Izrael 1973-as háborúja, más néven a Jom Kippur-i háború öregbítette az ország hírnevét, és megszilárdította katonai szerepét a térségben. Az arab országok felett – haderejük modernizálására és megreformálására irányuló erőfeszítéseik ellenére – az IDF erői döntő katonai győzelmet arattak, visszavertek minden támadást, és területeket szereztek.
A levegőben az izraeli légierő végig dominánsnak bizonyult arab ellenfeleivel szemben, az izraeli pilóták megduplázták ölési arányukat a hatnapos háborúban nyújtott teljesítményükhöz képest. Mindezt annak ellenére, hogy a Szovjetunió időközben modern föld-levegő rakétarendszereket (SAM), MiG-21-es repülőgépeket és levegő-levegő rakétákat szállított az arab légierőknek. Míg egyesek az elért eredményeket a jobb kiképzésnek és katonai kultúrának tulajdonítják, Tom Cooper osztrák katonai repülési újságíró szerint az arab légierő sikertelenségét részben, pont, hogy a nem megfelelő szovjet levegő-levegő rakéták okozták. Cooper elsősorban az R-3S rakétát okolja, amely az arab vadászgépek elsődleges levegő-levegő rakétája volt. Másodsorban a MiG vadászgépeken található GSh-23L gépágyút teszi felelőssé.
Cooper szerint az arab légierő pilótái nem voltak alulképzettek az izraeli vagy akár NATO ellenfeleikhez képest. Az adatai szerint ebben az időszakban az egyiptomi és szíriai vadászpilóták valószínűleg kétszer annyit repültek, mint a NATO vadászpilótái, és nagyobb arányban fordítottak ezt az időt taktikai kiképzésre. Míg más tanulmányok kétségbe vonják e kiképzés minőségét, addig Cooper cikkeiben szilárdan állítja, hogy ez nem volt az arab légierő pilótái számára hátráltató tényező.
Ami a rakétákat illeti, Cooper azt állítja, hogy a kilőtt rakéták jelentős része az indítósínről egyenesen „bután/ballisztikusan” indult útjára, és nem követte a pályáját. Sajnos úgy tűnik, Cooper nem rendelkezik számadattal az összes kilőtt rakétára vonatkozóan. Cooper becslése szerint az R-3S rakétáknak csak 3-5 százaléka találta el célját a háború alatt.
Az R-3S rakéta kudarca meglehetősen érdekes, mivel az R-3-as rakétasorozat az amerikai AIM-9 Sidewinder közvetlen klónja volt, amellyel az amerikaiak a háború alatt az arab légierővel szemben álló izraeli repülőgépeket fegyverezték fel. Az R-3S „keresőjét” azonban jóval gyengébbnek tartották az izraeliek által bevetett AIM-9D és AIM-9G rakétákénál, ráadásul az AIM-9G továbbfejlesztett vezérlőfelületekkel és egyéb fejlesztésekkel is rendelkezett, mivel ez volt az egyik első „második generációs” AIM-9 rakéta. Az AIM-9G-k akkoriban gyakorlatilag a legmodernebb technológiát jelentették.
Cooper megjegyzi, hogy az Indiai Légierő, amely szintén R-3S rakétákkal volt felszerelve, gyakorlatilag a teljes készletét leselejtezte az 1971-es pakisztáni konfliktust követően, amelyben a rakéta nem teljesített túl jól. A szovjetek is nyilvánvalóan tisztában voltak a rakéta hiányosságaival, mivel kifejlesztették a saját, R-60-as rakétájukat, valamint a K-13M és az R-3S-ra a megfelelő „keresőt”. Az 1973-as háború során azonban egyik rakétával sem szerelték fel az arab légierőket.
Cooper azt is állítja, hogy a MiG-21-esek GSh-23L gépágyúit nem megfelelő minőségű lőszerrel töltötték meg és a találatok így csak felületes sérüléseket okoztak. Ezt azzal az állítással támasztja alá, hogy a vadászgépek kamerafelvételein a lövegek találatai nyomán csak villanások, de nem sérülések voltak megfigyelhetők, és a francia légierő pilótái, akik megfigyelték a konfliktust, megjegyezték, hogy az izraeli Mirageok ugyan találatot kaptak, de nem szenvedtek sérülést. Cooper azt is állítja, hogy az ágyú lassan tüzelt és nem volt akkora torkolati sebessége, mint Izraeli ellenfelének, azonban ez az állítás nem állja meg a helyét, ha összehasonlítjuk a GSh-23L és a Mirage-on lévő DEFA ágyúkat. A GSh-23L nagyobb tűzgyorsasággal és hasonló torkolati sebességgel rendelkezik, mint a DEFA, bár a DEFA nagyobb kaliberű lövedéket lő ki.
Bár Cooper állításai ellentmondásosak, érdekes technikai elbeszélést kínálnak arról, hogy az arab légierő miért teljesített olyan gyengén a Jom Kippuri háborúban. Cooper fő állítása, hogy a korabeli légi harc nagyon is a technológiáról szólt. Ha egy repülőgép rakétái és fegyverzete lényegesen rosszabb, mint az ellenfélé, akkor még a legjobb pilóták és kiképzés sem nyerhetnek csatákat.
