Sokan ismerik Sugihara Chiune-t, a litvániai japán konzulátuson dolgozó „japán Schindlert”, aki zsidó menekültek ezreinek segített megmenekülni a nácik által ellenőrzött Európából. Azonban kevesen hallottak Higuchi Kiichiróról, a japán császári hadsereg altábornagyáról, aki több mint 20 000 zsidónak segített a menekülésben – írja Okabe Noburu a Nippon oldalán.
1938 márciusában, amikor a japán bábállam, Mandzsukuo Harbin különleges alakulatának parancsnoka volt, Higuchi altábornagy lehetővé tette, hogy a náci Németország elől menekülő sok zsidó menekült átlépje a határt a szovjet Otpor városából (a mai Zabajkalsk) Mandzsukuóba. Élelmiszerrel és üzemanyaggal is ellátta őket, és megszervezte az átutazásukat a területen. Ez két évvel azelőtt történt, hogy Sugihara Chiune 6000 vízumot adott ki zsidó menekültek számára, amikor a litvániai Kaunasban működő japán konzulátus alkonzulja volt.
A német állampolgársággal rendelkező zsidóknak engedélyezték a sanghaji átutazást, a mandzsukuói külügyminisztérium azonban a japán-német kapcsolatok miatt aggódva megtagadta az áthaladást. Higuchi azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Japán nem Németország vazallus állama. Rábeszélte a japán kormányt és a katonai vezetést, hogy nyissanak menekülő folyosót Sanghajba, ami az ezt az útvonalat választó menekültek számának növekedéséhez vezetett. Az Aranykönyvben, amely a zsidó embereket segítő emberek nevét rögzíti, és amelyet a jeruzsálemi Zsidó Nemzeti Alap őriz, az áll, hogy 20 000 embert sikerült így megmenteni.
Miért dolgozott Higuchi a zsidó emberek megmentésén? Az otpori mentőakciót megelőzően Higuchi már az 1937 decemberében Harbinban tartott első távol-keleti zsidó konferencián kifejezte támogatását a zsidó nép hazájának megteremtése mellett, ami tanúskodik mély megértéséről és szimpátiájáról a zsidó ügy iránt.
1919-ben Higuchit különleges megbízással Vlagyivosztokba küldték, ahol egy orosz-zsidó háznál kapott szállást. A fiatal zsidókkal folytatott éjszakai beszélgetései révén erős kötelék alakult ki közöttük, és megismerte a problémáikat. 1925-ben katonai attaséként a lengyelországi Varsóba küldték, ahol tanúja volt a város lakosságának egyharmadát kitevő zsidók diszkriminációjának és üldöztetésének.
A színesbőrűekkel szembeni erős helyi diszkrimináció ellenére a zsidók befogadták és segítették Higuchit. Higuchi, aki soha nem felejtette el a vendégszeretetet, amit kapott, ezt mesélte unokájának, Ryūichinek, amikor azt magyarázta, miért segített a zsidó embereknek, amikor bajba kerültek.
Emlékiratai szerint Higuchi 1928-ban ellenőrző körútra utazott a Kaukázus térségébe, és ellátogatott a grúziai Tifliszbe (ma Tbiliszi). Ott egy idős zsidó játékboltos mesélt Higuchinak a zsidóüldözésről, a japán császárt pedig „a zsidó nép megmentőjének nevezte a szükség idején”, és dicsérte a japán embereket a toleranciájukért.
Kétségtelen, hogy ez az élmény mély hatást gyakorolt Higuchira, amikor később a zsidó menekülteknek segített. 1937-ben rövid ideig Németországban állomásozott, ahol erős aggályai voltak a nácik antiszemitizmusával kapcsolatban.
Shiraishi Masaaki, a japán külügyminisztérium diplomáciai levéltári osztályának munkatársa kiterjedt kutatásokat végzett Higuchiról. Shiraishi úgy véli, hogy Higuchi részben azért segítette a Szovjetunióból menekülő zsidókat, hogy hírszerzési információkhoz jusson tőlük.
Higuchi felettese, Tōjō Hideki, a japán Kwantung-hadsereg akkori vezérkari főnöke elutasította a hozzá beérkező német panaszokat azzal az indokkal, hogy Higuchi csak humanitárius célokat szolgált.
Higuchi hőstettei bekerültek a Zsidó Nemzeti Alap Aranykönyvébe, de nem egy szinten Sugiharával, akit a Yad Vashem Holokauszt Emlékhely által odaítélt legmagasabb kitüntetéssel, a Világ Igazai tüntették ki.
Luttwak azt állítja, hogy a „Higuchi útvonalon” megmentett 20 000 zsidó közül sokan később nagykövetek és tudósok lettek az Egyesült Államokban és Izraelben.
A háború után Sztálin megpróbálta, hogy Higuchit háborús bűnök miatt állítsák bíróság elé, de ezt Douglas MacArthur tábornok, a szövetséges hatalmak főparancsnoka megvétózta. Egyes feltételezések szerint ennek oka a Zsidó Világkongresszus tiltakozása volt.
