg” ismerte-e a magyar konyhaművészet klasszikusát. Az viszont elégé közismert tény, hogy 1953-ban Ben Gurion felkérte az Osem céget, hogy próbáljanak búzából rizst készíteni. Az eredmény, ami „Ben Gurion-rizs” néven híresült el, páratlan sikert aratott, és a ptitim azóta megtalálható az óvodákban, a hadsereg tábori konyháiban és a legtrendibb nyugati éttermek étlapján is.
HADIIPAR HÁZTÁJIBAN
A gabonaféléken túl hasonló folyamat zajlott le a hüvelyesek terén is. A ’20-as évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy itt nem babra megy a játék, és a babon kívül egyéb hüvelyesekre is szükség lehet. Elsősorban töltényhüvelyesekre.
A növekvő arab ellenállással mit sem törődve a brit mandátumi hatóságok mindent megtettek, hogy megakadályozzák a zsidók önvédelmi fegyverkezését. Ezt elsősorban egy általános hadianyag-behozatali tilalommal kívánták elérni.
A Jisuv vezetősége számára nyilvánvalóvá vált, hogy elkerülhetetlen egy önálló hadiipar kiépítése. A mandátumi hatóságok éberségét kijátszandó, a manufaktúrák meglévő ipari létesítmények és kibucok árnyékában szerveződtek. A földalatti műhelyek eleinte lőszert és kézigránátokat gyártottak. Az első kezdetleges gránátok testét vas helyett betonból öntötték, és hosszú időbe telt, ameddig beindult a végletekig leegyszerűsített Sten géppisztolyok helyi gyártása. A kezdetleges, de nagyhangú Dávidka típusú aknavető, a szó legszorosabb értelmében, kirobbanó sikernek bizonyult.
A TANK, AMELYIK ANGOLOSAN TÁVOZOTT
A szeretet-gyűlölet viszony, ami a zsidó államnak a „perfid” Albionnal való viszonyát jellemezte, a függetlenség kikiáltása után is döntően befolyásolta Izrael hadiiparát. Mikor a britek az ötvenes évek derekán egy új harckocsi kifejlesztésén kezdtek dolgozni, a hagyományos szövetségeseik helyett inkább a fiatal zsidó állammal kötöttek együttműködési szerződést. Az új Chieftain tank a koreai háború és az izraeli harctéri tapasztalatok alapján épült, és a maga idejében kiemelkedő harcjárműnek számított.
Az eredeti tervet a Chieftain tank izraeli gyártására azonban keresztülhúzta a politika. A brit kormány letiltotta az ügyletet és úgy döntött, hogy inkább Izrael közel-keleti ellenfeleinek adja el a „Törzsfőnököt”.
Izrael befektetése mégsem veszett kárba. A közös angol-izraeli projekt tapasztalatai vetették meg a belföldi harckocsigyártás technológiai alapjait. A külföldi partner megbízhatatlansága pedig megteremtette a politikai szándékot arra, hogy Izrael ezen a téren is a saját lábára álljon. A ’70-es évek végén a Markává tank hadrendbe állítása befejeződött, és az első típust három másik követte. A Markávát a világ legjobb harckocsijai között tartják számon, a Chieftain pedig angolosan távozott az élvonalból.
ELVESZETT CIRKÁLÓK ÉS ELLOPOTT VADÁSZGÉPEK
A románc Izrael másik patrónusával sem tartott sokáig. Az ország első évtizedeiben a franciák harci repülőgépeket, páncélosokat és egyéb hadi felszerelést adtak el Izraelnek. Ezt a kapcsolatot a zsidó állam további megrendelésekkel kívánta elmélyíteni. A megrendelések között új típusú hadihajók és harci repülőgépek is szerepeltek.
De Gaulle elnök azonban eldöntötte, hogy gyökeresen átalakítja országa közel-keleti politikáját. Az 1968-as bejrúti rajtaütés ürügyén Franciaország fegyverbojkott alá helyezte Izraelt és befagyasztotta a már megrendelt hadianyagok leszállítását.
Itt talán vége is lett volna a dalnak, ám hamarosan kiderült, hogy „nem özvegy Izrael”. A már kifizetett rombolókat az éj leple alatt sikerült kicsempészni a cherbourgi kikötőből. A Moszád megszerezte a Mirage III-as harci repülők tervrajzait, és a gépek helyi gyártása teljesen új szintre emelte az izraeli repülőgépipart.
