Körülbelül 140 csecsemő és kisgyermek játszott a védelmi minisztérium óvodájában, amely körülbelül 200 méterre található a Pentagontól, amikor 2001. szeptember 11-én az American Airlines 77-es járata a Pentagonba zuhant. Két lánytestestvért, akik aznap az óvodában voltak, megihlette a körülöttük lévő hősiesség, és ma mindketten az amerikai hadseregben szolgálják hazájukat.
Hanna Born alhadnagy, aki a támadások idején mindössze hároméves volt, 2019-ben végzett a légierő akadémiáján; testvére, Heather a tengerészeti akadémia 2023-as évfolyamának kadétnövendéke.
Heather nem emlékszik 9/11-re, hiszen mindössze négyhónapos volt, de Hannának még mindig vannak róla töredékes emlékei.
„Az óvodában voltam, néhány barátommal játszottam és táncoltam” – mondta Hanna a CBS Newsnak – „A következő dolog, amire emlékszem, hogy valahogy a folyosón voltam”.
Az óvodában egyetlen gyermek sem halt meg vagy szenvedett sérülést a Pentagon elleni támadásban. A gyerekvigyázó központot 2004-ben mégis bezárták a gyermekek biztonságával kapcsolatos félelmek miatt. Az intézmény a Pentagon területén lévő épületben volt elhelyezve, szemben a repülőgép lezuhanásának helyszínével. Félelem és pánik öntötte el a Pentagont és a melléképületeket, miután a repülőgép becsapódott és lángokba borította a Pentagon nyugati oldalát.
„Kezdtem rosszul lenni, különösen miután kiléptem az épületből. Ott voltak a tűzjelzők hangjai, mindenféle mentőautó, a szirénák és a fejünk fölött zajongó repülőgépek és helikopterek, és mindennek tetejébe pedig az égő repülőgép-üzemanyag és a füst igazán fanyar szaga.”
Hanna elmondta, hogy a biztonsági szolgálat tagjai hamarosan megérkeztek, hogy evakuálják az óvodát, mivel a dolgozók közül néhányan idősek voltak, és segítségre volt szükségük, hogy a csecsemőket és kisgyermekeket kivigyék az épületből. A csecsemőket kiságyakba pakolták, és a Potomac folyó melletti parkba vitték.
„Nem hiszem, hogy tényleg tudjuk bárki nevét is, aki részt vett az evakuálásban”
– mondta Hanna.
„Annak ellenére, hogy nem kaptak semmilyen nyilvános elismerést azért, amit aznap tettek, remélem, tudják, hogy a tetteik mennyire inspirálták a húgomat és engem, és reméljük, hogy ezt tovább tudjuk adni.”
Hanna most a Georgetown Egyetemen tanul adattudományt és analitikát, és reméli, hogy kereső-mentő küldetéseken repülhet majd.
A lánytestvérek szülei, akik mindketten katonai háttérrel rendelkeznek, nem voltak a Pentagonban 9/11-én. Édesanyjuk, Dana Born nyugalmazott dandártábornok akkoriban az Anacostia-Bolling egyesített támaszponton volt, míg édesapjuk, egy nyugalmazott tengerészgyalogos, korábban a Pentagonban állomásozott.
A támadást követő napokban az apjuk elvitte őket egy, a Pentagonra néző dombra, hogy megfigyelhessék a helyreállítási munkálatokat, miközben megpróbálta elmagyarázni nekik, mi történt.
Born dandártábornok azt mondja, hogy Hanna gyerekként órákig rajzolgatta az aznapi élményeit, miközben próbálta megérteni, mi történt.
„Végig mellette ültünk, hogy támogassuk és vigasztaljuk, miközben válaszoltunk a kérdéseire, miközben megpróbálta „feldolgozni”, hogy pontosan mi is történt”
– mondta Born.
„Minél többet rajzolt, annál kevésbé tűnt szorongónak, mivel fokozatosan összerakta a dolgokat arról a szörnyű napról, amit még a felnőttek számára is nehéz volt felfogni.”
Ezek az események, valamint a katonai bázison való nevelkedésük arra ösztönözték a nővéreket, hogy kövessék szüleiket a hadseregbe.
„Olyan sok életet változtattak meg örökre az aznapi események és minden, ami utána következett, így azt hiszem, számunkra folyamatosan az emlékezésről szól, és arról, hogy kitaláljuk, mivel tiszteleghetünk előttük a legjobban”
– mondta Hanna.
A Pentagon-emlékmű továbbra is állandó emlékhely maradt, 184 emlékpaddal, amelyeken a támadás minden áldozata számára egy-egy pad áll.
A padok az életkoruknak megfelelően vannak elhelyezve, a hároméves Dana Falkenbergtől kezdve, aki a 77-es járat utasa volt, a 71 éves John Yamnickyig, a haditengerészet veteránjáig, aki szintén a járat utasa volt.
2008-ban, az emlékmű felavatásakor 85 fiatal fát ültettek a padok közé.
Hanna azt mondja, hogy a nővérével nemrég látogattak el oda, és megdöbbentő látvány fogadta őket.
„Amikor elköltöztünk Washingtonból, a fák elég kicsik voltak, amiket ültettek, azóta megnőttek, szóval egyszerűen lenyűgöző látni, hogy mennyi élet van azon a területen”.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
