A zsidó könyvtáros, aki a nácik után kémkedett New Yorkban

Florence Mendheim egyfajta Batgirlként élte az életét. A bronxi könyvtárosnő kettős életet élve szállt szembe a rosszfiúkkal, az ő esetében a német-amerikai náci szimpatizánsokkal. Az 1930-as évek közepén olyan kocsmákba járt, ahova ők is, sőt, a New York-i közkönyvtárban is részt vett a találkozóikon – írja a The Jerusalem Post.

Az általa gyűjtött anyagok most a New York-i Leo Baeck Intézetben vannak, amely a németül beszélő zsidók történelmére helyezi a hangsúlyt.

„Nem tudom, szervezetten, vagy önkéntesen vett-e részt ezeken a találkozókon, de nagyon elszántan törekedett arra, hogy visszaszorítsa a nácik fenyegetését az országban” – mondta Michael Simonson, az intézet szóvivője, levéltárosa. Simonson volt az egyik résztvevője annak a keddi online beszélgetésnek, amit Mendheim emlékére tartottak meg. Marshal Curry, az Egy éjszaka a kertben szerzője, és Daniel Greene, a chicagoi könyvtár elnöke, és az Amerikai Holokauszt Múzeum kiállításának kurátora volt a másik két résztvevő.

A 30-as évek New Yorkjában hétköznapinak számított kiállni a nácik mellett. Hitler helyettese, Rudolf Hess segített megalapítani az Új Németország Barátai nevű, nemzetiszocializmust támogató szervezetet. Hess átlátta, hogy egy Németország-párti amerikai szervezetnek inkább helyi szerveződésnek kellene tűnnie, ezért elrendelte, hogy a németek lépjenek ki, és átnevezte „Német-Amerikai Szövetségre”, hogy jobban hangozzon – magyarázta Simonson. Koncerteket és nyári táborokat is szerveztek,

az amerikaiak pedig azt gondolhatták, hogy csak egy kulturális szervezetről van szó.

Az egyedülálló, családjával élő Mendheim az Amerikai Zsidó Kongresszuson keresztül került a kémprogramba. Stephen Wise rabbi, a Kongresszus vezetője már korábban bojkottálni kezdte a német termékeket, egyfajta válaszként a németországi zsidó-bojkottra. Wise észrevette azt is, hogy a helyi német bevándorlók összetartóak, magas a nácik támogatottsága a köreikben, és rendszeres találkozóikban veszélyt látott.

Mendheim ezért 1933 és 1938 között rendszeresen látogatta a Hitler-párti találkozókat városszerte, nem ritkán a saját épségét kockáztatva.

Némelyik találkozó után felajánlották neki, hogy hazaviszik autóval – Simonson szerint a nő sosem lehetett biztos abban, hogy ez csak kedvesség, vagy valaki kiszúrta őt. Soha nem engedte, hogy Bronxig vigyék, mindig kiszállt Manhattanben.

Ezeken a félelmetes találkozókon Mendheim rengeteg értékes információt gyűjtött. A tagok egy olyan köszönéssel üdvözölték egymást, ami azt jelentette: „ölj meg egy zsidót”. Eközben két testvére otthon várta őt, bizonytalanul, vajon hazaér-e épségben.

„Félelmetes lehetett. Vajon egyben van még? Felismerték? Ha igen, bántották, vagy esetleg kikezdtek vele? Ezt Florence még visszataszítóbbnak tartotta volna” – mondta Simonson.

A könyvtárosnő Gertrude Müller néven még titkári pozícióig is eljutott az Új Németország Barátai szervezetben. Ráadásul, Simonson semmilyen bizonyítékot nem talált arra, hogy valaha lebukott volna.

A Leo Baeck intézetben összegyűjtött anyagok nagy része propaganda, Mendheim kevés saját készítésű kéziratot hagyott hátra. „Úgy gondolhatta, hogy az Amerikai Zsidó Kongresszus átadja az anyagait az FBI-nak” – vélte Simonson, de az nem derült ki, hogy ezek a propagandaanyagok valóban eljutottak-e az FBI-hoz.

Mindenesetre 1938-ban az Egyesült Államokban is elkezdték vizsgálni a náci ideológiák beszivárgását. Később, miután az USA belépett a második világháborúba, hamar leszámoltak a náci szervezetekkel, vezetőiket pedig internálták, vagy deportálták. Kevés információ maradt fenn arról, mi történt Mendheimmel 1938 után, valószínűleg zsidó felnőttképzési intézményekben tanított, és a regényírásban is kipróbálta magát. Simonson szerint thrillereket írt, „végzet asszonya” típusú főszereplőkkel. Később az Arab-Zsidó Egyetértési Bizottság titkára lett, és sosem házasodott meg.

1984-ben hunyt el, az emlékiratait pedig testvérei juttatták el a Leo Baeck Intézethez.

Simonson sokat gondolkodik azon, hogy vajon az 1930-as évek és a 2020-as évek hangulata között párhuzamot lehet-e vonni. „Érdekes megfigyelni, hogy ezek a rasszista hangok és az antiszemitizmus mennyire változatlan maradt az évek során” – mondta.

„A Német-Amerikai Szövetség nagyon aktív volt Queensben – éppen ott, ahol Trump, egy német bevándorló unokája is felnőtt. Henry Ford A nemzetközi zsidó című antiszemita könyve is népszerű volt ezen a környéken” – emlékezett vissza Simonson.

Miért nem bombázták le az amerikaiak Auschwitzot?

Tévedés azt gondolni, hogy Auschwitz lebombázása megállíthatta volna a németek gyilkoló gépezetét – állítja egy szakértő a The Jerusalem Postban.