OROSZLÁNKÖLYÖKBŐL STARTUP NEMZET
A francia tervek alapján továbbfejlesztett izraeli harci repülőgépek sikere felbátorította a zsidó államot, és még nagyobb fába vágta a fejszéjét. A Lavi (Oroszlánkölyök) projekt egy teljes egészében izraeli harci repülőgép kifejlesztését irányozta elő. A tervben rejlő „hucpa” megértéséhez tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy önálló harcirepülőgép-iparral csak a legnagyobb ipari és katonai hatalmak rendelkeznek. A zsidó állam lakossága ezekben az években alig négymillió lelket számlált. Mindennek ellenére az izraeli repülőgépipar töretlen önbizalommal vágott bele a munkába, és az első prototípusok minden várakozást felülmúltak.
A magasabb politika azonban közbeszólt. A vállalkozás technológiailag kivitelezhető lett volna, de gazdaságilag meghaladta Izrael erejét. Az Egyesült Államoknak nem állt érdekében konkurenciát teremteni a saját repülőgépipara számára, és a növekvő nyomás végül a projekt leállításához vezetett.
Az erőfeszítés mégsem volt hiábavaló. A program leállításával tudósok és mérnökök ezrei kerültek ki a munkaerőpiacra. Ők voltak azok, akik a Digitális Forradalmat meglovagolva Izraelt a startup nemzetté alakították át.
Hogy mik lesznek a Ben and Jerry’s-féle fagylalt-bojkott hosszú távú hatásai? Korai lenne ezt még eldönteni. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a bojkottok az objektív gazdasági nyomáson túl nagyon erős motivációs erőt képviselnek. Egy olyan érzékeny pontot érintenek meg a zsidó pszichében, amely felébreszti a szunnyadó dacot, a davka és a kreativitás szellemét.
Robert C. Castel további írásai itt olvashatók a Neokohnon.
Robert C. Castel összes cikkét elolvashatja itt.
Néhány adalék, az amúgy kiváló cikkhez:
– A BnJ’s azzal védekezett eredetileg, hogy ők csak a területeket akarták bojkottálni az állítólagos „megszállás” miatt. Ez a hazugság azonban lelepleződött akkor, amikor kiderült, hogy a CEO és a board eredetileg Izrael teljes egészét bojkottálta volna. Hogy ez mérséklődött a területekre, az csak annak „köszönhető”, hogy az Unilever (a BnJ’s többségi tulajdonosa) közbeszólt. Ezután ugatta le az Unilever fejét az antiszemita BnJ’s CEO, hogy mit képzel az anyacég magáról, hogy beleszól a leányvállalat dolgaiba. Szürreális volt az egész.
– Ha már BnJ’s CEO: kiderült róla, hogy nem igazán szereti Izraelt, és a zsidó népet. Ehhez elég volt felmenni a twitterére, ahol másról sem beszél, csak Izraelről. Enyhén kettyós, és felmerül a kérdés, hogy hogyan is kerülhetett ilyen magas poziba. Sanszos hogy diversity hire volt, és ezt nem én mondom, hanem végső soron ő maga vallotta be, amikor is azt mondta az Unilevernek, hogy „I can’t stop thinking that this is what happens when you have a board with all women and people of color who have been pushing to do the right thing.” Persze lehet, hogy a véletlen műve az, hogy (állítása szerint) kizárólag nőkből és PoCokból áll a board… 🙂
– Szintén megjósoltam, hogy ez a bojkott – az Unilever legnagyobb bánatára – visszafelé fog elsülni, hiszen a válasz-bojkott nem csak a BnJ’s-t, de az Unilevert is érinteni fogja. És így is lett ez eddig Arizonában és New Jerseyben, ahol csak az előbbiben 100 millió dollár körüli befektetéstől esik el most az anyacég. Összesen 34 másik államban vannak anti-BDS törvények, ezek közül 21-ben a területek elleni bojkottot is tiltják, és 6 másik államban már szintén megkezdték a szükséges intézkedéseket. Az Unilever átkozni fogja a napot, amikor felvásárolta ezt a fagyicéget.
A baj nem az ezzel a B&J cirkusszal, hogy nem adnak el fagyit Izraelben, vagy a teruleteken, mert kit erdekel, van mas fagyi is. A konkurrencia mar meg is jelent a hasonlo csomagolasu es stilusu fagyikkal. A baj az, hogy a fagylaltot egy izraeli gyar gyartja, es az eladasok korlatozasaval a munkasok egy reszet haza kell kuldjek.
Valóban. És a munkások egy része gyanítom arab, tehát a BDS és követői már megint azokkal toltak ki, akiket állítólag védeni szeretnének.
Van más nyalnivalo is.